JÓKAI MOR

\GYARHON SZÉPSÉGEI

FRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA, BUDAPEST

^^^u^^^^

Presented to the

LIBRARY ofthe

UNIVERSITY OF TORONTO

by

GEORGE BISZTRAY

MAGYARHON SZÉPSÉGEI. A LEGVITÉZEBB HUSZÁR,

IKTA

JÓKAI MOR.

KILENCZEDIK KIADÁS.

BUDAPEST. FRANKLIN-TÁRSULAT

?<AGYAR írod. intézet ÉS KÖNYVNYOMDA.

1910.

FRAMCLÜi-7,<RSí)CAT NVOHDaM.

MAGYARHON SZÉPSÉGEI.

Digitized by the Internet Archive

in 2010 with funding from

University of Toronto

http://www.archive.org/details/magyarhonszpsOOjk

A MAGYAE TEMPE VÖLGY.

Mit érthetnék mást e név alatt, mint a Bala- ton vidékét? melyik tájrésze hazánknak érdemli meg inkább a Tempe-völgy nevét? a hol maga- sabb szellemek dalolni taníták a költőt; a nem költőt pedig érezni azt, a mit a költő énekelt.

Sok szép tájékát bejártam hazámnak; voltam az alföld végtelen rónáin, álltam a székely hava- sok csúcsain : de mindeniknél jobban megraga- dott a Balaton-vidék. Az alföld úgy tetszik nekem, mint egy édes anya, ki nem sokat piperézi magát gyermeke előtt, nem iparkodik kedvéért szép lenni ; de kalászos mezőinek arany tengerével mutatja, mily híven szereti, milyen jó anya volt, 8 mig rezgő délibábjában tündér-meséket mond neki, pacsirtaénekben zengi bölcsődalát. — Erdély képe viszont úgy tűnt fel előttem, mint egy büszke tündér, ki bámulatra hív, bűvöl és elcsábít; fenyvesek zúgása titkos szókat beszél, havasok látása a távol után vonz ; valami úgy kényszerít elérhetlenek után sóhajtani; és egy fájó érzés nehezíti a megválást.

1*

Ah, de a Balaton-vidék egy bájos meüyasz- szony, ki vőlegényére vár, minden ponton új bájait tárja fel; mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek ki érte, én azt mondom, hogy az egész táj mosolyog ! S még egy mélyebb, még egy jellemzőbb benyomást hagytak lelkemben e külön tájak, A hegy telén alföld, me- lyen semmi emlék, vagy rom nem hirdeti mul- tunkat, képzelteti velem a derék köznépet, a me- lyet becsülök ; az emlékes Erdély minden heverő kőhöz csatolt történeti nevezetességeivel tünteti elém az aristocratiát, a melyet tisztelek; Erdély a magyar tájak aristocraliája, ah de a Balaton- környék a táblabiró-világ képe, a középosztályé, a melyet szeretek, a melyhez tartozom, a mely- ről beszélni soha ki nem fogyok. Ha gazda va- gyok, a Tiszamellék rónájának adom az első ran- got; ha politikus vagyok, Erdélybe leszek szerel- mes ; de mint költő, a Balaton-vidéknek nyújtom a szépség almáját.

Csak az az egy fáj, hogy nem tudom azt olyan szépnek leirni, mint a milyennek láttam.

A mint Veszprémmegyébe érünk, már kez- dődnek azok az apró emlékek, mikkel e táj teli van szórva. Nem a márvány irótáblás história emlékei ezek, hanem a regék, a mondák, az ado- mák emlékei, miket a nép szeszélye vagy a költő ihlete alkotott.

Itt az ős vár, melyet a Corvinok híres ellen- fele, Újlaki Miklós építtetett. Igazán Palota. Haj- dan széles árok fogta körűi, melyet friss forrásvíz töltött meg, s néha friss török vér. Mikoriban a török szultánnak nemcsak a fél hold, hanem a

fél föld is birtokában volt még, sokat hallották Palota körül a hadi lármát; 1593-ban Sinán basaspahijai lovagoltak be a kastély levonó híd- ján, 8 öt esztendeig ültek benne. A népmonda azt beszéli róluk, hogy egy török aga, a mint a fegy- verteremben meglátta üjlakiLörincz képét, dár- dájával keresztülszúrta azt; ez csütörtökön volt, péntekre virradón halva találták ágyában az agát ; Újlaki ölte meg, annak szelleme fojtá meg éj- szaka, a két ujja helye is ott volt még a torkán, mintha két hegyes köröm ásta volna bele magát. És ezentúl minden pénteken meghalt egy a török harczosok közöl, ugyanazon két körömhelylyel a torkán ; pénteken már rendesen volt halott a vár- ban, a miből a magyar köznép azt következteté, hogy az ördög nem böjtöl,

A török had azonban utoljára is megrémült e láthatatlan ellenségtől, s a nélkül, hogy űzték volna, kitakarodott a várból. A történetíró azt mondja erre, hogy mesebeszéd, a természet- búvár azt, hogy tán vampyr lehetett az öldöklő kisértet, a poéta azt mondja, hogy szép tárgy balladára.

Mulatságosabb adoma az 1687-iki visszafog- lalásáról, a mikor Eszterházy hirtelen körülfogta két ezer lovassal s ezer hajdúval a töröktől meg- szállt várkastélyt, s azzal a hajdú nép rögtön el- kezdett lövöldözni kerekes ágyúkkal a várkerí- tésre a törökök meg várpuskákkal s szakállas ágyúkkal rajok vissza. Miután vagy öt hajdú el- esett, 8 néhány török is hasonlóul járt, akkor kijö egy török hirnök a magyarokhoz, s azt kérdi tőlük: «mit akartok?*) — « El akarjuk foglalni a

várat. » — Hát miért nem szóltok ? itt a kulcsa: mit rontjátok a kerítést?!) így értették azután meg egymást. Nevezetes, hogy akkor 67 török har- czos volt a várban, aztán volt velők 97 asszony. A várkastély most is bír még tisztes ódon külse- jével; a rondella, mely előtt ez a kedélyes dis- cursus folyt, most is áll még ; vörös téglafalai vakolatlanok, de köröskörül benőtte azokat szé- lesen a repkény, mely egész elevenzöld szőnyeget képez a ritka ablakok körül ; belül azonban új- divatu ízlés rendezte a boltozatos ősi termeket. Távolabb az erdők között, sürü mogyorófabokrok közé rejtve látszik valami feketülő rom. Puszta- Palota az, Mátyás király kedvencz vadászkas- télya, ott csente el a királyi ebédből a torkos szakácsné a csuka máját, a kérdező királynak furfangosan felelve: acsóri csuka : nincsen májaw, mire a király rögtön cadentiát mondott; cpalotai pálcza : nincsen száma » s a csukamáj rögtön elő- került.

Mátyás vára összeomlott, Ujlakyó most is áll még.

Nem messze innen az út mellett látszik az a kettős kőfal, mely közt most is egy kis malomhajtó patak foly alá ; a néphagyomány « Kinizsi ugrató- jának)) nevezi azt, s az a monda róla, hogy az hajdan erős híd volt, s ha a Kikiri-tó zsilipjeit felhúzva, a tavat lebocsáták a menőre, csupán a hídon keresztül lehetett Palotának menni. Kinizsi Pált egyszer nagyszámú török had szorítá meg e téren, a vezér hirtelen felvonatta a tó zsilipjeit s míg bajnokai háta mögött a hidat letörték, az- alatt egymaga harczolt az ellennel ; tudjuk azt

felőle, hogy két kézzel szokott verekedni. Mikor aztán a híd k volt rontva, egy ugrással átszöktetett rajta Villám paripáján. Egy török sem csinálta utána ezt az ugrást. Hogy Kinizsi idejében nem járt még itt a nagyságos török, az ugyan bizonyos ; de azért nincs az a bölcs, a ki ezt a mondát ki- beszélje a nép fejéből, s minek is beszélné ki ?

Az út irtott erdőkön visz keresztül. Eu úgy megsirathatnám minden kipusztított erdőt, nem status-gazdászati szempontból ; azt nem bízták rám ; hanem azokért a szép lombos fákért, a mi- ket olyan ingyen teremt számunkra a jó föld ; talán nem is a mi számunkra, hanem árnyékul az erdei virágnak, fészkűi az énekes madárnak ; az éhes ember aztán neki megy fejszével, ki- vágja, éget hamuzsírt belőle, helyét beveti búzá- val, s még azt akarja, hogy a föld háládatos legyen érte hozzá. Ez pedig azzal áll boszút, hogy az irtott erdők helyén annyi követ vet föl a szántóeke után, hogy a tér fehér lesz tőle, mintha jég verte volna el, de nagy darabokban. Én bámulom, hogy van kedve valakinek az ilyen földbe belevetni a búzát, a mely fordított mérték- ben követ ad annak, a ki őt kenyérrel hajítja. Bele is untak sok helyen, s parlagon hagyták a felbolygatott földet, azt most aztán belepte széli- ben hosszában a kökény- és a galagonyabokor. Most ez a nyomorék cserje tenyészik a szép ős lakok, a régi erdők helyén. De sok tanulságot lehetne ebből olvasni, ha volna, a ki az ilyen betűt is olvassa.

Most egyszerre, mint egy boldogabb világ rév- partja, tűnik elénk a Balaton. A mint egy hegy

lejtőjére feljutottunk, két erős domb völgyelete közöl kivillanik a regényes tó naptól aranyozott tükre, oldalt Örs helysége, túlnan a somogyi par- tok tornyos falvai foglalják rámába, s ezentúl egészen megváltozik a táj arczulata. A mint Őrsön alól a Balaton partján leszállunk, mintha egyet- len kert tárulna elénk ; egy óriási kert, melyben mulatólakok helyett egész falvak vannak elszórva, egymáshoz sűrű közelségben,csupa gyümölcsös és szőlő minden falu körül, mely oly hűsítő, oly boldogító látványt nyújt a szemnek és léleknek az egész nap látott sárga tarlók, kavicsos parla- gok után, miknek nézésébe belefáradt.

Egyfelől az édeni táj, másfelől a tündéri tó; olyan fönséges, olyan megragadó látvány ! Ha ez külföldön volna, magyar emberek seregestől vándorolnának azt látni, s azóta száz útleírás jelent volna meg felőle lelkesült utazóktól. Oh mi kár volna, ha sikerülne a kapzsi nemzedéknek e gyönyörű vizet lecsapolni! Ugyan mi czélra? Miért veszítse el hazánk költői szépségeinek egyik legszebb gyöngyét ? C?ak azért, hogy néhány föl- desúrnak, ki a meglevőt sem képes okosan mí- velni, nagyhatárú birtokához még néhány ezer holdnyi száraz föld ragadjon. Porzót az igaz, hogy árulhatnának akkor eleget ; mert a Balaton medrének vasporos és magnesiás talaja nekik semmiféle füvet meg nem fog teremni, azt láthat- ják a somogyi partokon. S milyen Nemesis követ- keznék a hálátlan fajra; hogy állnának boszút az elűzött tündérek kiszáradt vizükért! Ez a szép zöld tájék, hogy kopárulna el ; patakok cserme- lyek utána vesznének, s lenne a kiszáradt tó

helyén egy sivó homokpuszta, egy istenverte tá- jék közepett, melyet eső soha nem látogat. Ez a szép Balaton nemcsak szépsége, de áldása is a környéknek; hanem olyan az ember, hogy min- dig azon töri a fejét, milyen nagy úr lehetne, ha azt bírná, a mi nincs.

De hallgassunk el a szomorú jóslatokkal ; hÍ8z az egész képtelenség. A Balaton tükrében még sokáig fog így ragyogni a felkelő teli hold ; a Balaton-Füred parkjában víg magyar zene hangzik az érkező elé; míg az est ködében ké- kellő Tihany kettős tornya felől, anda ringassál hangzik át az esteli imára buzdító harangszó.

A mint Balaton-Füreden a kocsiról leszálltai, egyszerre otthon vagy. Ha magyar ember vagy, lehetetlen, hogy ott az első perczben ismerősödre ne találj, mert ott minden ember magyar, s min- den ember megismeri egymást, az érkező gyors- kocsira pedig mindenki vár, és oda incognito nem lehet megérkezni.

Az egész fürdő fiatal telep még ; a park sem régi, a sétány még újabb, mely körűi magas ven- dégházak emelkedtek, minden oldalról ; a sétány közepén áll a savanyuvizes kút ; a park elején a nemzeti színház, egy födött épület, mely közkölt- ségen épült; homlokzatán e szép felírással: (•Hazafiság a nemzetiségnek*), beljebb az erdőben a tágas nyári színkör, melyben derült estéken szabad ég alatt tartja egy-egy legjobb vidéki szín- társulat előadásait. — Azért beszélek legelőször is a színházakról, mert a színház tesz tanúbizony- ságot egy-egy vidék műveltsége felől. Vannak nagy alföldi városaink, mikben még egy színkör,

10

vagy rögtönzött pajta sem hirdeti a nemzeti köl- tészet és művészet igéit ; mig sok dnnán-túli kis városka versenyez műízlés és pártolás tekinteté- ben Pesttel. íme Fürednek két szinháza is van ; mindkettő csinos, jóízlésü. Nyáron látogatóinak buzgalma fenn tudja tartani színészetét, míg Pes- ten .... szeretnék e felöl igen keserű dolgokat írni, ha most épen olyan gyönyörűen nem ra- gyogna a hold a Balaton felett, hogy kiveri a fejemből az egész szomorú történetet az egyszeri emberről, a kit addig gyógyítottak, a míg bele- balt, majd máskor elmondom.

Hogy Balaton-Füred mint gyógyfürdő mily ritka nevezetesség — most még csak hazánk- ban, — egykor tán egész Európában is, azt ná- lamnál szakértőbbek eléggé elmondták már; — hogy az éltető alkatrészekkel terhelt lég, mely a Balaton hullámairól jő, mily áldott hatással lepi meg az életműszert és a kedélyt, hogy a Balaton- iszap minden fontja egy lat szénsavas vasport tartalmaz, mely tüneményes gazdagság már a külföld előtt is oly hírre kapott, hogy a franczia kormány tudományos vizsgatétel végett oda küldé egyik tudós orvosát, dr. Rohesant ; hogy e kis tenger partján, mely maga is csupa ásványforrá- soknak köszöni lételét, a meder közelében gazdag savanyúvíz-forrás buzog : ez mind igen érdekes dolog lehet azokra nézve, kiknél a vér, a mell, az idegrendszer beteg ; — hanem van Balaton- Fürednek még egy olyan tulajdona is, a mi egye- nesen a beteg szívnek tesz jót, s a mit eddig az or- vosok, a vegyészek kifeledtek az analysisből : nem a vas, nem az alkálik, nem a savak, nem a langy-

11

lég, nem a szép táj, hanem egy derék, becsületre méltó, hazafias érzelmű közönség.

Én szerettem látni, ha nagy uraink vigadnak ; de ne menjenek vigalmaikkal messzire.Nem szere- tem azt az elvet, hogy ide haza legyünk mogor- vák, gazdálkodjunk, takarékoskodjunk; s ha mulatni van kedvünk és pénzünk, azt vigyük ki külföldre. Miért ne legyen nekünk ide benn a hazában is olyan választott helyünk, melyet meg- látogatni élvezet és divat? hol a fesztelenség és az elegantia egymással találkozik, hol távol is- merősök, hazai notabilitások egymást feltalálhas- sák, hol a főúri körök a középrend osztályaival barátságos érintkezésbe jöhessenek s mindkettő megszerethesse egymást, tanulhassa kölcsönösen egymás előnyeit becsülni, hibáit megszokni. És ez a megbecsülhetetlen hely Bataton-Füred.

Öreg zászlós urak, régi hangzatos időkből nagyrabecsült nevek, országos capacitások a megyei világból, deli úrhölgyek, fiatal mágnások, lelkészek, tanárok minden felekezetből, kisebb- nagyobb urak mind egy barátságos körré ala- kulva, mely egymást szívesen üdvözli, a köz- beszéd tárgyából ki nem fogy, sem nagyságát, eem kicsinységét nem érezteti a másikkal, minden élvezetet megoszt mindenkivel, az első szóra kész és előzékeny bármi okos indítvány felkarolá- sára, B iparkodik egymás óráit kellemessé tenni . ezekből áll Balaton-Füred vendég-közönsége.

Megérkezésem estéjén gyönyörű holdvilágos idő volt, a Balaton ezüsthimes tükrén csónakok lebegtek, s a csónakok felől andalgó népdalok s méla nemzeti dallamok hangjait ringatta felénk

12

a szélcsendes alkonyi lég. Fiatal szép delnők, magyar főurak csónakáztak ott, ők énekelték a népdalokat. Ez első vonásból rajzolja magának az arczképeket tovább, a kinek helyt s képzelme van ; — nem fog csalatkozni. Ez a vonás húzó ■ dik végig az egész társas életen s ez az, a mi többet ér Balaton-Füred minden magnesiájánál. Reggel jeles zene ébreszti fel a vendégeket, sietni kell a savanyúvizre, a savókúrára, a séta tart, mig az idő bemelegszik, akkor a fürdésre kerül a sor. a kis tenger langyos vize tán még régi nymphá- jától örökölte csodálatos vonzerejét; bübájnak lehet azt nevezni; a hogy óhajtatja magát azzal, a ki egyszer megfürdött benne, s ha átlátszó hul- lámai között libegünk, alig tudjuk azt elhagyni. A bátrabb úszók künn versenyeznek a zöld tükör fodrozatos színén : két nevezetes úszóról beszélt akkoriban a közíígyelem ; az egyik volt egy fiatal magyar gróf, roppant athletai termet, a másik egy kis tiz esztendős növendék diák. A gróf na- gyon megszerette a kis diákot, a miért az merész ambitióval minduntalan vele bátorkodott verse- nyezni. A gróf többször megtette azt a férfias merényt, hogy Füredről átúszott Tihanyra ; ez néha négy órai úszás ; egyszer a kis diák is be- merészkedett vele e bátor vállalatba ; a gróf biz- ton hitte, hogy a gyermek, ha érezni fogja, hogy fárad, majd visszakérezkedik ; de az csak úszott vele tovább ; ekkor megszólítja a gróf : «van az ön atyjának még több fia?* — A gyermek azt felelte « nincs*. — « Akkor hát forduljunk vissza. »

A délutánt regényes kirándulások, az alkony

IS

óráit a színház, az esiót kedélyes társalgás fog- lalja el, többnyire a szabadban, mert Füreden ren- desen derült idő van, eső ritkán esik, a környék mégis oly üde-zöld ; a Balaton lehellete teszi azt ; csak néha jönnek pompás zivatarok onnan a somogyi partok felől, miket napokkal előre meg- jósol a Balaton, legnagyobb szélcsendben elkezd háborogni, tengerhullámot hány, s harsogva csapkodja partjait, a zivatar napján fekete-zölddé lesz ; csak szélei szegélyezvék fehér tajtékprém- mel; s e sötétzöld tükörben olyan tündérien ré- mes a czikázó villámok lobbanása, mikor egy- egy belecsap a vízbe, mintha onnan alulról egy másik csapna hozzá vissza : pár óra múlva aztán kiderül az ég, a Balaton megint kéken mosolyg, mint egy könnyen haragos, könnyen engesztelődő hölgy.

Füreddel szemben a tihanyi magas félszige- ten emelkedik a tihanyi apátság kéttornyú kolos- tora. Magasztos egy tájkép ! A zöld környezetben csak ez a sziklafal kopár, homlokán mint egy régi korona az ódon épület, tövét a zöld hullám locsolja, kövült csigákat, a mesés kecskekörmöket hányva ki a partra.

E kolostort a Bencze-szerzet bírja, melynek derék tagjai s kitűnő igazgatója előzékeny szives- B éggel mutatja meg vendégei előtt a kolostor históriai emlékeit ; a pompás templom alatt van az épület legrégibb emléke, az I. Endre által építtetett templom, mely most tulaj donkép sírbolt; a hegy-ives boltozatok egyike alatt látható még Endre sírkeresztje, a faloldalba beállítva, mely elég egyszerű egy fejedelem síremlékének.

u

Sajátságos nevezetesség a tihanyi zárdában a jezsuiták alapítójának, Loyolának viaszképe, mi annak halotti arczárói lön eredetileg levéve, mint ezt az átadó hiteles okirat bizonyítja.*

A ki a tihanyi kolostor viszhangos folyosóin végig jár, önkény telén jut eszébe az a gondolat, milyen szépen lehet az élet vig napjait itt töl- teni el ! Az ember sejti azt az eszmét, a mit gon- dolhat egy trónjáról önként lelépett fejedelem, egy férfi, ki a világból számkiveté magát, egy boldog ember, ki mindenét elveszte, s a veszteség fájdalmait már nem érzi, ha a tihanyi zárda ab- lakán kitekint. Köröskörűi mosolygó vidék, eleven zöld hegyoldaluk, boldog apró falvak, a vidám Balaton repkedő csüUőivel, halászbárkáival; — ezután a háborgó zivatar sötét fellegpalástjával, tűzostorával ; a hánykódó hab tetején menekvő halászcsónakok ; — télen a fényes jégtükör, a távol fehér vidéke — és ide benn mindig ugyan az a csend, az a változatlan nyugalom hazája, melyre a külvilágnak semmi fájdalma vissza nem hat.

Még egy nevezetessége van Tihanynak : nagy- szerű visszhangja ; a kolostor fala veri azt vissza ;

* Prototypon S. Ign. de Loyola, ao. 1556. pridie Kai. Aug. e viiltu geniiino depositum, ac annis plus, quam ducentis in collegio societatis Jesii cultum ; a Lau- rentio Riecio, ultimo societates Jesu generáli, ante funus eiusdem societatis aug. Maria Tberesia oblatum, atque Dno. Ign. Krampmiller STio in spiritualibus patri. Hic Comitissae Leop. Nádasdy, Haec Josepho Fuxhoffer, ex Jesu Societatis nepotum praBfecto, hic demum gennano suo, daroiano Fuxlioffer, Benedictin. dn. reddidi ordi- navit. etc.

15

tiszta csendes időkben egy egész hexametert képes visszamondani. Egyszer egy angol hölgy kísérté meg a visszhanggali beszélgetést, szél lehetett, a visszhang nem felelt neki : « Haj asszo- nyom)), szólt neki a kalauz, «nem tud ám még a mi ecchónk ezen a nyelven. »

A mi kis magyar tengerünknek még saját gőzöse is van ; annak nevét viseli, ki e táj min- den kövét megénekelte, Kisfaludyét. E gőzösön magyar kapitány van, a ki magyar vezényszavak- kal kormányoz, gépész, kormányos, hajóslegények mind ide valók, még az ebéd is nekünk való : pörkölthús, galuska, paprikás hal, badacsonyi bor hozzá, s ha némelykor egy kissé erősebb szél indul meg a Balatonon, s a habok oldalt kaphatják a hajót s hintázni kezdenek vele, még egy kis szelid tengeri betegséget is érhetünk — tulajdon magunk vizén ! és ez is élvezet.

Míg a gőzös Füredtől Keszthelyig végig hasítja a Balatont, a világ legszebb panorámája halad el szemeink előtt. Változatos halmok, majd kopár sziklás homokkal, majd vad erdőkkel benőve, ol- dalaik többnyire szőlőkkel beültetve. Itt- amott a parton, vagy az erdők közepéből egy-egy erős ős rom váza fehérlik elő, de annak a képe sem oly szomorító, mint más romjainké. Nem az ősi dicsőség omladékai ezek, hanem egy kedves le- járt koré, melynek búját, örömét ismerjük, s tud- juk jól, hogy e várakat, födetlen kastélyokat nem egy nagy veszteség hagyta ily üresen, hanem csak a haladó korízlés ; melynél kényelmesebb, okosabb és czélszerűbb gondolat most lenn a sí- kon B benn a falu közepén lakni, mint odafenn

le

a Bzellőa tetőkön s a mai kor lovagjai és deln6i könnyebben sohajtozbatnak egymáshoz a nem- zeti színház páholyaiból, mint régen egyik vár ablakából a másikba. Az pedig épen kiment a divatból, hogy valaki szerencsétlen szerelem miatt remetóvó legyen s kis csengetyüvel haran- gozzon az ájtatos népnek, most legfeljebb rossz verseket ír, azokkal harangozza be a publi- kumot.

A változó halmok háta mögött egy távolabb álló pont, egy várral koronázott szikla emelkedik ki. Ez a költői várhalmok hőse, Csobáncz. Ötször tűnik el a szem elöl s ötször mutatja meg újra magát, mint egy drámai hős, ki végig játsza mind az öt felvonást, A megénekelt halmok egyenkint tűnnek el, a végig vonuló part mellett látjuk Badacsonyt, ismerjük hírhedett borát b némelyikünk arra is emlékezik, hogy itt e hegy- oldalban áll még a költő kicsiny nyári háza, a hol azon gyönyörű költeményeket írta, miket azóta paloták és gunyhók megismertek ; mikor elhaladtunk alatta, úgy tetszik, mintha még most is melegebb volna itt a lég, zöldebb a falevél, mint másutt.

Ama kis lapos domb ott a Szent-Mihály hegy. A kis ház ott a közepén most is Dlyan remetének való kis hely, olyan eszményi lakás valaki szá- mára, a ki a szereimételveszté, csak boszúját tar- totta meg, s addig várni akar csendesen, a míg az megérik.

A gőzös Keszthelyen éri el a végpontot, mely regényes útjának czélja. A ki idáig is meg van elégedve sorsával, az a födélzetén marad s vissza-

i1

teret vagy lefekszik s végig aluszsza az egész dél- utánt, vagy újra végig nézi a balatoni panorámát megfordított sorozatban. A ki azonban megérti azt a vágyat, mely e távol látszó romok után vonzza a szívet, az kiszáll Keszthelyen s egy rövid kerülővel szekéren tér vissza Balaton- Füredre, sorba látogatva a regényes pontokat, miken még most is a költő szelleme borong.

Keszthely maga is drága emlék az eszmélő magyar előtt; a ki keresztülmegy rajta, hogy kerülhetné ki azt a helyet, azt a kastélyt, mely- ben egykor a Georgikon alapítójának nagy szel- leme működött, irányadó eszméket adott nem- zetének — nem szavakban, hanem tettekben.

Jártam a grófi kastély nagyszerű könyvtárá- ban, melynek kéziratai közt legnevezetesebb Kinizsinek egy írott imakönyve, mely annyira magyar, hogy abban elejétől végig egy idegen szót nem lehet találni, a miből az a tanúság, hogy már Mátyás király idejében túl voltak azon az elven, a mit mi még folyvást vita alatt tar- tunk, hogy a tudományos műveltség mellett tö- kéletesen el lehet nyelvünk minden idegen kife- jezéstől.

A könyvtárban különösen egy férfi arczkép vonja magára a figyelmet : egy középkori magyar hős alakja, kinek szabályos finom vonásait a ki egyszer látta, soha többet el nem felejti ; nagy mélázó kék szemeiben, megszólásra kész ajakán valami élni látszik, a mi soha meg nem halandó. Ki e rokonszenves arczú férfi? Ez a költő Zrínyi Miklós, korának és honának kedvencze ; az édes tollú, éles kardú hösköltő, ki írt nagy diadalok-

Jókai- Mafiyarhon szépségei. 2

ról 8 segített azokat megvívni, ki hazájának szemfénye volt, míg végre őt is ledönté a bőszült kritika, mint mondják, egy vaddisznó képében. Meglehet, hogy ez csak képes beszéd; vadkan alatt akarja érteni a hitrege az ádáz bírálatot, mely a megirigyelt férfit elvette azoktól, a kik olyan nagyon szerették .... Szekéren ülve hala- dunk végig a völgyön, melynek minden kövét összegyűjté a regék irója, Kisfaludy Sándor, azok- ból alkotott magának síremléket. Az általa meg- énekelt vidék most is szebb, mint a többi. Az egész országon átok gyanánt feküdt az aszály, kiszá- radt avar mezőket lehete látni mindenfelé, de Csobáncz, Tátika, Eezi völgyeiben most is virá- gos volt a rét, a fű most is buján és gazdagon nőtt ott e várak alján. Még sem hiába hullt hát, a hol elhullt a jó hősök vére, s nem hiába hullt utánuk a szegény hegedősök könye; a fű, a réti virág legalább háládatos maradt érte.

Ki ne ismerné e szép regéket ? a ki még nem hallotta hírüket, ismerje meg Kisfaludy költe- ményeit, mert azoknak minden sora a mi vérünk- ből való vér. A ki még többet is akar tudni, kérdezze meg sorban a falvak öregeit, az írás- tudó jegyzőket, a tanítókat, minden dombról, minden kőhalomról új regét tudnak neki mon- dani.

A ki Szigliget alatt jár, ne feledje el magá- nak megmutattatni a megáldott és a megátkozott halmot, nem messze feküsznek az úttól. Eégen történt, még a regényes nyílvesszők idejében, hogy egy heves, izzó vérű vadász megszeretett egy fiatal leánykát; azt nőül kérte, de a leány

19

úem adta neki kezét, mert szívét egy ifjú paíászt legény bírta ; b szülői is inkább ahoz akarták adni. — Farsangra volt kitűzve a menyegző napja ; a vőlegény násznépe átjött Sümegről a menyasszonyért ; szép szánút volt, csengős, lobo- gós paripák vágtattak a fehér úton a lakodalmas néppel. Az elutasított vadász egy odvas fa háta mögül nézte őket. — Mikor az a szán is közel jött hozzá, melyen a menyasszony ült, hirtelen egy nyilat tett tegzére, s azzal keresztüllőtte a leányt. Az ott meghalt vőlegénye karjai közt, piros vére befesté a havat.

A násznép üldözőbe fogta a gyilkost s nem messze a helytől utolérve agyonveré. — A meg- gyilkolt leányt azután eltemették az út egyik felére, a másik felén pedig behányták kövekkel a gyilkos holttestét, melyből azután nagy halom támadt, mert később is minden azon menő hají- tott reá egy követ ; ez a szokás még máig is fen- maradt ott. — A bekövetkező tavaszszal a meg- gyilkolt leány sírján vadrózsa-bokor kezdett támadni, a gyilkosét pedig ellepték a sötétkék iringó tövisek, miket ha megszáraszt az ősz s letépve maga előtt kerget a szél, a nép úgy ne- vez : hogy « ördögszekér ».

És csodálatos ! a rózsabokor máig is ott virít a zöld halom tetején, pedig senki sem ápolja; s a kőhányás most is tele van iringó tüskével, pedig egyre hajigálják rá a követ az azon menők.

Estére Sümeghet érjük el ; a legregényesebb fekvésű kis városkát, mely fölött, csaknem a közepében emelkedik ki a regedús sümeghi vár- rom, még mindig erős falaival, miket, hogy ha-

2*

ragjában le üem tudott dönteni az idő, jó ked- vében benöveszté kő fali virággal. Ezen város lakói olyan közel laknak őseik szellemeihez ; házaik ablakaiból megláthatják holdvilágos éj- szakákon a reszketeg árnyakat, mik úgy hason- lítanak pánczélos lovagok, pártás hajadonok alakjaihoz.

Pánczélos lovagok, pártás hajadonok ! mese- mondás az egész. Mesemondás az egész lélek- járat elmúlt dicsőségről, ragyogó napokról; ha a költők nem idézgetnék őket : elő sem jönné- nek, akkor is csak az hisz bennök, a ki babonás. A mai reális kor embere csak Rothschildnak hisz s csak azokat a költeményeket olvassa, a mik börzetudósitás czím alatt jönnek : s meg van elé- gedve, ha azokban jók a rímek.

Nem háborgatott bennünket Sümegben egész éjszakán át semmi szellem ; pedig hisz itt lakott a regék hallhatatlan irója.

Ha ő nem keresett fel, meglátogattam én őt; ott alszik az út melletti temetőben ; egy kis ala- csony sírkereszt jelöli sírdombját: a sírkereszten akkor is volt egy hervatag koszorú, mellette két- felöl korán elhunyt rokonai, Tivadar és Elvira feküsznek ; az a bogácskóró ottan jobbfelől egy, egészen a földdel egyenlővé taposott sír helyén nőtt fel; az a bogác?kóró jelöli azon boldog nőnek örök alvóhelyét, a kihez a költő a Himfy szerelmeit írta ! Annyi virágából a pazarló költői szerelemnek nem maradt a nő sírjára egyéb en- nél a szomorú tövises virágnál.

Nem is tudná azt meg senki, hogy ki fekszik ottan, ha egy sírnyomnyira onnan egy másik el-

simult balom előtt egy rozzant bálványfa nem állna, melyre rozsdás vaslemez van szegezve: e kopott lapon olvasható valami búskomoly verse- zett, becsületes jó akarat szüleménye; az tudatja velünk, hogy kik feküsznek ottan Magyarország legkedvesebb költője körül.

iSőtényi Horváth Trézsia Nyugszik itt a bús sirbau Vajda Ignácz hites társa Kedves leányi sorában Amália fekszik balrul Kisfaludy Sándorüé

(itt a vadvirágbokor) Franciscája fekszik balrul Szende Fodor Lajosné Mind a kettő nővéreknek Ön férje van mellette ; Közöttük ifjabb párnak Elvirájuk temetve. Hatan itten egymás mellett Egy családbui nyugosznak. Bettenetes bús képzelet, Össze még sem szólhatnak Néma csendben porladnak. Szánd meg őket itt nyugvókat Ki ide jutsz sirjokhoz Kérjed értük Megváltónkat, Meghaltakért imádkozz ; Mi az ember ? gondolkozz !»

A pókok olyan szépen bekötötték szőnyegeik- kel azt a sírverset ; én leszedtem azokat az em- léklapról; gondolkodtam, nekem is jól fog esni, ha egyszer valami érzékeny poéta vetődik hoz- zám 8 leszedi fej fámról a pókhálót, ha ugyan lesz fej fám.

Itt e sír oldaláról nézve rajzoltam le Süme-

n

ghet, mely tán szebb volna túlsó feléről tekintve; de ón nem tehetek róla, ha Kisfaludy sírja a leg- nevezetesebb pont benne.

A pókhálót pedig tárczámba rejtettem és magammal hoztam.

((Mi az ember? gondolkozz!))

Még egy pontja van e regeszépségű tájnak, mel.yet nem szabad kikerülnünk: ez Csobáncz.

Ötször láttuk előtűnni a Balatonról, mindig más meg más hegyek háta mögül, végre előttünk áll egy magas hegyormon, messzire fehérlő sán- czaival. E sánczok magasából visszalátni a Bala- tonra, a távol csillámló ezüst tükrön most úszik végig a kis magyar gőzös ; körül zöld síkság, erdős hegyek, csillogó patakok a mezőkön ; pata- kok mellett fehér falvak hegyes tornyocskákkal és az erdős bérezek homlokain a komor várro- mok ; egy közülök úgy áll a síkság közepett egy vulkánalakú hegytetőn, mintha az egész egy egyiptomi gúla volna.

És e várromoknak meséit mind ismeritek. Tudják azt az öregek és az ifjak, tán még a dal- lamra is emlékeztek, a mire énekeltük hajdan « Szomorúan hallott kongni ... » S ha magatok körül néztek, még ott láthatjátok az orgona-bok- rokat, mik elvadulva lepték el a vár udvarát, és a zsálya- és a liliombokrokat, mik most is dísz- lenek a mezei fű között, s a borostyánrepkényt, mely felfut a falakra ; — a hősöket, kik itt éltek, csatáztak és szerettek, túlélte az orgonafa, a liliom és — a költő dala.

A hegytetőn örök szél fuj, s üldöz bennünket a méla dallam: « Szomorúan hallott kongni... »

23

Alant a hegy tövében forró napsugár éget, s jó- kedvű szőlőmunkás emlegeti az adomát a cso- bánczi kutyáról, mely vizet nem kaphatva Cso- bánczon, ha megszomjazik, kénytelen a szomszéd faluba menni ivásra; míg azonban haza jön, újra megszomjazik, megint csak vissza kell mennie a szomszédba; így aztán egész nap lót- fut egyik falutól a másikig; innen a csobánczi ebbel való variatiója az Orbán lelkének. — Ma- gasban ól a poézis, ide alant az adoma, — és mind a kettő az Úrtól jön.

Egy kis kerülővel Szigliget felé szekérháton térünk vissza Balaton-Füredre, még odáig is majd itt, majd amott tűnik el mellettünk egy-egy kisebbszerű rom ; de már ezeknek a nevét sem tudja jóravaló ember, s be kell érnünk azzal, hogy ez is valami puszta templom, régi kastély; most azután virágcserép, melyből szép nagy szál- fák nőttek elő.

Estére ismét előttünk áll a kis hazai tenger ; ismét Füreden vagyunk; és azt mondjuk, hogy haza jöttünk ; mert ott mindenki olyan otthon érzi magát. — A benyomás, mit e pár napi lát- vány hagyott a szívben, eltörölhetlen marad.

MORE PATRIO.

EBGÉNYES KÓBORIíÁSOK.

Meg ne ijedj tőlük, szerelmetes jó olvasóm: nem útleírás ez újabb divat szerint ; vasúti kutya- futtában följegyzett szaladó tornyok, repülő váro- sok emléke : érdekes Fremdenweiserekből kisze- dett adatokkal hitelesítve ; hanem egy nyugha- tatlan magyar poéta csavargásaiból fenmaradt emlékek, a kit néha-néha utolér az országkerülés vágya s olyankor aztán neki indul, hol szekéren, hol lóháton, hol gyalog, hol négykézláb keresz- tül-kasul járni a szép Magyarországot, boldogabb tájakat keresni; bekoczogtatni kunyhók és palo- ták ajtóin, s megkérdezni, hogy laknak-e azokban olyan jó emberek, a milyenek hajdan voltak.

Van nekem egy jó öreg barátom (azzal az «öreg» czímmel nem az életkort, hanem a meg- becsülést szoktuk kifejezni), ki hajdan egy egész megyének volt igazgatója ; annak útait rendezé, csatornáit ásatta, vizeit szabályozá, annak köz- intézeteit alapítá, más buzgó honfiak társaságá- ban azt boldogítani törekedett, a közügyek szá-

95

mára pénzt teremtett a semmiből ; a zöld asztal- nál szóval és szívvel őrködött a szent jog felett ; tanulmányul vette a hon népfajait, s a szerint intézkedik velük csodálatraméltó bölcseséggel, s törte azt a pályát, a hol jutalomról nem beszéltek soha, csak mindig áldozatról . . . Tehát most ez az én jó öreg barátom szántóvető ember, a ki egy rendezetlen pusztán gyakorolja igazgató tehetsé- geit ; ott küzd a futóhomok ellen ; ott kényszeríti a gonosz mocsárt álló helyét hasznosabb füvek számára átengedni, s vesződik egy darab földnek újjáalakításával — az utókor boldogítására.

E tisztelt barátom régóta ösztönöz arra, hogy látogassuk meg Erdély szebb pontjait ; a Hunyad- megyei havasokat, a hírhedett Detonátát ; külső, belső bajok a késő őszre szorítottak e becses fel- hívás elfogadásával, ilyenkor pedig már az erdélyi havasok igazán havasok ; most azonban kegyel- mes volt irántunk az ég s derült időt adott min- denfelé, a minek azonban a szántóvető emberek nem örülnek olyan nagyon, mint az utasok.

Tatár-Szent-György mellett egy halmos emel- kedésen van az én jó öreg barátom új telepít- vónye ; valaha régi avar telep volt az ; a kert körül húzott árkokból mindenütt azon régi durva mun- kájú fekete hamvvedrek kerülnek elő, minőknek hűn- avar elődeink áldozati vedreit írják le, néme- lyik még most is a megáldozott állatok csontjai- val tele ; a halmok köröskörül fekete cserépdara- bokkal, égetett téglák maradványaival beszórva, miket féllábbnyira eltemetett a sárga homok ; e homok alatt pedig mindenütt a fekete televény föld. Tehát még a föld maga is megváltozott

3fl

annyi idő alatt: őseink számára kövér, bőtermö volt, nekünk már munkát követelő homok lett; mintha mondaná : velem küzdjetek most.

Vasúton könnyebb lett volna ugyan az uta- zás innen az alföldre, de szekéren gazdagabb : abból nem tanul az ember egyebet, mint «bitt um die Fahrkartem), ebből vidéket és embereket ismer: azért akármerre járjanak is a vasúti gőz- paripák, a more patrio utazás mindig megmarad gyönyörűségnek; kivált ha az embernek oly úti- társa van. mint az enyém, ki maga a vidék eleven történetkönyve, ki minden halom regéjét ismeri, tudja, melyik torony alatt milyen lelkületű nép lakik, s még azt is mondja, mi volt ott, mi tör- tént ott, hol most semmi sincsen, csak a néma fűszálak.

Korán reggel indultunk neki az Örkényi ho- moknak, a mi dicséretére legyen mondva, vendég- szeretetéről még mindig híres, úgy marasztja az utazónak kocsiját, lovát, hogy maradjon még egy kicsit. Itt-amott ákáczok és kanadai jegenyék erdőszámra állják útját a sivó homoknak, de a hol aztán a szél megbonthatja a partot, arról elönti az egész határt, hogy az utat sem találni rajta. Annyi bizonyos, hogy a more patrio utazás nem anglusnak való (anglusnak szoktam nevezni mindent, a ki okosabb embernek hiszi magát a magyarnál), vendéglő, meleg ágy, útmutató, hotel, spajzczedli, személybiztosság, alkalmas fuvar: mind meg van a more patrio utazásnál, csakhogy nagyon kis helyen elfér ; hotel : a kocsisátor ; — állomás: a hol elesteledünk; — puha ágy: a bunda ; étlap : a vászontarisznya, benne szalonna,

r<

pogácsa és kulacs bor; — útmutató: a távol torony hegye ; oltalom : a jó fokos balta ; — kényelmes alkalom : a nyerges paripa, meg a két jó csizma, mely nem ijed meg sem hegytől, sem homoktól. A ki ezzel beéri, annak boldogság a more patrio utazás : a kinek több keU, váltson a vasútra jegyet.

Még mindig puszta az alföldi puszta, csak úgy hellyel- közzel maradoznak el az úttól távol a magányos tanyák, a miből időjártával mind városok, falvak lesznek, — csakhogy mi azt nem érjük meg : — hanem a vidék regényes oldala, a pusztai csárdák egészen pusztulásnak indultak már. Vége a szegénylegénységnek; a tolvaj is városban, faluban szeret már lakni, s nem tölti az éjszakát a buczkák mellett a paripa hátán; a betyárok erkölcse is megromlott már. Egyenkint összedüledeznek a hírhedett csárdák, felveri a fű a hozzájuk vezető utat : a nevezetes Czethalinak csak a kéménye áll még, leomlott ablakán át kormos kandallója látszik ; de sok szegénylegény melegedett ott valaha a parázstüznól s a csap- lárné két szeménél! A Lebuki csárda tetejét szót- bontotta a szél : ittszoktákmáskor a jámbor ifjak fokos baltával kérdezni az utazóktól, hogy ki mit visz magával? A Kutyakaparóit sem reparálta ki az idő azóta, hogy Petőfi megénekelte ; a Tompa csárda csapiárosa is futófólbeu van már, s panasz- kodik, hogy kívülünk félesztendeig sem látott vendéget: csak a Traján korcsmája tartogatja még magát annál a hídnál, melyen két keresztút visz át; a táblabírói leleményesség gyönyörű tanúságára (az anglus nem találta volna ki)

A vasút nagyon megrontotta a betyárok keresetét, alig hallani már egy-egy jó adomát felőlük, mint a minap, hogy egy gazdag zsidó utazott az alföl- dön, de puska volt nála, még pedig megtöltve ; a betyár úgy kötött bele, hogy elkezdte dicsérni a puskát, hogymáraz csak jól hordhat. «De milyen jól!» állítá a kupecz. Hanem azt a varjut ott a fa tetején csak nem lehetne meglőni vele. «Már hogy ne lehetne. » Fogadok egy pint borba, hogy nem lövi le. A kupecz fogadott s lelőtte a varjut, a betyár aztán elvette tőle az üres puskát és a tele tárczát. Hanem ez is csak meseszámba megy már. A nagyobb rész csak úgy tanyázásból tecg leng, vagy dologra fanyarodott. A gazdák adnak nekik kenyeret, szalonnát, ha kérnek ; sőt egy földes úr, ha requiráló zsivány érkezik a házhoz, maga elé szokta azt rendelni, hogy megismerje, ha nem adott-e neki már valamit? s jaj a legény- nek, ha rá ismer, mert akkor megdöngeti a hátát. Ilyen szomorú hanyatlásnak indult a szegény- legénység; hanem ebből senki se következtesse azt, hogy már most a gazdag- legénység van ná- lunk divatra kapóban.

Tíz éve már, hogy nem jártam az alföldön; egy új tünemény lepett meg azóta, mint új nem- zetgazdászati acquisitio. A merre csak jártunk, az út két oldalán egész sűrű lombos erdők terül- nek mindenfelé ; igen is sűrű erdők az úgyneve- zett szerb tövisből. Néhol mezőt, legelőt, szántó- földet ellepett az, kemény tövisei között a szántó- marha is félve jár, s a kt.szások rongyokkal csa- vargatják be lábaikat előle, mert veszett sebeket ejt az embereken. Még mikor Petőfi megénekelte

fó

a pusztát, 62 á növény nem volt indigenálva ; azóta ez is megtelepült nálunk s nem engedi magát irtatni, megy szakadatlanul egyik falutól a másikig, ott is végig megy az utczákon, árkok, piaczok nem szakítják félbe, oda fészkeli magát a házak oldalába — ez a szomorú jelképe a nyo- morúságnak. Tavaly egy tudós franczia azt írta, hogy Magyarország a Tiszáig oláh ; no ha ezt a sok tüskét látná, majd írhatná, hogy a Dunáig szerb. Én a szerb nemzetet ugyan nagyrabecsü- löm, hanem azért bár ne jutott volna tőle Ma- gyarország számára annyi tövis.

Egyébiránt egész Békés vármegye közepéig nagyon kevés hasznát lehet venni az oláh gram- matikának (daczára ama franczia tudós ethno- graphiai rendelkezésének). Battonyán volt alkal- munk használatba venni az első «ungyemérát?)) De ott is megszégyenültünk vele, mert a meg- szólított oláh atyafi magyarul felelt rá vissza, hogy merre visz az út. Hasonló arczpirulás ért bennünket Orosházán, a hol útitársam a piaczon beszédbe ereszkedett a román lelkésszel, egyről- másról tudakozódva tőle oláhul, mire az hason- lóul válaszolt; néhány perez múlva azonban ki- futottak a szomszéd házból a lelkész gyermekei, s apjukat magyarul szólíták meg, bizonyságául annak, hogy a derék lelkész otthon ezen a nyel- ven társalog : mi is így folytattuk azután a discur- sust, 8 úgy vettük észre, hogy lelkipásztorunk olyan tiszta irodalmi nyelven beszél, mint akár- melyik könyv; akarám mondani még jobban, mert azok sokszor nem ügyelnek a helyes- írásra, így is kell annak lenni, a velünk lakó

román nép szemmel látja, szívvel érzi, hogy sem messze, sem közel nem talál oly nemes rokon- ságot, mint a magyart, s a hány fokot halad a művelődésben, annyi lépést közelít a magyarság- hoz. A kinek ez észrevétel nagyon édesnek talált ízleni, nehogy elrontsa a gyomrát, mindjárt szol- gálok egy kis keserű cseppfélével. Néhány mér- földdel odább már változik a világ ; a mint a síkság elmarad, a hegyhátakról melancholikiis tilinkó szava hangzik alá, s a hol ez a tilinkó hangzik, ott nem tudnak többé magyarul. A fal- vak nevei még a múlt századi megyei levéltárak- ban magyarok, most már összevissza facsargatva mind oláhosan hangzanak, s nyelvünket csak az úri rend beszéli. Van egy község, melynek lako- sai mind nemes emberek és kálvinisták, neveik tősgyökeres magyar nevek ; viseletük debreczeni fajta ; de már egy szót sem tudnak magyarul ; író, olvasó ember nincs közöttük, nemzeti törté- net, rokonszenves emlék, rég kihalt közülök, csupán abban válnak ki az oláh fajból, hogy szörnyű verekedők és szeretik a processust. Hogyan támadt az ily átváltozás, annak igen egyszerű a magyarázata. Messze földön nem volt hozzájuk közel református lelkész, a ki gyerme- keiket keresztelte, halottaikat eltemette volna ; pogányul pedig csak nem élhet, nem halhat az ember: ott volt az óhitű pap, annak az igéit voltak kénj^teleuek hallgatni, s lassankint elhagy- ták miatta a hazai nyelvet. Katholikus községek is jártak így sokan. A román pópa minden sze- gény földön megél, talán nem is olyan tudós mindegyik, mint lelkésztől várnók, de a hegyek

H

közt elszórt nyájnak pásztor kell s Urunk idejé- ben, ez előtt 1800 esztendővel, nem resteltek a nép pásztorai mezitláb is járni, mint most az oláh papok szegényei ; az eredmény pedig az, hogy a magyarság elenyészik ott, a hol a szegény- ség kezdődik.

Pedig a szegénység nem megénekelni való tárgy, akármit beszéljenek is felőle a poéták. Ez a kevéssel megelégedés nem tesz nemzetet nagy- gyá. Vagy hát boldogság az, hogy az ember levágja a gerendát az erdőn, négyesével keresztbe rakja, s ott lakik a közepében, míg a szél el nem hordja; megfonja, megszövi durva daróczposztó- ját, gubának önti ; beteszi a Czermura vizébe, ott egy hét alatt megfeketedik, s azontúl viseli, míg valahol állja a madzag; összefözi a tejet a máléval, s elél vele holtig; még csizmára sem vágyik, elviseli a bőrt, ahogy foltnak van szabva; hát még a szellem kívánalmai ? hol alusznak azok, ki ébreszti fel őket ? Nincsenek itt híres költők, népdalnokok; ki olvasná el, ha írnának valamit? Itt olvasni csak a pap tud. Hanem van- nak más lumenéi a népnek, mely sötét rengete- geiben mégis fölkeresi a csodás emberfölöttit s elzüllött ábrándjait hozzácsatolja; ezek a jósok. Minden oláh vidéknek megvan a maga híres jósa, a kiről azután bámulatos dolgokat ad tovább a néphagyomány.

Mintegy húsz évvel ezelőtt élt Páloson (most Paulis) egy hírhedett varázsló, Juon nevű, kihez messze földről eljárt a földnépe megtudakolni az esőt meg a jó időt. Jóslatai bámulatosan betelje- sültek mindig. Egy héttel előbb meg tudta jöven-

dl

dőlni az eső közeledtét; még azt is, hogy meddig fog tartani, hosszas eső lesz-e vagy csak futó zápor? 8 esö idejénismétmegmondá, hogy mikor állapodik meg az idő, mikor tisztul föl az ég ? Mindez csalhatlanul beteljesült rendesen.Hihetet- len volt, az igaz, de úgy volt. El kellett ismerni a legbölcsebb természettudósnak is, hogy a cso- dálatos ember jóslatai egyetlenegyszer sem szégyenültek meg. Egyszer hosszas szárazság után messze falukból csődültek hozzá a lakosok megunszolni, hogy tudakolódzék már valahol az eső felöl ; a jós arra utalta őket, hogy várjanak három napig és imádkozzanak híven az Istenhez, hogy jelentse ki előtte szent akaratját. Harmad- nap ismét felgyűltek a hivők, s kérdezek, hogy beszélt-e az istennel a jós? ^flBeszéltem», felelt az, «azt monda pedig az Úr, hogy mindaddig nem lesz esö a vidéken, míg az óhitű esperest itt a falu alatt levő keresztfára fel nem feszítitek.") A népnek sem kellet több ; rohantak rögtön az esperes lakára. Az észrevéve a veszélyt, hirtelen lóra ülteté szolgáját, s futtatá lóhalálában az akkori főbíró Cs . . . hoz a szomszéd faluba; azalatt az ellene csődült nép berontott hozzá s tudtára adá, hogy őt keresztre fogják feszíteni. Okos beszéd, felvilágosítás itt mind nem hasz- nált; a lelkész csak egy órai haladékot kért az imádkozásra; azt megadták neki. Mikor az órá- nak vége volt, kikísérték a keresztfához ; a jós maga vállalkozott arra a tisztségre, hogy a lel- készt felfeszítse ; már mind a ketten a kereszt- fán voltak, midőn Cs . . . főbiró megérkezett. A derék úr nem tétovázott sokat, odavágtatott a

33

tömeg líözé négy lovas hintó] ával, a kereszt előtt megállt; ö maga derékon kapta a megkötözött lelkészt, hajdúja a varázslót, fel mind a kettőt a hintóba, s azzal vágtattak ismét visszafelé. A fel- bőszült nép egész Aradig kergette őket. A jóst természetesen törvényszék elé állíták, de ő min- den vallatásra csak azzal felelt, hogy neki az Isten parancsolta azt, hogy az esperesnek meg kell áldoztatni. Utoljára aztán azt mondták neki, hogy ha az Isten nevét folyvást becsmérli, majd azt kapja, hogy száz botot vernek rá. Ez ugyan drastikus szer, s látom ég felé állani az ember- barátok hajaszálait a bottal vallatás emlegeté- sére, de szeretném látni, hogy melyikünk ma- radna philantrop, ha egy gyilkos azzal védi magát, hogy neki az Isten parancsolá a gyilko- lást. A fenyegetett jós nevetett e szóra : hiszen az ütés neki nem fáj ; az Isten elveszi az ütés súlyát, 8 megedzi az ő testét, hogy azon sem fegyver, sem pálcza nem fog, tessék bár megpró- bálni. Megpróbálták. Ötvenet rávertek a jósra, mi alatt ez folyvást nevetett, s gúnyolta a tör- vényszék tagjait, hogy lám annyit sem ér a boto- zás, mintha a puszta derest vernék. Az urak már kétségeskedtek, hogy elbocsássak- e s diadalt adja- nak a babonának? A mint azonban még ötöt ráhúztak a varázslóra, ez egyszerre megváltoz- tatta a hangját, szép könyörögve monda : hogy bocsássák el, elég lesz már, inkább csak kivall mindent.

Ekkor aztán nagy töredelmesen elmondá, hogy biz ő az óhitű esperest azért akarta meg- öletni, mivel az szüntelen arról világosította fel

Jókai, Mapyarhnn szépnégei. "

34

a népet, hogy a babonában ne higyjen, s a?, ő csodatételeit mindig természetes okokból iparko- dott kimagyarázni : egyet azonban még sem tudott megfejteni : időjóslatai csalhatatlanságát. Ennek pedig az a titka : az ő nyakgerinczén van egy daganat, mely olyankor, midőn hosszú szá- razság jön, egészen elmúlik ; tartós esőzés bekö- vetkezte előtt szertelenül feldagad ; ha vihart érez, azt feltüzülése által jelenti meg, s ha hirte- len derült idő jön, akkor egyszerre lelohad. (Nem egyéb, mint egy tökéletesített tyúkszem.) így lett annyi megfoghatatlan csoda a legegyügyűbb okra visszavonva.

Másszor ismét egy koldusfiu, kit nyolcz év óta némának ismert minden ember, a butyini vásár alkalmával a legnagyobb sokadalom közepett egyszerre csak megszólal s elkezd visiókról be- szélni a népnek : hogy az Isten csodát tett ő vele, felszabadítá ajkait a némaság zárja alól, hogy tudassa a néppel, mi okai vannak az ő világi nyomorúságának, s hogyan tegyen róla. Utoljára az is azt hirdeté, hagy agyon kell verni a papot. A szegény pópa alig birt megmenekülni a babo- nás nép kegyetlenségei elől : szerencsére a vár- megye ismét kéznél volt, a zendülöket szétugrasz- ták, a fiatal prófétát pedig elcsípték. — Ekkor kisült, hogy az a pap azelőtt nyolcz évvel azt a fiút megverte ; s akkor ez föltéve magában, hogy boszút fog állni rajta, s képes volt nyolcz eszten- deig némának tettetni magát, s nyolcz esztendeig járni, kelni és aludni menni azzal a gondolattal, hogy ö a papon boszút álljon egy pár pofon-

35

csapásért. Ilyen jó emlékező tehetsége van a2 oláhnak.

Talácson is él még mai nap is az ajövendö- mondó, kihez hajdan még a környékbeli urak és asszonyságok is eljártak jóslatot mondatni. Azt állíták ugyan, hogy csak kíváncsiságból teszik, hanem ez a kiváncsiság egy ismerősünknek éle- tébe került, a jós azt mondta neki, hogy 34 éves korában meg fog halni, az ifjú fejébe vette a mondást, s akként sietett élni, mint a kinek kevés ideje van már hátra; hiszen úgy is mindegy; 34 éves korában tüdögyuladást kapott ; nem engedte magát gyógyíttatni ; hisz úgy is mindegy, s csakugyan meg is halt. Ez a jós azt beszélte, hogy ö nem egy ember, hanem három ember, egy testvére lakik Afrikában, a másik Ázsiában : minden tíz évben megcserélik a leikeiket, csak a testük marad egy helyen: a táltosok tüzes szeké- ren szállítják őket ide s tova. Ez sokkal furfan- gosabb volt a többieknél, mert a legtávolabb eső falvakban tudta a családok titkait, s mikor pa- naszra jött valaki hozzá, mert előre tudta, miért jön, 8 gyakran segíteni is tudott rajta. Valószínű- leg minden faluban voltak vele összeköttetésben levő kémei; mert avarázsió hivatala szépen jöve- delmez s az oláh nagy mester a titoktartásban. Különösen akár merre járt, mindenütt lehetett látni egy vörös galléros embert, ki jött — ment a sokadalomban, mindenkitől kérdezősködött, s a jóst csak éjszaka látogatta meg; ez volt Onucz segéd. — 1849 óta hallgat a talácsi jós : azt mondja, hogy azok a szellemek, akik vele össze- köttetésben voltak, elpusztultak a vidékről. Onucz

36

sem látható már söliol vörös gallérjával. Hja biz akkor sok szellem eltűnt a világról, a ki hús és csont között lakott

E babonás hajlamot a népben egy ügyes szolgabíró is felhasználta vallatások alkalmával. Mikor megátalkodottt gonosztevő került kezére, ki minden tanúbizonysággal szemben tagadott, esküdött, hazudott ; akkor ezt egy érczfeszület elé állítá, 8 ráparancsolt, hogy tegye arra a kezét, úgy esküdjék : az pedig egy villanyteleppel volt összeköttetésben ; mitől a bűnös olyan ütést kapott a könyökén keresztül, hogy ijedten vallotta meg a legtitkosabb bűnét is. Máskor, ha ilyenre akadt, azt szépen leülteté a villanyszigetre, s mikor az önkénytes vallomás ferdére talált menni, ez ujjahegyével odanyúlt a vallatott orrához, füléhez : «te, most mindjárt elvisz az ördög, ha hazudsz*. — Az ember aztán a mint a szikrákat érezte orra, füle hegyén, minden porczikáján, a hol hozzáértek, kipattogni, azt hitte, már a pokol- beli tűz kezdődik és sietett megszabadulni az eltitkolt igazság árán. Ezeket a regéket pedig úgy vedd tőlem, kegyes olvasóm, mintha mellettem ülnél a szekéren, s ott mesélgetnénk egymásnak ötletes mondákat erről meg amarról, röviditve beszéddel a pusztai hosszú utat ; el-elbólintva néha a meséken s megint más tárgyat kezdve, mikor a szekérzökkenés felébreszt bennünket.

A dombegyházi hún halmoknál, mik szabá- lyos távolságban emelkednek előttünk a láthatá- ron, eltűnődünk : mik lehettek azok hajdan ? őr- dombok-e, harczos előőrsök vigyázó helyei ? vagy áldozathalmok, miken vitéz dédapáink ős iste-

37

nünknek áldoztak ? vagy tán csaták holttesteiből rakták azokat s behantolták fölül szépen : nagy csatának kellett volna annak lenni. Ha azok a halmok beszélni, mi pedig hallgatni tudnánk . . .

Megint egyet bólintunk, megint felébredünk ; egy hírhedett mintagazdaságon visz az út keresz- tül. E szép nagy uradalom roppant négyszögű táblákra van felosztva. Nyáron át kihordják a trágyát a négyszögű táblák közepére, roppant sánczokat emelnek belőle, télen aztán — szét- terítik úgy-e? — nem biz azt: meggyújtják szél ellenében s elégetik, hogy ne legyen útban. Mondhatnók, hogy ha már nekik nem kell, elad- hatnák a szomszéd helységeknek, azok szívesen megvennék ; de hát nagy urak dolgához mi köze egy szegény poétának.

Megint elszunditunk, de most már igazán fel- ébredünk, mert az út a szántóföldekre tér ki, s minden mesgyénél ki akarja az embert lökni a szekér. Egy leégett város áll előttünk. Ez a város Szent Anna. Felesen lakják svábok és magyarok. A svábok különösen tehetősek, a mit bizonyít az, hogy 1849 utolján arra kérték fel az aradi vár- kormányzót, hogy engedje meg nekik, hadd be- csüljék ők ki a magyar szomszédokat, kifizetvén őket készpénzzel; mely ajánlatra azonban a vár- kormányzó akkor nem állt rá; most azután egy vasárnapi égés egyformán koldussá tett magyart és svábot, nincs nekik egymástól mit irigyelni többé. A szomorú képet még búskomolyabbá teszi az elparlagolt mező, mely a várost körülfogja. Október közepén még sehol egy szántott barázda, nemhogy zöld vetés ; az embereknek nincs mód-

38

juk földeiket mívelni ; ez a gazzal belepett avar pusztaság még többet tud beszélni a súlyos Ínség- ről, mint maguk a kormos falak.

No de már most ki tudna aludni tovább? — Világosvár alá érünk, a magyaráti szőlőhegyről szüretelők vidám kurjantása hangzik elénk, s ámbátor az Isten kevés bort adott az idén a ma- gyarnak, nem is igen jót, de ha a jó kedvet meg- hagyta mellé, köszönjük meg azt is, s vigadjunk legalább addig, a mig a szüret tart.

Hét napot töltöttünk a hires Magyaráton, a hová a szüret alatt Aradmegye szépe, java fel szokott gyülekezni s a régi jó idők mintájára barátságosan mulatni. Valaha hires ünnepélyek voltak a magyaráti szüret napjai; ez volt a gyűl- helye főrendnek és a középosztálynak, melyet sehol oly egyetértő barátságban összeolvadtán látni nem lehet, mint itten. A megyei zöld asztal egyesíté és soha el nem választá őket ; a leginge- rültebb pártvitákból sem lett személyes gyűlölség s politikai ellenfelek tudták szeretni s becsülni egymást s együtt mulatni a közös vígalmakon.

Aradmegye valóban mintagazdasága volt az országnak, példányképe annak, hogy mit tehet külön egy terület okos, lelkes administratio s a birtokosok lelkes egyetértése mellett. Pompás országútai, régi faiskolái, közintézetei, kórházai tanúskodnak erről, miket a táblabíró világ igazán a semmiből teremtett elő. Kedvesen jellemzi azon időket az öreg Beszédes mondása, midőn Arad vármegyében a vizek szabályozásáról volt szó, a genialis mérnök azt állítá a megyegyűlésen, hogy Magyarországon a vízszabályozásnak más alap-

39

elvei vannak, mint másutt akárhol. Más ország- ban egy folyót alul a torkolatánál kezdenek sza- bályozni; nálunk fölül kell azt elkezdeni. Bámulva kérdezték tőle, bogy miképen lehet ahydrostati- kának más alapszabály itt, mint másutt? Akkó- pen felele a praktikus férfiú, hogy ha egy alsóbb megyében szabályozzák a vizet, a felsőbben pedig nem, az alsóbbnak inkább ártott a fáradság, mint használt, de ha a felsőbb megye kezdi el a maga vizét ránczba szedni, az alsóbb kénytelen foly- tatni a munkát, ha azt nem akarja, hogy ki legyen öntve, mint az ürge. És csakugyan foganatos volt az új hydrostatikai elv, egyik megye a másik után volt kénytelen Arad példáját követni. Szintén Beszédes műve a buttyini csatorna is, melyet a Kőrös vizéből vezetnek lefelé, több mint húsz mérföldön keresztül, roppant hasznára az egész környéknek. Mikor e csatorna létrehozásáról folytak a viták amegyegyüléseken, a sok érdemes táblabíró elmondá egymásután a maga « alázatos véleményét*. Beszédes is előtérj észté végre a magáét: «az én véleményem nem alázatos véle- mény, hanem számokkal bebizonyított documen- tum, nekem nem a tekintetes urak magánérdekei forognak szemem előtt, hanem az országjóvolta, azért ne tanácskozzanak azon a tekintetes urak, hogy mit lehetne módosítani, lealkudni az elő- terjesztett tervből ; mert a tudomány nem alku- szik, 8 a mathesis senki kedveért az egyenes vonalból görbét nem csináló. Nem is engedett semmit, úgy kellett a csatornának elkészülni, a hogy ő tervező s máig is áldás a vidéken ; kár, hogy egyúttal hajókázhatóvá nincs téva.

40

Hajdan még híresebb volt az a táj. Mátyás királyunk idejében az ország négy könyvnyom- dája közöl egyik Világosvárott volt, a miből sejt- hetni, hogy ott kellett a hazai tudományok egyik menhelyének lenni. A török világban eltűnt a nyomda, de annál híresebbek lettek a pankotai (hajdan Bánkút) fürdők. Stambulból is úgy jártak azokba, mint most Károlyfürdőbe. — Mikor aztán a török atyafiakkal való hosszú zálogos pörnek vége szakadt, s nekik menni kellett innen, a nagy- váradi basa fél mázsa kénesőt töltetett a fürdő forrásába s az egészen eltűnt, soha sem birták többet megindítani. Az erdők közt most is tem- plomok és zárdák romjai láthatók; ott is lehetett valami ; bizonyosan népes helységek és bizonyo- san magyarok, mert az oláh fából épít. Neveiket sem tudjuk már.

Mulandó a világ, késő este van már; kinn ülünk a folyosó alatt ; a szomszéd kolnákból víg zene hangzik át hozzánk ; a hegytetőkről tüzfarkú röppentyűk süvöltenek az égbe, színes csillagokat szórva maguk körűi ; a hold olyan melanchohkus fénynyel süt le Világos várromjaira s a félködbe burkolt rónára ott alant, melynek közepén a szőllősi malom fehérlik. Az ember maga sem tudja, hogy miről gondolkozik.

Hanem hát hagyjuk abba a mulatságot ; késő Ősz az idő, október közepe, ha még Erdélybe akarunk bejutni s a havasokon jönni keresztül, ugyancsak sietnünk kell.

Derék úti és házi gazdám, még a lehető leg- nagyobb sietségről is gondoskodott ; ő maga, egy fia és egy unokatestvére (derék két jó fiú még

41

abból a régibb ivadékból) oszták meg az út örö- meit és fáradalmait velem. Körisbányáig hátas paripáikat küldék előre, s odáig kocsin tettük meg az utat.

A mint Déznán túl a diécsi hegytetőre fel- értünk, gyönyörű és ritka természeti tünemény ragadta meg figyelmünket : egy köd szivárvány ; a lehulló köd csak olyan magasan állt fejünk felett, hogy a nap keresztül süthetett rajta s ez által egy olyanforma szivárvány támadt körülünk, minőt gyermekkorunkban fecskendővel idéztünk néha elő, csakhogy sokkal nagyobb ívet képező, átmérője lehetett harmincz lépés. E gyönyörű tünemény tovább egy óranegyednél kisért ben- nünket, akkor kisütött a nap, s előttünk állt a gyönyörű Kőrös völgye.

Délfelé egy nevezetes hegy alá értünk, kár hogy olyan rosszul tudom a neveket megtartani a fejemben, különben megmondanám, hogy híják; ezen a hegyen végtől végig úgy vannak elszórva a drágakövek s karniol, achat, jáspis, chalcedon, sardonyx, mint nálunk a Svábhegyen az agyag- pala: néha öthat fontos karnioldarabok a leg- gyönyörűbb erezettel, másutt a legcsodásabb chalcedon-alakulások, majd lilás szőlőfürt, majd igazgyöngy tüzű bogyócsoport, majd góth temp- lomtornyok alakjában : mindez úton, útfélen, senki sem ügyel rá. Magam is hoztam el egy pár darabot e szép kövekből emlékül, mikben a vilá- gos-zöld achat, a fehér chalcedon és a piros jáspis olyan gyönyörű nemzeti szín bokrétára vannak vegyülve, mintha mondva csinálta volna valami barátságos demiurgus az özönvíz előtt.

42

Van-e erről tudomásuk természettudósainküak ? Eszembe jutott már a neve! «Acsuczá»-nak híják, hogy a tatár vigye el ! ('Sz úgy sem viszi el, mert nagyon nagy.)

Már itt kezdődik a móczvilág : elmaradnak az aradmegyei derék, szálas, nyilt tekintetű, barát- ságos mosolygású oláhok, s felváltja őket a fekete gubás mócz. A tekintete is olyan fekete. Estétől reggelig egy jó napot sem köszön senki; a fal- vakban, miken keresztül visz az út, itt-ott látsza- nak az újabbkori romok.

Estefelé érkezénk meg Körisbányára : innen rajta, az út mellett látszik egy hosszú sírhalom, sokkal nagyobb, mint közönséges sírhalmok szoktak lenni ; egyszerű kőemlék áll előtte.

Ez alatt fekszik a tizenhárom Brády. Köris- bánya valaha igen szép kis virágzó magyar város volt, most háromnegyed része rom ; a legnagyobb úri lakok ablakain embermagasságnyi dudva hajlik alá, az udvarok be vannak nőve fűvel. Míg lovainkat nyergelték, azalatt elsiettem az ide közel fekvő hírhedett Fabu Popihez. Ez azon tör- téneti emlékű templom és óriási tölgyfa, mely alatt Hóra és Kloska lázadó czimboráikkal össze- esküdtek, innen indultak ki üdvtelen munkájukat megkezdeni. Az a legkülönösebb, hogy ez a temp- lom épen azon Czebe falu határába esik, mely- nek oláh lakosait soha sem birták a magyar urak ellen fellázítani. Czebe falujában van tizenkét nevezetes forrás, melyben minden vászonnemű magától megfehéredik; tán ez a víz az emberek lelkére is hat.

A Fabu Popi most egészen el van hagyva

43

osak temetőnek használják még a környékét ; te- mető egyébiránt itt van minden lépten nyomon : a kit az útfélen megölnek, annak emlékére egy- szerű magas fakeresztet szoktak felállítani ; csak innen egy álló helyemből tizenkettőt számláltam meg az úton. Kellemetes vigasztalás az utazóra, minden kétszáz lépésnyire olyan helyet találni, a hol valakit megöltek.

Este lett, mire rajzommal elkészültem, már holdvilág volt, mire visszatértem Körisbányára, hol egy rozzant, ideiglenes fogadóban vártak ránk vezetékeink. — A jámbor emberek váltig marasztottak bennünket, hogy ne menjünk éjszaka tovább; előttünk van Brád és Bojcza, szomorú hely mind a kettő ; még egy kísértetes történetet is mondtak el nagyobb biztatásunkra : hogy néhány hét előtt maga a v . . . i dászkál, ki a Brády- család katastrophjából lett híres, este a Brády-kastély előtt lovagolt keresztül több tár- sával ; a mint a kastély előtti hidra ért, lova megbokrosodott alatta, leveté nyergéből s gyilko- sul összetaposta. A roncsolt embert aztán fel- vették társai, s szállást kerestek számára. Egy kapun sem ereszték be őket ; a kisértetféjö nép irtózott az így meggázoltat házába fogadni, utol- jára ugyanazon leégett Brády-kastélyba voltak őt kénytelenek vinni, mely most is uratlanul áll, ott reggelre meg is halt. Azért nem jó éjszaka azon a hídon átmenni, mert ott valami szellem lakik. Minket azonban nem bánt ez a szellem, üljünk a nyeregbe s induljunk neki, elég szép

az őszi éjjel. uu * ' +

Képzelni sem lehet gyönyorteljesebb utazást,

44

mint a mienk volt. Az ember olyan bátran érzi magát lóháton ; nincs bízva más kegyelmére ; nem rettegi a rossz úlat : — ha egyedül marad is, van, egy hűséges társa, a kire rábízhatja magát, a hű paripa, kivált egy olyan okos, értelmes állat, mint az én szürkém volt, beszélni lehetett vele, mint az emberrel : nem kellett sem nógatni, sem csitítani; jó utón nyargalt szólítás nélkül, hegy- nek igyekezett, lejtőnek vigyázott, soha el nem botlott, úgy gondomat viselte, úgy ügyelt rám, mint valami hü czimbora. Megbocsát az olvasó, hogy egy jámbor állatról ennyi elragadtatással beszélek, de nem állhatom meg, hogy valami nemét a hálának ne érezzem azon okos állat iránt, mely utam fáradalmas részét oly híven viselte.

Szép holdvilágos este volt utunk kezdetén, azt hivők, hogy három óra alatt kitűzött állomá- sunkon leszünk Mihelenben, a hol, mint mon- dák, rendes fogadó van.

Hogy azonban utunkból semmi regényesség ne hiányozzék, mikor már két óra hosszat üget- tünk egy igen kellemes országúton, akkor talál- kozánk két magyar pénzügyőrrel, a kik felvilágo- sítanak bennünket, hogy ha ilyen jól koczogunk tovább is, reggelre majd beérünk Dévára; Brádot pedig, a hova törekedtünk, régen elhagytuk a hátunk mögött; — ez már mindjárt egy kis kaland: eltévedés; már most vissza, a honnan jöttünk ! vágtatva sieténk most úton és nem úton keresztül, a merre legrövidebb volt az irány 8 ismét két óra telt bele, mire oda visszaértünk, a honnan Brád felé eltér az út.

45

Épen éjfélre kukorikoltak a kakasok, mikor végig léptettünk a hidou, mely a két földesúri kastély között elvezet : a Brádyaké tetőtlen pár- kány zaiával, üres ablakaival, vakolatlan falaival olyan gyászosan tekinte le ránk, asszu fehér fűszálak hajladoztak az ablakokból, a holdvilág keresztül sütött a kapun, olyan csendes volt min- den, csak a kakasok felelgették egymásnak az éjféli jelszót, különösen egy brabmaputra kakas olyan kisérteties mély hangon tudott üvölteni, beillett volna hangjával boszorkányok trombitá- sának. Az emberen mégis valami hideg fut végig, mikor ezen a hidon keresztül megy ; s eszébe jut a dászkál története. Pedig hiszen hát olyan ter- mészetes az ; bokros lova volt, a híddobogástól megrettent, azért vetette le ; — alusznak, a kik meghaltak csendesen; a kis gyermek keze sem mozog már ki a sir alól, ki ijesztgetne itt?

Sok időbe került, míg éjfél idején Brádon meg tudtuk magunknak magyaráztatúi, hogy merre menjünk ki innen. Pedig úgy kívánkozott ki abból az ember. Én nem tudom, talán a mon- dák emléke okozta azt, de ilyen szomorú falut én soha sem láttam ; olyan elhagyott minden ; még a piacz közepén is van valami különös épületrom, a minek a tájékát kerülik az emberek, szinte jól esett, mikor kiigazodtunk belőle ; a brahma-putra üvöltése még sokáig utánunk hangzott.

Ezentúl mindig mélyebb, komorabb völgyekbe szorul bele az út, nem sokára a hold is lement ; útitársaim egyike előrenyargalt az utat recognos- kálni, a másik kettőnek valami baja volt lovával,

a mivel hátramaradt, s én egyesegyedül lovagol- tam az ismeretlen erdők, sziklák között, sötét éj közepén, egy olyan vidéken, a hol minden szikla tudna valami igen gyászos, igen borzalmas re- gényt beszélni, a hol minden völgynek megvan a maga rémtörténete, a maga nyomasztó kisértete.

Néhol hallgatag házak maradoztak el az út mellett, a mik közöl egy sem birt olyan külsővel, hogy valakinek kedve lehessen, akármilyen fekete éjszakán bezörgetni az ajtaján éjjeli szállásért. Kormos, rozzant gerendaházak, hasonlók a mi ólainkhoz ; csak egy szobára van készítve mind- egyik ; abban lakik a család és a majorság együtt ; másutt elkésett oláhok tüzeltek az út közepén, mint óriási gnómok árnyékai tűnve elő az éjjeli lángnál. Ki tudja, mi dolguk lehetett ott? Majd ismét egészen puszta, kopár hegyhátak közé emelkedett az út, a hol csak elszórva állt meg egy bokor a gyepün ; még kalyibának sincs híre sehol, csak egyes bekerített szérűket látni, mikbe az oláh szénáját takarítá be, póznát dugva a boglya közepébe, hogy el ne vigye a szél, vagy fölrakta azokat, egy-egy élőfa tetejébe, mint va- lami madárfészket. Azután ismét tomboló hegyi patak szelte át az utat, melyen keresztül kellett gázolni ; távolabb a patak mély mederbe vágott, a túlsó hegy oldalából vérvörös tűzszemek vilá- gítottak át, valami távoli hámor fénye, s a gépies zörgés egyhangú kongása verte fel sokáig a csen- det, mely később ismét a rohanó patak mélyen hangzó zúgásába vegyült el.

Éjfél után két óra lehetett, mikor útitársaim- mal ismét összejöttem; szó volt róla, hogy nem

i1

féltem-e í* ((Nem én egyélbtöi, mint a farkastól)). — • Hiszen oldaladon a revolver*, biztatának erre. «De nem attól a farkastól félek én, a ki engem fog meg, hanem a mit én találok fogni)). (Ha abból még ki nem találta volna valaki : a meny- nyire szeretek kiterjeszkedni lovon ülésem phasi- saira, hát annak csak megmondom, hogy biz én először ültem életemben lovon, — a Pegazus nem számít.)

Végre csakugyan elérkeztünk Mihelenbe, a hol annak a várva várt fogadónak kellett lenni. Az már mindjárt nem tetszett nekem, hogy ebbe a fogadóba sehonnan nem vezet bejárás : mert akár egy fél öles gátról leugratni az udvarra, akár egy pocsétás híd alatt keresztülgázolni a sáron, egyiránt nagy phantasia kell hozzá, hogy az ember kitalálja, merre menjen. A szürke deci- dált, ő bizony beugrott a sánezon : épkézláb értünk alá. Következtek a sorba kopogtatások minden ablakon, semmi felelet; nagy sokára megszólaltak egy helyütt: «ki az, mi az?))

— Utazók.

— Lehetetlen az.

— De bizony csak itt vagyunk.

— Ilyen későn.

— Van-e szállás ?

— Majd megnézem. - — Van-e abrak?

— Az talán nincs.

— Van-e kenyere?

— Az talán van.

— Van-e istálló?

— Az van, de még nem kész.

4d

— Ereszszen be hát valahová.

Nagy nehezen végtére kivívtuk, hogy kaptunk egy frissen meszelt szobrát, szénát és kenyeret: hű paripáink megosztották velünk szénájukat, hogy legyen min hálnunk, mi pedig megosztot- tuk velük kenyerünket, hogy legyen abrakjuk, így fogtunk ki a világon.

Más nap azután a Volkánon, egy olyan kis hegyen, mintha vagy húsz Svábhegy egymás tetejébe volna rakva, keresztül kapaszkodván, szerencsésen megérkeztünk Abrudbányára.

Abrudbányának a piaczán állunk. Az egyik templom a katholikusoké, a másik a reformátu- soké, rom mind a kettő, a harmadik tornyát most födelezik, ez az unitárius atyafiaké. A város többi része is ilyen, minden három épület közül kettő még rom.

Leverő, szomorú, elcsüggesztő látvány az uta- zónak Abrudbánya képe, egy nagy nyitva maradt sír az, melyet még nem volt idő behantolni ; — hanem ; — hanem azután a népe ! annak lehet keresni párját. Itt a romba dűlt falak közt most is lelkes nép lakik, ki hitéhez, nemzetéhez, becsü- letéhez hű maradt, kiről példát vehetne magának sok nagy gazdag magyar város, melynek boldog népe a maga jólétében szája széléig úszván, ott is hajol, a hol nem görbítik, s nem tudja, hogy mit tesz a közügyekért áldozni? Az abrudbányaiak ezt megtanulták nagyon.

Alig szálltunk le lovainkról, rögtön baráti kéz nyult felénk minden oldalról : attól a percztől fogva a közönség gondviselése alatt álltunk.

Nem laknak itten nagy urak, de olyan embe-

49

rek, kikben gazdag a szív. A papok, a bányabir- tüküsok, kamarai hivatalnokok, bányatisztek, ezek képezik a város értelmiségét, kikhez ragaszkodva simul a kézműves-osztály, s kik osztálykülönb- ség nélkül társalognak egymással. A nagy tűz na- gyon összeolvasztotta őket, most már el nem vál- hatnak többé.

Úgy rendelkezének velünk szíves házi gaz dáink, hogy hétfőn Abrudon maradunk délig, hol a hetivásáron sok hírhedett celebritást fogunk látni, délben megtekintjük Verespatakot, a római régiségeket, és a Csetátyét, kedden felmegyünk Detonátára, ma estére pedig? ma estére elme- gyünk a színházba.

Micsoda? Abrudbányán színház? Színház bi- zony, oh ezekben a leégett erdélyi városokban mindenütt találni színészt és minden háznál hir- lapot. Bács társasága volt ott, egy tágas terem volt a színház, zártszékek, páholyok benne : Peleskei nótáriust adták, tele volt a terem nézők- kel, és én nekem soha, de soha életemben, olyan jól nem esett színdarabot látnom, mint ezt a Peleskei nótáriust Abrudbányán, ebben a ten- gertől elszakasztott kis szigetben. (Sok oláh úr és asszony is volt a közönség közt.)

Színház után egyikénél új barátainknak töl- töttük az estét.

Egy pár adomát feljegyeztem amaz elmúlt ne- héz napok emlékeiből, a mik nem fájnak olyan nagyon az emlegetés által. Egyik barátunk be- szélé, hogy mikor már Abrudbánya égett, ő tizen- nyolczad magával volt elrejtőzve egy hű oláhnak a padlásán a gabona közé. Egyszer egy fiatal nő

Jókai Magyarhon szépségei. '

is odavetődik közéjük, csecsemő gyermekével : a gyermek sírt, nem lehetett elhallgattatni ; a töb- biek rimánkodtak, hogy csititsa el, mert mind- nyájukat el fogja árulni; végre, hogy a fiút nem lehetett elcsillapitani, fogta egy férfi, elvette az anyjától és az elbeszélő szeme láttára kicsavarta a nyakát, s azzal beledugta a búzába. Mikor aztán másnap a padlást el kellett hagyniok, a szegény anya nem akarta ott hagyni holt gyermekét, ki- vette a búza-halomból, s ime a gyermek még akkor is élt, — még most is él, ember lett belőle ; föl sem vette az első halált.

Egy menekülő kereskedő nejének eszébe jut, hogy az üveges szekrényben egy csészében ott feledett nagy mennyiségű por-aranyat : hirtelen visszatér érte szobájába, s látja is az üvegen ke- resztül, hogy ott az arany, de nem találja a szek- rény kulcsát. Ilyenformán otthagyja az aranyat; minthogy nem férhet hozzá. Az az egy nem ju- tott eszébe, hogy az üveget be is lehetne törni az arany kedveért.

Van itt egy hires erdőpásztor, maga is való- ságos szironyos ruhában járó oláh, oda künn van a háza az erdőben. Ez arról nevezetes, hogy mint magán bányabirtokos apródonkint annyi aranyat gyűjtött össze, egészen becsületes úton, hogy ezt nem is úgy pénzszámra, hanem mázsaszámra szokta becsülni. Van neki másfél mázsa aranya. Tehát azokban a homályos időkben, mikor már kezdett keveredni a világ, a mi erdőpásztorunk elgondolá magában, hogy az ő tősgyökeres oláh eredete aligha lesz ő neki elég tűzkármentesítés az ellen, hogy egy szép éjszaka ismeretlen fejében

?)Í

tíi ne lyukaszsza az oldalát egyvalálíi, a ki épen alkalmasnak érzi a hátát arra, hogy másfél mázsa aranyat elbírjon rajta vinni. 0 tehát egy este, családostól együtt, minden hosszas bucsúzgatás nélkül eltűnt a háztól. Jól is tette, hogy meg- szökött, mert folyvást lestek éjjel-nappal, hogy mit csinál? S a mint eltűnt hazulról, ráütöttek a házára, s keresték az ott hagyott pénzt. Képzel- hető, hogy másfél mázsa arany nem olyan cse- kélység, hogy azt valaki a tüszöjébe tegye s odább álljon vele ; azt tehát otthon kellett neki hagyni, összekerestek ott mindent, felásták padlóját, udvarát, háza környékét, de csak egy szemernyit meg nem találtak abból. Mit csinált vele vájjon, hogy láthatatlanná tegye ? Azt tette, hogy apródon- kint a királyi aranybeváltó hivatalban minden aranyát beváltotta arany porra, akkor ezt a sok aranyport összekeverte az udvarán levő sárga agyaggal; s azzal ott hagyta szépen. A kutatók rajta jártak, beletapostak, keresztül botlottak rajta, még sem tudtak rátalálni.

Sajátságos világ ez itten. Minden ember élete egy regény, tele rémes eseményekkel s Isten csodáival, a mik azokból kiszabadíták : most már hozzá vannak szokva emlékeikhez : most mar azt is megszokták, hogy az utczán, piaczon szanaszét találkozzanak azokkal, kik erről meg amarról emlékezetesek előttük s egymásnak köszönnek és azt mondják: «No rok bun», hanem a ki azt először látja, hallja, annak valami végig fut a lelkén. Megjegyzem, hogy egész Abrudbányán nem láttam egy öreg embert vagy öreg asszonyt.

Másnap az abrudbányai hetivásárt tekintök

4*

meg. Itt szoktak rendesen összegyűlni az oláb világ celebritásai, Bálint, a kitüntetett esperes, egy patriarchális mosolygó képű arcz, ki már messziről köszön jó ismerőinek; a jeles Borkesz testvérpár, a kik közül az egyik most is viseli Vasváry pecsétnyomógyürüjét emlékül, a másik pedig arról nevezetes, hogy a kálvinista tem- plomnak ő szerezte ezt a mostani regényes ki- nézést; különben előkelő kocsis emberek mind a ketten ; az utóbbi vitt bennünket később saját lovain Vidrára (már nem tudom, hogy saját lovai voltak-e?) igen nyájas, tréfás emberek. — Ide jár fel Vidráról Jánk Ábrám is, a havasok egykori királya ; igen megviselt állapotban : apja mindenéből kitagadta, a legnagyobb szegénységre jutott, úgy jár kel, egyik házról a másikra, s nem tudja, hogy mihez lásson? — Itt látjuk meg a híres Husztékucznét is, ki egy időben csizma- szárral mérte az aranyat, s selyembundában járt, ezüstpatkós csizmában most pedig meri a diót és mogyorót, de nem csizmaszárral, hanem be- csületes legális itczével a piaczon. Minden vissza- tért a normális állapotba.

Megnéztük az aranybeváltó-hivatalt is. Hétfőn reggel a környékből jön ide mindenféle fajú és osztályú ember, hozza magával egy heti munká- jának eredményét. Tisztességes férfiak előcsavar- gatják a zsebkendő szögletéből az aranyport, a mit összeszedtek; elegáns delnők hozzák bárso- nyos táskákban bányáik nyereményét, bocsko- ros oláhok szedik elő a tüszőből a mogyorófor- mára összegyűrt kis sárga sarat, s az aranymosó szurtos kezéből is odahull a mérlegre a vízből

53

kifogott áárarany; azt fizetik mind aranynyal, ezüsttel. ii!?v az abrudbányai ipar. A hogy más ember gabonát szerez a földből, úgy keresik ők abból elő az aranyat s azt viszik piaczra. Ez a hivatal egy év alatt hat mázsa aranyat s harmad- fél mázsa ezüstöt vált be, pedig még K.-Fehér- várott is váltanak be egy részt ; a beváltott ara- nyat gömbölyű mintákba öntik s úgy küldik a pénzverdébe. Egy olyan kis ágyúgolyó 10 — 1 2 ezer pengőforintot képvisel, hanem így az öregével nem lövöldöznek. Fontja az aranynak így 444 forintba számítódik.

Dél felé Verespatakra mentünk át, hol a bányaigazgató szívességéből az ottani nagyszerű érczzúzót tekintők meg; mely, ha emlékezetem nem csal, nagyobb a selmeczbányainál ; ez már 1849 óta épült s összeköttetésben áll egy roppant vízvezetővel s egy merész kivitelű vasúttal, mely mintegy százhatvan ölnyire 20 fokú meredeken halad fel, s fél mérföldnyi vonalban a bányába vezet. Ez egész mű egy magyar íiú, Juhó Ferencz mérnök munkája. E kis lovas vasúton haladva, alattunk látjuk a verespataki magán ércztörők egész sorozatát. Itt tömérdek a magán bánya- míveltető, annak mind van saját kallója a patak mentében ; egyik szebb, a másik rongyosabb, né- melyiknek vagy vize nincs, vagy aranya, az nyugszik, a többi nagy gondolkodva hallatja egyenkint kopogó kallóit, a völgy egyik felét szá- zadok óta felhordott kőhányások fedik, másik oldalát a kamarai bányákat környező szép bükk- erdő takarja.

Az abrudi és verespataki aranybányák kétség-

54

telenül legrégibbek Európában. A rómaiak kezd^ ték még azokat mívelni, kiknek nem volt ugyan lőporuk hozzá, de volt rabszolgájuk; az elha- gyott aknákban moat is látni az égetés nyomait ; mert ők elébb megtüzesítették a követ, azután eczetet öntöttek rá, úgy porhanyították.

Sok, régen ismert római emléken kívül, minők a múzeumban látható viasztáblák, új abban egy be- falazott emberalakot leltek egy ily bányában s mellette egy női haj fonadékot, az emberalak egészen épnek látszott, hanem a legelső érintésre porrá omlott, a haj fonadék azonban most is meg- van. Szintén másutt egy viasztáblát leltek, mely- ből az derült ki, hogy egy római katona meg- alkudott a másikkal bizonyos összeg pénzben, hogy egy oláh asszonyt megszerez a számára, azonban nem azt a nőt szerezte meg neki, a kit az kiránt, s a megcsalt vevő nem akart fizetni. A proprsetor tehát erre hozta azt a ceratica tabel- lán olvasható Ítéletet, hogy a vevő csakugyan tartozik lefizetni a kialkudott dijt. Néhány római régiséget le is rajzoltam, a mik bizonyos Gritta úr kerítésébe és kapuja fölé vannak befalazva (ez is híres nevezetes férfi) mindenféle otromba oroszlánok s ábrázatjukban megkopott ember- arczok, csupán az egyik sphynx mutat művészfo- galmakra; az egyik emléken e betűk olvashatók:

PIA. HONO. NIS. VERZO. NTS. K. ANSO. VIX. ANN.

AV.

KIS.

55

A többi lekopott. Én bizony nem töröm ma- gamat a találgatásával, úgy sem szeretem a rébu- szokat. Azt gyanítom, hogy a megboldogult na- gyon szerethette a bort, mert egy roppant nagy kancsó, szőlőfürtökkel ékesítve, van az epita- phiuma fölé faragva. A másik kövön ez az ákum- bákum áll :

MILTAE. PIETATIS XXXX. DATA

DONA. AEO SÜB. PRIMIS

VIX. OMNIS CONNC.

Ebből annyit értek, hogy jámbor katona volt a megholt. A középső emlék azzal a venyige- fonadékkal és két öklelő bakkecskével ilyen fel- világosítást ád:

DNICAI * AVRI

VIATORI

AN. D. 4> XVI.

ET. KAI. TERÉN.

DO. * E. M. P.

Ezeket a szép aranybányákat kicsiny híja, hogy jelenleg Rothschild nem bírja. Több év előtt valami pictus masculus neve alatt nagy vásárlá- sokat tett bennük, az a terve volt, hogy vala- mennyi bánya alá al-altárnákat (ErbstoUen) ásat, a mi által azokat természetesen apródonkint mind magáévá tette volna; a gyanúra kapott szomszédok azonban addig áskálódtak még ő nálánál is mélyebben, míg egyszer elcsípték egy levelét Déván, a miből kisült, hogy ő a bánya- tulajdonos s így kibecsülték onnan ismét; mint- hogy a Hármas kistükör-hen vagyon egy vers, a mi így végződik: «Mert nekik a bányák min- denütt tilosok)).

Jelenleg megtörtónt az, hogy egy újon nyitott bányát kálvinista pap szentelt föl, tisztelendő Basa István lelkész úr, a mi eddigelé szokatlan esemény. Abban a bányában első hónapban mindjárt akadtak egy huszonöt latos darab aranyra. Most egy nem rég kapott levelemben veszem azt a tudósítást, hogy azóta ismét leltek egyszerre hatvanöt font szabad aranyat ; meg is ittak rá a bányászok 200 veder bort (40 akó); szerencse rá !

A kamarai bánya-szádtól a regényes Csetá- tyeig vezető út csupa tört kövek torlatain visz keresztül, miket ezer év óta halmoztak egymásra, az egész völgy nem mutat semmi zöldet, még a patakok szélein sem terem semmi fű ; a föld, miken a patak átfut, megsárgul, mintha rozsda fogta volna meg. A helység szélén egy ilyen csór- gónál megálltunk, hogy megitassuk egymást; mire ijedten nyargalt oda egy csoport oláh legény, messziről kiabálva ránk, hogy ne igyunk abból a vízből, mert az gáliczköves ! Lám : pedig őket még a lelkiismeret sem vádolhatta volna, ha mi mind ott leiszszuk is magunkat a méreggel ; — milj'en messze esik 48 58-tól.

A halomra hányt köveket még apróbbra por- lasztja az idő s ilyenkor a tört por közöl kiválnak a ritkaszép kovarczkristályzatok ; mintha két nyolczszegü gúla volna egymáshoz ragasztva; a hegykristály és amethyst is úgy hever itt, minta szemét : győzné valaki felszedni. A nyugati hegy oldalában van a hírhedett Csetátye; nem az a Csetátye Boli, a mit hazai remekírónk Jósika

57

Miklós leírt ; az a Hátszegvidéken fekszik, hanem a rómaiak által kivájt bányaüreg.

Egy közelismerésben állott regényírónak, ki, fájdalom, hogy több év óta megfosztá irodalmun- kat attól a ragyogó tehetségtől, a mit benne a költészet múzsája irodalmunknak adott, néhány héttel elébb járván itten, azt monda, hogy nem merne e nagyszerű tünemény leírásához fogni.

Valóban engem is ez a lenyomó hatás lepett meg, a mint a Csetátye szűk folyosóján át annak belsejébe léptem. Csak az érzést tudom leírni, a mi akkor meghatott, nem a látványt. — Egy nagy óriási beomlott sír az, melynek fenekén úgy tén- fereg az apró emberfajta, egyik kőmorzsáról a másikra kapaszkodva bajjal, mint a féreg.

És ez a visszhangos terem, toronymagas falai- val, e szédületes sziklapárkányok, e szakgatott falak, vakmerő folyosóikkal, mikből óriási kapuk vezetnek mélyebb üregekbe ; a mik még egyszer oly messze kanyarognak a hegy gyomrába alá, mint a mennyi a beomlott falak magassága a bejárat színéig, mind ez nem természet munkája, hanem emberi kezeké. Ezt az egész hegyüreget a római hódítók ásatták a legyőzött oláh nép fiai- val; minden szikla, a mi itt szédelegve függ fejűnk felett, annak a keserű nyomásnak az emlékjele ; minden üreg, mely felónk sötétül, egy örökké nyitott száj, mely azon kínos századokról beszél, mikben Róma a dák nép szivére ilyen nehéz köveket rakott ; el lehet mondani, hogy a Csetátye ürege egy olyan sír, melybe a proprae- torok katonái millióit temették el a dák népnek, a melybe eltemették annak szellemét, öntudatát.

58

múltja emlékeit, ós a szegény oláh nép mégis románnak nevezi magát, mint a ki a halálát nevezi születésének. Pedig e visszaborzadó ter- mészet még csak mohával sem takarta be az égetett sziklákat, miken még most is Játszanak a fáradalmas vésű és kalapács nyomai.

Másnap szép derült idővel, szép kedves tár- saságban megindulánk a világhírű Detonáta felé ! Lóháton mintegy harmadfél óra járás az Abrud- bányához ; különben csak ökörszekéren lehet oda jutni, azért hölgyek is lovagolva szokták tenni az utat.

Búcsúmnál (hajdan Tőkefalva) térünk félre az országútról, s itt ismét patakok mentében kallós- malmok között visz a regényes ösvény, miket égerfa-csoportozatok kisérnek hosszában, mik a késő ősz daczára is mind sötétzöldek voltak még, pedig a körülfekvő erdők már tarka színt váltot- tak mindenfelé !

Bucsumot a jó Cserey Mihály mint kedves otthonát emlegeti még: az erdélyi fejedelmek jó kálvinista székelyekkel telepitették azt meg, kik edénycsinálásra oktatták a vidéket ; biz azok mind oláhok most már. Most is szép korsókat kerekíte- nek, most is olyan szép szálas legények, deli me- nyecskék, hanem ők is beolvadtak a körülfogó nép- fajba; a skerisorai hajdani ref. templomban most is ott van még a kakas, mely mint tudjuk, kálvinista madár, mikor rézből van. Különben az itteniek most is nemes embereknek tartják magukat, sze- retnek neveik után ypsilont ragasztani, s egy idő óta kezdenek visszamagyarosodni; mit a híres

59

Makkabóy családnál tapasztaltam, mely a legelő- kelőbb 8 egyúttal legszálasabb tagokkal dicsek- szik a környékben.

Búcsúmon túl egy meredek fekete palaszirt alatt visz el az út, mely alól kis forrás csergedez ki, azt Kálmán-kövének hívják, az oláhok Tyiatrul Kálmánujnak ; jobbra innen egy meredek szikla- tetőn látszik valami hegylap, melyen most is elszórt roppant fegyverdarabokat s szokatlanul nagy patkókat lelnek szántás közben, minőket a bucsumi lelkésznél láthatni. Azt hihetné róluk az ember, hogy valaha a lovak is nagyobbak lehet- tek, mint most, vagy pedig, hogy a patkókat haj- dan a mammuthok és megatherinok talpaira szokták verni.

A mint egy gyönyörű fenyőerdő tisztására kiérünk, egyszerre elénk tűnik a Detonáta. Nem lassankint szokunk a látásához, nem látjuk mesz- sziröl közeledni hozzánk, csak akkor veszszük észre, a midőn tornáczában állunk és végig bámu- lunk rajta, és nem találunk szavakat kifejezni azt, a mit érzünk.

Az ember lelke elvész e látvány előtt! El tudnék ott reggeltől estig ülni, és bámulni magam elé és nem gondolkozni semmit, ott járna a lel- kem minden egyes kövön, e roppant'világoskék oszlopsoron végig; miknek egyik oldalát a nap arany színre festi, az egymás fölé hajló bazalt kőbálványok csarnokain, miket rétegenkint tördel alább-alább a vihar és az idő.

Olyan fenségesen emelkedik a természetalkotta remekmű egyenesen ki a földből, mint egy óriási templom homlokzata, ezernyi ezer karcsú oszló-

no

pávai, mikből ha egy sor letört, mögötte látszik a másik; alant száz ölnyi távolban elomolva hevernek a legrégibb romok, most már páfrány- tól benőve, mohával takarva, mik egykor e tün- dérépület előfalát képezek.

Valami néma báj ömlik el e képen, napsugár- nál, szellötlen derült égnél; de mikor ellátogat- nak a viharok hozzá, mert hisz nevét is a vihar- tól kapta, mikor az éjszakai zivatar fekete eget fest körüle s a lángoló villám megvilágítja e csodás falat, mintha egy óriási orgona állna tűz- ben, lángban, melynek rettentő hangcsövei vissza- zengik az ég dördülését; egy-egy lesújtott szikla- szál hull alá a völgybe zengő csattanással, letörve a mennyköütéstöl, utána olyan soká reszket a föld! . . . olyankor nagyszerű a Detonáta képe.

Az egész bazalt- sziklahegy csaknem egyenlő vastagságú hatszegletü oszlopokból van alkotva, mik a nyugati oldalon ívformára vannak hajolva, mintha boltozatot képeztek volna valaha ; a keleti oldalon szédületes lépcsők vezetnek fel az oszlop- csarnok párkányára, honnan fönséges kilátás nyilik a havasok völgyeibe s a közel Detonáta Flocosára. Még most is, egy hónappal utóbb, sokszor álmodom erről a képről.

E nap további élményeiről csak annyit szól- hatok, hogy rám nézve felejthetetlen marad annak emléke, s hogy meg vagyok felőle győződve, mi- szerint a mi nyilatkozataival a szeretetnek szíves barátaink ott elhalmoztak, annak nagy része nem az én igénytelen fejemet, hanem az én uramat, a magyar nemzetet illette, kinek hű szolgája lehetni

61

egyedüli Öntudat érdemenl; erről pedig minek sokat beszélnünk ?

A napot vigan töltöttük, én azt a rossz képet rajzoltam hevenyében, a mihez bizony nagy phantasia kell, hogy valaki elragadtassék általa : délután a híres Makkabéy családfönök is feljött hozzánk : több, hat és fél láb magasságú óriás ifjúval és leánynyal, köztük az elébb említett gazdag erdőpásztor leánya is; a fiatalság tánczolt csárdást, oláh tánczot, a komolyabb oláh urak nemzeti halmost készítenek sajátkezüleg szá- munkra, 8 estefelé a legjobban illustrált kedély- lyel poroszkáltunk vissza ismét Abrudbányára.

Abrudbányai lelkes barátaink másnap Vidráig elkísértek bennünket. Topánfalváig szekéren mentünk, ott meg kellé állapodnunk, hogy az utánunk jövő vezetékeket bevárjuk.

Ez tehát az oláh vidék hírhedett középpontja. a hol oláh intelligentía és birtokosság lakik. A míg szekereinknél ácsorogtunk, lejő hozzánk egy oláh nemes úr, s szíves unszolással kénysze- rít bennünket házába betérni. Tágas szalonjába lépve, a legelső, a mi meglep bennünket — a harmincznégy magyar író arczképe. Az oláh úr ott igen szívesen megvendégelt bennünket, s mi valóban nem bántuk meg, hogy Topánfalván időztünk.

Innen ezután haladéktalanul siettünk a regé- nyes vidrai vízeséshez.

Vidráról tudnunk kell annyit, hogy az olyan falu, a mibe délután két órakor megérkezve, négyig mindig befelé mentünk, másnap reggel hetedfélkor kiindultunk belőle, tizenegyig mindig

62

kifelé mentünk, és csak akkor értük el a végét. Egy-egy házcsoport, mérföldnyi távolságban van a másiktól, s azt rendesen egy atyafiság lakja; két külön temploma van a falunak, mert ha egybe kellene minden lakosnak járni, a szélsők szom- baton indulhatnának el a vasárnapi prédikáczióra s hétfőn érnének róla haza.

Itt egy patak mellett láttuk üldögélni Jankn Ábrahámot. Valami csárda volt ott, az előtt ült ; fakózöld kalapja szemére lehúzva, zilált haja barnult arczát segített még szomorúbbá tenni. Ott ült, senkire sem ügyelve. Valaki kérdezte tőle, hogy nem jön-e fel sógorához a vizesés mellé. Nem fogadta el a kérdést. Nem akar ő most senkivel beszélni: ö vele sem törődik senki. A mióta ő szegény emberré lett és kopottan jár, azóta nem nagyon becsülik. Ha valami jót lehet még felőle hallani, az a megmenekült magya- roktól jön, kik többen emlékeznek rá, hogy őket nagy veszélyből szabadítá meg, amikor saját sor- sosai többször rá is lőttek. A szivekbe látó Isten itél és kegyelmez ; ember ne szóljon ehhez. Mi hagyjuk bezöldülni szépen a szomorú évek sír- ját; 8 felejtsük el a tényeket, de tartsuk meg belőlük a tanulságot.

Nem fogok politizálni, de a mit láttam, a miről meggyőződtem, azt elmondanom ember- baráti kötelesség.

Az oláh nép közszellemében nem ellensége semmiféle szomszédjának, legkevésbbé a magyar- nak ; az oláh köznép engedelmes, munkás, kevés- sel megelégedő, könnyen barátkozó ; a mi rossz, a mi félelmes benne : az a közműveltség elhanya-

63

golása. Statisztikai adatokkal fogok bizonyítani. Zarándmegyének ezelőtt tíz évvel megjelent sta- tisztikájában, a mit maga Zarándmegye egykori főispánja dolgozott ki, ilyen hivatalos adatok olvashatók : « néhány elemi tanodán kívül nagyobb tanoda e megyében nincs, azok közül is csak hat áll több év óta. Nagy-Halmágyon egy magyar és egy oláh, Körős Bányán egy katholikus és egy református, mindkettő magyar, végre Bojczán egy kamarai tanoda, melyben az ottani bányászok és más lakosok kedveért németül tanítanak. Tehát még a hat iskola közül is csak egy az oláh ; és a mellett van ennek a megyének ötvenegyezer román ajkú lakosa ! Ennyi népre jut az összeírás szerint 17 (!) iskolamester (ennek csak fele oláh), hanem van azután százöt korcsmáros. Tanult 1846-ban a téli fél évben hat tanoda padjain összesen 305 fiú és leány, s találtatott az össze- íráskor írni, olvasni tudó ember 1540 magyar és német ajkú lakosság közt 559; és 51,323 oláh ajkú között 503 (!)» A ki ebből sem érti, hogy mi baj ? annak nem tudom, hol kezdjem a magyará- zást. Százezer abécze és katechismus kell ennek a népnek, meg egy pár száz becsületes iskolames- ter, nem pedig politikai vezérczikkek és pártszó- nokok, és akkor lesz belőle derék, becsületes, életrevaló nép, mely minden szomszédjával barát- ságos egyetértésben fog megférni.

A vidrai határban találtuk azt a nevezetes csigadombot, mely egészen özönvízkori csigák kővé vált torlatából támadt. A halom körülbelül akkora, mint a Sashegy Budán. Szerteszéjjel a leggyönyörűbb példányait találtuk a különváltan

64

heverő ösvilági csigáknak, egy-két fontos példá- nyokban. Az oláhok egész sziklahasábokat vágnak ki a hegyből, házaik oszlopzatául, és határkövek- nek, s mikor az ilyen tömör sziklákat simára faragják, az egymást érő mindenféle alakú és tekervényü csigák : a réteges stromaporák, a kacskaringós buccinum arkulatumok, pleuroto- mariák, exogirák stb. úgy tűnnek rajtuk elő, mint valami gyönyörűen kirakott mozaik.

Tovább baladva, találjuk Vidra második ter- mészeti nevezetességét : a ritka szép vízesést. Az Aranyosba ömlő hegyi patak, a mint a hegyekről alá jön, egy szép árnyékos völgy felett egyszerre tizenöt ölnyi magasból omlik alá, mire leér, már nem víz, hanem porrá tört párna, melyben a nap örök szivárványt képez (tudniillik a míg rásüt). Fenn a magasban és alant sötétzöld fenj^ök közül nyílik ki a vízomlás képe, melynél szebb látványt tájfestő nem kívánhat magának.

E patak vizének az a sajátsága is van, hogy minden belehullott tárgyat rövid idő alatt kővé változtat; láttam friss fagalyakat, miket a szél nem rég hajíthatott bele, az ágak és levelek, a meddig a vízbe értek, már szép fehér mészkővé voltak válva, a többi megmaradt növényi alkat- résznek. Persze, hogy nem ittunk ebből a vízből, nehogy a jó tepertős pogácsát is kővé találja bennünk változtatni.

E vízesés fölött van egy szűk odu, melyből távolról is hallható zúgás tör elő, ha pedig jó mélyen bele megy az ember, olyan őrlést, harso- gást hall benne, mintha az ó-budai hajógyár minden gépe ide jött volna vendégszerepelni. Ezt

f>h

ft barlangot legelébb tisztelt barátunk Török Gábor fedezte fel : az itt lakók maguk sem tud- nak felöle semmit.

A vízomlás szikláját darázskönek híják : a számtalan apró lyuk rajta eléggé indokolja a hasonlatot.

E regényes vízomlás tövében áll Janku nagy- bátyjának háza ; nemes Pópe János családi telepe, a hol éjszakára elmaradtunk.

Leirom annak külsej ét-belsejét, mely nagyon különbözik a másutt látott ronda oláh lakoktól.

Az itteni épületek mind emeletre vannak készítve : a földszín képezi a pinczét, s ez rende- sen köböl van építve ; az emelet fából van s az szolgál lakásul ; ha pineze nincs alatta, akkor csak kőoszlopokon áll, úgy hogy keresztül lehet látni e ház alatt. — A házak oldalai kivül- belül oly simára vannak gyalulva, eresztékeik oly fino- mul egymásba róva, mintha a legszebb asztalos- munka volna az egész ; semmi sártapasztás, semmi mohhaltömés nem segít az épületet szél- mentessé tenni : olyan az, mint egy csinos katulya, magas zsindelyes födelével, sok oszlopú tornáczaival, rácsos lépcsőzetével s szép tarkára körül festett ablakaival.

Ilyenszerű ház áll ott öt-hat egy csoportban. A három kitűnőbb a családfők lakása, mert az öreg Onucz (János) valahány gyermekét ki- házasítja, mindeniknek házat épít a magáé mellé, B ott élnek együtt, és mégis különválva ; az apróbb házak a cselédség és a házi állatok tanyái, raktárak stb.

Belseje is sajátságos ez oláh birtokos nemes

Jókai. Magyarhon szépségei. 5

66

lakának. Legkitűnőbb sajátsága a feltűnő tiszta- ság. Kemény fapadozata tündöklő simára csi- szolva, akár egy nagyvárosi úri lakban, oldalain czifrára faragott rácsozatú polcz fut körül, diva- tos és ódon tányérokkal, tálakkal, néhol egy sor czinedénynyel megrakva; a hány tányér, annyi fényes czinkanál mellette ; közönkint egy-egy ezifra, széles piros eszközökkel kivarrt oláh törül- köző, a háziasszony saját fonása, szövése, a mik olyanná tüntetik fel a lak belsejét, mint egy zászlókkal fölékesített sátor. A szögletben áll egy fehér fából mesterségesen faragot hosszú szek- rény, oly alakú, mint az álló fali órák, az a család archívuma.

A szoba mellett van a konyha ; annak a kan- dallója a tűzhely, míg mázos cserép oldala a szobát tartja melegen. Hogy ez a melegség itt mennyire elkel ? azt meg lehet itélni abból, hogy erre a házra október elejétől kezdve karácsonyig a nap soha sem süt; minthogy előtte fekvő hegyek ormain felül nem emelkedik.

Vidrán túl elhagy bennünket a járt út, lovas kalauz vezetése mellett indulunk neki a Bihar hegyének, mely Erdélyt Magyarországtól elvá- lasztja.

A Bihar már a havasok rangjában áll, völ- gyeit a patakok mentében haragos-zöld égerfa- ligetek lepik ; oldalain óriási bükkerdőkkel van fedve, egy helyen mérföldnyi szélességben le van égve az erdő. E szomorú tájon két óra hosszat lovagoltunk végig, mindig lejtőnek fel, később a bükköt felváltja a fenyő, míg feljebb az is mindig gyérül; utóbb helyt ád a törpe gyalogfenyőnek,

e?

0.25 is annál jobban a földre fekszik, mentől job- ban emelkedik a hegy; sűrű áfonyabokrok, má- sodszor viruló tavaszi violák hizelkednek a késő ősznek ; azután elmarad a boróka is és az áfonya- bokrok és a violák ; egy kietlen, kopár, kiszáradt mezős hegyoldal vezet bennünket tova, roppant kövekkel beszórva, végre az utolsó fűszál is elpár- tol a szomorú vidéktől s nincs más körülünk, mint a kietlen, vigasztalan köves hegy gerincze.

E rideg hegyormon kell másfél óra hosszat végig haladni léptetve, jobbról, balról szédítő mélységek között, miknek egykedvű borókacsali- toB oldalait medvék lakják. Távol innen minden emberi hang, távol minden madárének ; neszte- len, hangtalan a vidék, alant, a mély erdők felett látni csak a kóválygó sast, az sem emelkedik ide; a hol nem talál semmi élőt.

E kopár, látogatlan bérez tetején van egy roppant nagy szikla, a mit körül kell kerülni a hegy gerinczén végig haladónak ; rovátkos olda- lait még csak moha sem zöldíti, nem tudom honnan csordogál egy kis üde forrás, környéke most is ellepve nefelejtssel ; ez a roppant szikla, ez a nefelejtses az a hely, a hol egy ifjú magyar költő fekszik eltemetve ; olyan messze minden élő lénytől : neve Vasváry Pál. Itt kereste a hírt, itt folyt ki vére ; itt temették el.

Innen déltől kezdve késő estig tart a völgybe alászállás, meredek, görgeteg sziklákkal szórt mély úton keresztül, melynek Eézbányánál sza- kad vége. Itt már tanácsosabb a ló előtt járni, mint rajta ülni, mert e mulatság határos a nyak- töréssel.

5*

6S

Rézbányán hálva, korán reggel megindul- tunk Dézna felé, a mi kőrútunk kiinduló pont- ját képezé,

Űcközben félretértünk a nevezetes «Dagadó forrása megtekintése végett. Szobodolon innen van egy rejtett kis völgy, hol egy szikla tövében van az a barlang, melyből minden fél órában előjön a forrás, azután ismét fél órára vissza- vonul, a meder száraz marad.

Mi ezúttal különös kedvenczei voltunk a sors- nak. Alig érkeztünk meg a sziklanyiláshoz, midőn rögtön hallhatók azt a rejtélyes korgást, böfögést, mely az emelkedő víz jöttét megelőzi, s nem sokára kibugyant a sziklákból a hullám, annyira megtöltve a sziklamedenczét, hogy állóhelyeinket kénytelenek voltunk elhagyni. Mintegy öt perczig folyvást dagadt a víz, azután elkezdett lohadni, a másik öt perez múlva egészen szárazon állt a sziklameder.

Huszonkét perez múlva ismétlődött e titok- teljes tünemény, melyet másodszori megjelenése- kor már annyira megszokott látványnak vettünk, hogy letelepedtünk melléje szallonát pirítani; arra számítva, hogy majd, ha mezei ebédünket végeztük, akkor a harmadik töltésből jót iszunk rája. A hagyomány azonban azt tartja, hogy a rejtélyes forrás délben épen nem jön elő, s mi kénytelenek voltunk ezt saját tapasztalásunkkal megerősíteni ; másfél óráig vártunk ott, de a patak semmi kérésre, könyörgésre nem jelent meg a ked- vünkért azalatt. Mi oka van neki így tartani a déli pihenést, azt biz én épen úgy meg n:!m tudom fejteni, mint azt, hogy miért jön elő máskor?

69

Az oláh nép nagy tiszteletben tartja a forrást, azt hiszi, hogy nagy betegséget meggyógyít, ha valaki abban megfürdik, a körüllevő fákra és kövekre feliaggatott rongyok tanúsítják, hogy e hit sokakat boldogított, kik azt gondolták, hogyha ingeiket itten hagyják, a betegség is itten marad velük. A sok szakadozott rongy egyébiránt nem igen szaporítja a táj költői kinézését.

Még egy természeti nevezetességgel találkoz- tam Kézbányától Déznáig tartó utunkban; ezek a szohodoli hegytetőket ellepő mély döbrök, mik néhol tiz-tizenhat ölnyi mélyen folyvást csúeso- san haladnak alá, széleiknek kerülete 100-tól 600 lépés, a nagyobbaké még több is, mik aztán egész völgyeket képeznek már. Némelyik úgy hasonlít valami fűvel benőtt vulkán kráteréhez. E sajátságos döbrök természetéről még előbb bővebb adatokat fogok szerezni, azután majd rendesen megismertetem őket, mert deczember 20-ika óta, instállom alássan, rám van paran- csolva, hogy ezentúl mindenféle tudatlan dolgo- kat nem szabad össze-vissza írnom.

Még csak röviden referálok egy pár útközben látott és hallott dologról.

Láttam a déznai vashámort, melynek nyers vasáról azt véleményezték a londoni világtárla- ton, hogy jobb a svéd vasnál, s lerajzoltam Dézna ősi várát, kerti palotájával, melyben épen most fedeztek fel egy üreget, mely valami titkos föld- alatti rejtekhely bejárata lehet.

Nem messze innen a Tyiatra Lupulujon, a mint a mészköveket hasogatták, azok közt me- Bzesült faleveleket találtak.

70

Útközbe esett a szobodoli barlang is, meljnek megnyílását tisztelt barátom, Török Gábor úr, évről-évre szemlélte. Egy erős hegyi patak a mészsziklák közt megrekedve, ezelőtt mintegy harmincz évvel még csak egyes hasadékokon szűrődött át a sziklák alá ; az évenkinti meg- újuló záporok azonban mindig nagyobbra segí- tették törni a rést ; most már egy tág kapu áll a rohanó patak előtt, melybe az nagy harsogva omlik alá, hogy a hegy túlsó oldalán ismét új név alatt előjöjjön. Lám a patakok is temetkez- nek és föltámadnak újra.

Azután curiosumképen megemlíthetem, hogy a szlíngyiai országút mellett áll egy malom, melynek karzatára rácsozat helyett e szó betűi vannak vágva: «Honszeretettel)). Most azonban nincs vize a szegény malomnak s nem őrölhet sem honszeretettel, sem a nélkül.

UTI LEVELEK. L

KOLOZSVÁROTT.

Kolozsvár, május 9. 1853.

Itt vagyok végre az annyiszor megálmodott, annyiszor megszeretett Erdély fővárosában, a hol úgy érzem magamat, mintha régi ismerősök, régi rokonok közé érkeztem volna, kiknek arczait is látni véltem valaha, talán képzeletemben ? talán a történet könyveit olvasva ? a midőn a hajdan- kor hőseinek, nagyjainak, bölcseinek tetteiben el- merülve, azoknak alakjai végig húzódtak lelkem- ben, és most, midőn Erdély földén állok, meg- elevülten állnak szemeim előtt.

Mert nem a holt emlékek legdrágább neve- zetességei Erdélynek, hanem azon élő ivadék, mely nemzeti és faji sajátságát Árpád és Attila óta vegyítetlenül megtartotta, melyet sem gazdag- ság és műveltség, sem szerénység és elhagyott- ság nemes, tiszta ősi jelleméből ki nem vetkőzte- tett, mely a hány lépéssel haladt a jövőbe, annyi lépéssel nem hagyta hátra múltját, hanem magá- val vitte annak emlékeit, arcza vonásain, szivé- ben, szavában.

72

Még most is feltalálhatni Erdélyben mind- azon alakokat, kiknek képeit az emlókkönyvirók oly élénk színekkel festik : a kérkedés nélküli büszke főnemest, a hallgató, érdemeire büszke bá- tor lelket, a minden szépet, nagyot és nemest tárt kebellel fogadó női jellemeket, a szív és ész sa- játságairól rendkívülivé lett tüneményeket, az alapos józan értelmű, magas készültségű tudóst és azt a szorgalmas, becsületes népet, mely most is oly szerelmes határaiba, miként hajdan, mely megél szorgalmával, kitartásával egy akkora darab földön, mekkorát Magyarországon a dűlő utak elfoglalnak, s nem cserélné fel azt tízannyi- val ősi hegyein túl.

Délutánra érkezve, estve a színházat látogat- tam meg, A kolozsvári színház a pesti után leg- nagyobb tere a magyar színművészetnek, ötven- két páholya van s egész elrendezése jó ízlést és kitűnő csínt tanúsít.

Különösen meglepő volt rám nézve az ellen- tét, hogy míg Pesten a drámai közönséget a kar- zaton szoktuk keresni, itt a páholyokban találjuk azt. A művészet van-e ott degradálva, vagy az intelligentia ?

Képzelem, mennyivel jobb szeretnéd, ha szín- házak ismertetése helyett Erdély pompás pano- rámáit írnám le előtted, de csak légy türelem- mel, a Királyhágót éjjel haladtuk keresztül, azt tehát most nem láttam, Erdély regényes részei ezután következnek.

11.

TOEDA, ENYED, GY.-FEHÉRVÁE.

Benczencz, május 16. 1853.

Sokat írhatnék azon szívességről, melylyel erdélyi hazánkfiai által elhalmoztatám ; de attól tartok, hogy ez által oly színben tűnnék fel, mintha az irántam tanúsított megelőző szívességet 8 őszinte barátságot ilyen olcsó pénzzel akarnám visszafizetni ; elég itt annyit mondani, hogy bár merre jártam, mindenütt az édes ősmagyar ke- dély mosolygott elém ; a kivel csak találkozám, az mind rokon, szívben és érzelemben.

Volt szerencsém Erdély értelmi és nemesi tekintélyeivel megismerkedni, s nagy kedvet éreznék magamban elmondani, miszerint Erdély- ben a felsőbb aristokratia körében nem érzi ma gát a nemzeti szellem jövevénynek, sőt épen ott talál legmelegebb otthonára, — ha meg nem volnék győződve a felől, hogy ez magyarhoni fő- urainknál sem leend másképen, s rövid időn azon kellemes helyzetbe jutandunk, hogy mikor egy főnemest nemzeti buzgalmáért magasztalunk, ez nem fog tíz másnak szemrehányáskép hangzani.

74

Azon pár nap alatt, melyet Kolozsvárott tölt- heték, bárha azokat mind, kihez szívem vonzott, nem láthatám is, elég alkalmam volt meggyőződ- hetni felöle, hogy azon előszeretetnek, melylyel a magyarhoni költészet Erdély földe és népe iránt viseltetik, alapos okai vannak.

Innen Benczenczre kellé indulnom, hol gr. Lázár Kálmán várt reám. Odáig útitársul Kővári László barátom volt szives hozzám csatlakozni, ki Erdély földének minden foltját ismeri, a leg- távolabb idők történeti hagyományival.

Kolozsvárt elhagyva, Feleken vitt keresztül az út, melynek hegyein teremnek azok az óriási kögombóczok, miknek keletkeztéről nincsenek tisztában tudósaink.

Dél tájon érkeztünk el Tordára, hol útitársam testvérével a beomlott sóaknákat és sótavakat szemlélők meg; a tavakban semmi élő állat, semmi növény nem terem, csupán meleg nyarak- ban jelen meg felszínén valami hosszúkás pán- czélbogár, s egy neme a fekete gyíknak, melyet a hő napsugár a sós iszapból költ ki, s akkor láthatni valami veres, levéltelen, kemény növényt is a parton, mely kék virágokat nyit.

Torda épületei alatt egy más rég eltemetett város sírja fekszik; minden pinczeásás alkalmá- val régi emlékek jönnek napvilágra. Legközelebb a polgármester kertjébeni ásatásakor gyönyörű Bacchus-főket, női szobortöredékeket és kisded oszlopdarabokat legtisztább carniolból fedezett fel. A Bacchus- fők egyike fehér márvány, a másik alabástrom. A művészi kidolgozás remek vésőre mutat, mindkettő egészen ép, még a főt átszorító

76

szőlőfonadék legfinomabb levelei BÍucsenek meg- sértve. Bár ne hányódnának el, mint annyi nagy- becsű műemléke Erdélynek!

Tordán túl terjed a Keresztes-mező. Itt har- czolta Decebal utolsó csatáját Traján ellen ; a gzántóvas mindenütt régi kardokat, sisakokat vet föl. Itt ölette meg Básta Mihály vajdát. Fenn a jobbról látszó hegytetőn van még valami sán- czolat, mely az utolsó dák király várából meg- maradt.

Távolabb a regényes Torda-hasadék képe tűnik elénk. Egy harmincz ölnyi széles nyilas, melynek oldalai csaknem egymásba illenek, s melyről azt tartja a monda, hogy az Szent László csodájára támadt, midőn ellenei üldözék, Isten szétnyitá a hegyet, a ló patkója nyolcz szegével együtt most is lenyomva látszik a sziklában ; odább Kolozsvár felé egy tér fedve van gömbö- lyű pénzalakú csigakövületekkel, mikről az a rege, hogy midőn Szent László a kunokat üldözé, azok pénzt szórtak a magyarok elé, hogy őket fentartsák; e pénzen váltak Szent László kér- tére kővé, 8 máig is Szent László pénzének hi- vatnak . . .

Most hunyd be szemeidet, édes rokonom : Enyed képe áll előtted !

Nagy-Enyed hajdan gazdag, virágzó város volt, birt tizenkétezer lakossal, és azok mind igen boldog emberek voltak. Itt állt a reformáltak legvirágzóbb coUegiuma Erdélyben, mely híres volt páratlan könyvtára és régiséggyűjteményé- ről, de leghíresebb azon nagy szellemekről, kik benne nyerték tudományos műveltségüket; itt

76

volt a megye székhelye ós székhelye az értelmi- ségnek ; itt talált legelső bölcsőjére minden szép és nemes eszme.

Most — mindezek helyén áll egy csontváz- gyűjtemény leégett házakból és minden háznak története egy-egy borzalmas regény, melyet hal- lani és elmondani irtózat.

A képzelet megtagadja a színeket e rajztól, és lelkem fél visszagondolni reá. A házak kilencz tized része romban hever, s legalább felének nincs tulajdonosa, a ki visszajöjjön azt meg- népesíteni ; a kik haza tértek, sokan befödetlen házaikban laknak, elhelyezkedve a romok között, vagy meghúzzák magukat épen maradt pínczéik- ben ; itt-amott látni csak egy újból felépült lakot. A collegium tetöje megmaradt, mert a romboló elem nem bírt vele ; a pompás könyvtárak, a gazdag régiséggyűjtemény hová lett? felelnek rá a kapu alatti kormos falak. A megyeház ablakain ember magasságnyi dudva zöldül elő, az udvarok szépen benőve fűvel ; a templomok orgona nélkül, az oltárok díszképeiktöl meg- fosztva . . .

Leverten tértem vissza szállásomra, a látott kép álomlátásnak is iszonyú volna, bár merre vetem szememet, ugyanazon nyomor, új meg új alakban ; — a midőn egyszerre jókedvű üdvözlés ver föl mélázásaimból, s feltekintve egy régi is- merős színészt pillantok meg. Mit keressz te itt éneklő madár a szomorú vidéken? Bács társa- sága jött ide az ünnepekre néhány előadást ren- dezni, s mint mondák, igen válogatott színházaik voltak; nagy áldás az égtől, hogy az emberek

V

feledni tudnak, s hogy a sírokon is szabad virág- nak nőni. Egyébiránt az itt lakók azt állítják, hogy Enyed már nagyon sokat épült.

Nem bírtam itt maradni éjszakára, mennem kellett akárhová, hogy itt ne legyek, a midőn az udvarias véletlen b. Kemény Istvánnal összehoz ; vele együtt éjszakára közellevő csombordi jószá- gára rándulok át.

Ez is a pusztulás színhelye volt, valamint az egész környék. Az erdélyi földbirtokosok legna- gyobb része most azon helyzetben van, miben egy amerikai telepítvényes : az első sátorkaróból az utolsó járomszegig mindent újból kellett elő- teremtenie.

Másnap tovább haladánk. Tövisen megtekin- tettük Hunyadi János templomát, melyet a keresztesmezei diadal emlékére emeltetett. Gót Ízlésű ódon épület, — a homlokzatára vésett czímer és felirat bizonyítja építője nevét, ki a győzelemadta zsákmányt Isten tiszteletére fordítá. Nem messze innen terül az említett diadal me- zeje, most hullámzó kalászszal benőve, hátul a Maros kanyarodása zárja el a tért, ide veszett Mezetbég vert hadának maradványa; úgy elhall- gatom a zöld kalászok susogását, a kék habok mormogását : mit suttognak, mit mormognak a rég elmúlt idők felől ?

Tovább mind oláh falvak mellett vitt el az út. Szép helyek, költői egyszerűség: négy karó leütve a földbe, az befonva sövénynyel, meg- tapasztva sárral, arra felrakva nagy boglyaalakú szalmatető, melyen egy lyuk van hagyva, a hol a konyha füstje kijöjjön : úgy néznek elő e kedves

n

házak, mintha con amore szivaroznának; utczák- nak híre sincs, kiki oda épít, a hova könnyebben leverheti karóit, a házak egymásnak háttal és ol- dalt fordulva; mindenütt idylli szenny és ideális restség.

Dél tájon érkezénk Fehérvárba. A piaczon van egymás mellett két fogadó : egyik a Nap, másik Kovács Péterné asszonyomé, kit közönsé- gesen csak Sánta Petemének neveznek, de így ne próbálja őt valaki szemtől szembe hívni, mert meg nem marad előtte. Mint mondják, igen jó magyaros ételeket főz, de csak akkor ád belőle, ha tekintetes asszonynak szólítod s kedvében tudsz járni. Ezúttal nem lehetett szerencsém kísérletet tenni vele, mert a iS'op-hoz szálltunk.

Délután meglátogatók a várat, melynek díszes portaléja IIL Károly király alatt épült, a mellékbástyákba egy művészi faragványú szobor- töredék s több római emlékmaradvány van be- falazva.

Ezúttal időm kiszabott rövidségé miatt csu- pán a templomot volt alkalmam megtekinthetni, mely belül sokkal nagyobbszerű alakot mutat, mint kívül. A padlatba fejedelmek és püspökök síremlékei vannak lerakva, mikről az írás a rajta- járás miatt jobbadán lekopott ; de még mindig áll négy nevezetes históriai emlék benne. Egyik Hunyadi János koporsója, másik fiáé Lászlóé, harmadik Izabella királyné, negyedik János Zsigmond ravatala. A két első gránit, a két utóbbi szürke márvány. Hunyadi János kezében kard volt, melyet egy rabló rácz elorzott s Orsi Péter győri kapitánynak vitt ajándékba, de Orsi

?9

levágatta a szentségtörő kezét, s a kardot a Dunába vetteté, hogy szentetlen kezekre ne jus- son többé. László egy oroszlánon áll egyik lábá- val, mindkettő egyszerű magyar öltönyt visel. A más két koporsó pompás, nagy gonddal készült mű, mind a felül fekvő alakok, miknek arczai ugyan le vannak zúzva, mind az oldal hautrelie- fek a XV. század legmesteribb felfogásával van- nak tartva. Nemzeti múzeumunkban ily becses kincsek nem léteznek. A bennök tartalmazott hamvakat a régibb harczos idők alatt kiszórtak.

IIL

KELiEMENTELiKE.

Benczenczen Lázár Kálmán barátomnál valék szállva, 8 az ö és szellemdús szép nejének társa- ságában tölték egy napot. E falu alatt van a Kenyérmező, most igazán Kenyérmező, mert a legszebb kalász hullámzik rajta, de hajdan cson- tok mezeje. E helyt verte tönkre Kinizsi a török tábort, s az országos diadal emlékére oszlopzatos ív emeltetett a síkon ; a falu alatt áll egy magas halom ; e halom a csatában elhullott ellenség csontjaiból támadt, melyre később kápolnaszerű épületet raktak, annak belső oldalait pedig tele írta vad versekkel valami szelíd poéta. Az oláhok levakarták e verseket ; ez volt a legártatlanabb pusztítás, melyet elkövettek.

Másnap Kálmánnak és kedves nejének tár- saságában útra kelénk a Székelyföld felé. Úti- társul egy kis hat éves fiu, Ugrón Lázár, Kál- mán sógorának fia volt velünk. Tudod, hogy ón miért szeretem a gyermekeket oly nagyon? Itt is egygyel több alkalmam volt meggyőződhetni

M

a felől, bogy az utánunk következő nemzedék sokkal jobb, mint mi voltunk az ő idejökben.

Még egyszer át kellett mennem Enyeden és Fehérváron, hogy a székely földre jussak, még egyszer kellett látnom azokat a haragos mogorva arczokat, mik szemökre húzott kalap- pal öklelő tekintetet hánynak a keresztül uta- zóra ; és azokat a leéget házakat, miknél csak a le nem égettek szomorúbbak; az ember nem tudja, melyiket sajnálja inkább, azt-e, melybe az eső beesik, vagy azt, melyben a füst benn marad ?

Végre egy jótékony zápor fátyolt von az egész tájra, s a túlnan kisütő nap kedvesebb panorámát világít meg.

Még a levegő is könnyebb, a mint a székely földre lépünk.

Az egész táj képe átváltozik, a girbegurba egyhangú mezőség helyett, erdős ligetes hegyek következnek, a faluk sűrűn egymáshoz közel, a házak rendesen építve, csinos fa- és cserépzsin- delyekre, mik hegyesen végződve oly formán tűnnek elé, mint az armadilla pikkelyei, a házak elején deszkakerítés, az ajtók felett nagy esőtartó ereszek, néhol oszlopos kioszkszerű emelvények, szépen czifrára kifaragva, az ablakok szellősek, farácsozattal ellátva, mik mögül nyíló virágok tűnnek elé, az utak olyanok még a falun keresz- tül is, mint a palló, és mindenütt: úton, útfélen, kapuk alatt és ablakokon vidám, mosolygó arczok tekintgetnek az utazó elé, ki nem győzi viszo- nozni a minden oldalról jövő szíves üdvözlést; ha megáll, körülfogják, kérdezik, utasítják, ha az

Jókai : Magyarhon szépségei. g

89

utat nem tudja, elkísérik, b ha meg akar szállni, erővel húzzák házaikba.

És a házak belől ép oly csinosak, mint kívül, tükörtisztaság uralkodik a szobákban, minden ablak tele van virágokkal, a gerendák befűzve friss ágakkal, hogy a szoba úgy tetszik, mintha egy leveles szín volna, a magas lábokon álló kandalló patkáján ott a falusi könyvtár, az évről évre eltett kalendáriumok és az énekes könyv.

Dél tájon értünk Marosvásárhelyre; a sza- kadó zápor meggátolt a város megtekintésében, csupán a várat és a benne levő nagy ref. tem- plomot rajzolhattam le számodra.

A vár, mint rendesen minden középkori vár- kastély Erdélyben, négy emeltebb donjonból áll, melyeket kettős sánczfal köt össze ; a templom is a szokott sajátságokat tünteti fel, a hosszú toronytetőhöz négy kisebb tornyocska van ra- gasztva.

Ilyenek kivétel nélkül az erdélyi középkori várkastélyok, ilyen aradnóthi vár is, hajdasí feje- delmi lakhely, melynek portai éj a felett ott áll még a Bethlen-czímer, egy vasból öntött koronás kígyó a háztető csupján felkany árulva, szájában tart egy arany almát. Most tiszti lak.

Estére Kelementelkére értünk, hol S-nő asszonyság úri laka fogadott bennünket, s más- nap itt maradva, volt szerencsém megismerked- hetni b. H. József úrral és szép kedélyű lelkes nejével; itt találtam legelébb mintáját a hajdani erdélyi háztartásoknak, mert köztünk mondva, a hol eddig jártunk, ott egy koppantó sem maradt

83

meg a régi felszerelésekből ; — itt még minden megvolt a maga ősi szépségében.

A falak tetőtől talpig nagybecsű képekkel, olajfestményekkel s ritka aczélmetszetekkel fedve, a régi rococo órák mesterséges gépezeteikkel, sajátos czifráikkal a mahagónival és elefántcsont- tal koczkázott asztalokon, vagy tarka márvány emelvényeiken, az előteremben a kedvencz agarak, mik az erdélyi úri létnek ép oly elmúlhatatlanul kellékei, mint a spanyoloknak a köpönyeg ; nagy kalitokban éneklő madarak ; tovább igen érdekes ritkasággyűjtemény, ősi ereklyék, antik szobrok, ritka fegyverek, óraművek és numismatica, minő- ket ivadékról ivadékra gyűjtött minden erdélyi család.

Köztük nagy érdekkel bírnak egy középkori imádságos könyv, melynek minden szakasza elé egy a legnagyobb művészek remekeiről másolt aczélmetszvény látható, e művészet akkori töké- lyének igen kedvező tanúságául ; továbbá Bar- csay Ákos ezüst mosdótála, melyen a víztartót egy ágaskodó szarvas képezi, nagy gonddal ké- szült alakokkal kiverve ; az úrilak hátulsó csar- noka üvegházon végződik, mely tele van meleg éghajlati növényekkel, körül díszlő narancs- os czitromfák, miknek egyik ága még virágzik, a másikat aláhúzza az aranyló almák terhe. — Ilyenek lehettek azelőtt a többi erdélyi úri lakok is.

Míg a lelkes úri hölgy szívessége ottlétünket kellemessé varázsolta, a tisztelt házi úr azalatt elkészítő számunkra a tervet, mely szerint a legrövidebb idő alatt a Székelyföldnek mennél

6*

több érdekes pontját megláthassuk. É szerint meglátogatandjuk Erdély legregényesebb helyeit: az almási barlangot és a szent Anna tavát, a tré- fás Oláhfalut, felmegyünk Csik-Szeredáig, b onnan keresztül Háromszéken Brassóba.

IV. A HOMORÓDALMÁSI BARLANG.

Minél tovább hatolunk a Székelyföldbe, a táj annál regényesebbé válik, midőn Korond felett si magas Kalonda hegy ormára feljutottunk, egy panoráma áll előttünk, melynek elragadó szép- sége leigéz szivet és lelket ....

Alant a félig nyilt völgyben öt falu látszik egymáshoz oly közel, hogy szinte egynek vélhet- nők ; ha tornyaik el nem különböznék ; a gyümölcs- kertek szelid zöldje, meljbe a fehér házak be- mártva látszanak lenni, oly kellemes árnyéklatot képez a völgyteknő kalászos oldalaihoz, mik mindig tágabb kört nyitva : a távolban a havas bérezek kékes körrajzait engedik láthatni. A nap épen lemenni készül e havas bérezek közé ; az arany ködfátyolon keresztül, melyet sugaraiból a völgyre szőtt, a falvak kékes füstje emelkedik ; az ünneplés alkonycsendet egy folytonos méla zúgás hatja keresztül; száz meg száz apró patak zuhogása az, melyek alant az Olt habjaiba vegyül- nek, s a csendes falvakon keresztül tombolnak, a

86

vidám házikók küszöbeit mosva hűs kristálytiszta habjaikkal, s a mint a hegytetőről egy-egy kis darab vízfolt meglátszik, az alkonyság sugarainál úgy tűnik elő, mintha száz meg száz tükördarab- bal volna behintve az egész kedves völgy.

És midőn a gyönyörű kép a lelket elragadja, eszünkbe juta múlt, hogy e hegytetők itt hajdan lármás várakat emeltek, miknek romjai máig is ott vázlanak felettünk, ott Firtos vár, Rapsóné vára, Kadics vára; és minden arcz, ki velünk szembejő, egy-egy hősnek sarjadéka.

Útközben megtekintők Paraj d sóbányáit. Már messziről megragadják a figyelmet a hegy sötétebb szinéből kivilágló kékesszürke szirttömegek, mik itt-ott egész roppant bérczeket képeznek. Ezek a sóhegyek kopárok mind, mert a só csak állatot táplál, de növényt nem. Ezeknek egyikében van a sóbánya, melyből a székelyek a legkönnyebb szerével, fa- ékekkel feszegetik fel a sót. Az egész hegylánczról bizton el lehet mondani, hogy merő- ben e nemes érczből áll. Nemes éreznek nevezhet- jük, mert ez az egyetlen egy ásvány, melyet meg lehet enni.

Makfalván felkerestük Dózsa Dani költő bará- tunk lakását, kit azonban nagy sajnálatomra nem találhatók honn, s így ezúttal nem láthatám Er- dély egyik legszebb tehetségű s költői lelkületű regényíróját.

Estére Szombatfalvára érkeztünk, hol ü. Lá- zár úr, hajdan hosszas ideig Udvarhelyszék király- birája, fogadott bennünket, s szívességét oly mér- tékben engedé éreznünk, hogy saját maga, mint a környék emlékezetes helyein legjártasabb, veze-

87

tett bennünket a tájak históriai emlékű pontjaira. Meglátogattuk az ormot, melyen Attila legelső sasfészke, Budvár állott. Néhány vasaló alakú kő most is ott hever halomban, s roppant gödrök jelölik a leghatalmasabb király palotájának he- lyét ; alant egy középkori kápolna áll, Jézus kápol- nája ; néhány század előtt a tatároktól űzött szé- kelyek Budvár romjaira vonták fel magukat, s onnan egy székely íjász a sátorban ülő tatár khánra egy nyilat lőtt el a Jézus nevében, mely azt szíven találta. A távolság, melyen a nyíl átrepült, mint- egy hétszáz lépés. Azon helyen építek a lövés emlékére ama kápolnát. E hegytetővel szemben áll aBágyi vár, romjai egy vele egyenlően magas ormon, s e hegylánczolatban fekszik Bika, hol egy roppant kő alá temetve van Attila legkedve- sebb neje Réka. A síkon zöld kalász hullámzik, a mezőkön virágok ingának, az ormokon fehér felhők húzódnak végig : egykor diadalmas seregek jártak e helyen, a délczeg úrnők szálltak le üdvöz- letökre, talán még most is leszállnak, s ama fehér felhő hozza őket !

Innen leszállva, megtekintők Székelybánja várát, melynek minden tornyába egy regény álma van elásva. Az udvaron most tengeri és borsó terem; s a zászlós ormokon a becsületes cziz- madia-czéh száríttat fehér ruhákat.

Délután átrándulánk a nem messze levő Homoród-Almás bérczei közé, hogy másnap korán megkezdhessük utunkat a híres barlangba, melyben egykor az egész csíki székelység el birt rejtőzni, s ott védte magát hetekig a körül- száguldó tatárok csordája ellen, míg végre mind

88

a megszállók, mind a megszállottak úgy kifogy- tak élelmi szerekből, hogy az éhhalálhoz voltak közel. Ekkor egy székely asszonynak az az ötlete jött, hogy megsütött egy óriási pogácsát, mely belül hamuval volt pótolva, s azt egy póznán fel- mutatta a megszálló tatároknak, daczosan kór- kedve, hogy nekik még milyen jó dolguk van, mire a tatárok elbúsulták magukat és eltaka- rodtak.

Vezetőül a szék hajdani mérnöke szíveske- dett ajánlkozni, egy genialis különcz, ki a leg- nagyobb tudományos képzettség mellett a leg- végsőbb szegénységben él és az a csodálatos, hogy neki e szegénység jól esik, s hozzá hü akar maradni, soha meghívást úri asztalhoz el nem fogad, nincs ékesen szólás, mely őt rábírhassa, hogy ételben, italban részt vegyen, a szobában nem lehet rávenni, hogy leüljön, s ha az utczán megszólítják, leveszi a kalapját, úgy kíséri a megszólítót és semmi könyörgésre fel nem teszi a kalapját, — és mind ez mily éles gúny a világra a tudományosságtól I

Útközben alig birtuk rávenni, hogy a szekérre felüljön, erővel gyalog akart jönni, pedig öreg már és összeroskadt. Egyszer már annyira el- hagyta a világ, hogy a budvári romok üregeiben éj- szakázott, de azért nem kért és nem panaszkodott soha. Csupán egy szenvedélye van, és ez a barlang. Ez volt életének legkedvenczebb foglalatossága, ennek üregeit járta, bútta, fürkészte untalan, több hetekig ellakott benne, csigákon, köteleken eregetve le magát a mély, ismeretlen nyílásokba, mikbe emberi szem soha le nem hatolt, s annyira

89

israerÖ8 annak minden kövével, hogy fáklya nél- kül végig tudna benne járni.

Korán reggel megindulánk AJmásról, két öreg székelyt előre bocsátva, hogy a barlang feljárását, ha netán elromlott volna, megigazítsák. Velünk jöttek e barlangot megszemlélni Lázár Kálmán és U. L. nejei, két testvérhölgy, a székely nők azon mintaképei, kiket maga előtt lát a költő, ha nőket akar rajzolni gyöngéd arczczal, erős szív- vel, mert valóban erős szív kell ahhoz, hogy höl- gyek e barlangba jutásra elszánják magukat. — Egy roppant meredek szirttömeg fekszik a Nagy- mái oldalában, a Hargitta havasai között, melyet köröskörül fog az Erős bérez meredek falazata, mindennünen óriási toronyalakú kőszálak, mik közül a legmagasabb Csala tornyának neveztetik, a tatárokkali harczok hősének gyász emlékére, melyről oldalvást esik az Ugrón ürege, és a lovak csűre, mind históriai emlékekkel gazdag helyek ; a szűk hegyválut, melyet ekként a Nagymái és az Erős bérczfalazata képez, egy rohanó hegyi folyam tölti be, ez a Vargyas vize, mely egy he- lyen a mindenütt útját álló sziklák alatt eltűnik, 8 a hegy túlsó oldalán tör újra elő egy szikla- hasadékból. A barlangnak e patak föld alatti fo- lyásával összeköttetésben kell lenni, mert a hagyomány szerint az ostromlott székelyek e patakon szökdöstek ki élelmi szerekért; vezetőink egyike most is tudott e patakról regéket. Szerinte e hegy legrejtettebb üregeiben ismeretlen emberek laknak, kik sajátszerű csónakon beeveznek a hegy oldalán, s a másikon járnak elő; ott tanyázó pásztorok többször meglepték okot, a mint ki- és

'90

bejártak. Sokszor a kifolyó víz egészen zavaros és szenes, mintha valamit mosnának benne, pedig máskor kristálytiszta. Odabent tehát két- ségtelenül kincseket ásnak. Mert tudni kell, hogy a székelyek e barlangban hiszik elrejtve Dárius kincseit, s akárhány van, ki megesküszik rá, hogy ismerte azt az öreg embert, a ki egyszer egy nagy vaeajtóraakadt a barlang egyik üregében, de la- katját nem birta leverni, s a hogy visszatért segít- séget hozni, nem talált a vasajtóra többé.

Átellenben a barlanggal látszik még azon kápolna omladéka, melyben a tatár vezér lakott, midőn a barlangot megszállotta ; innen visz két út a barlang felé, egyik a rövidebb a szirt mere- dek oldalában, hol csak hátát a sziklának vetve s kezeivel a körepedésekbe fogódzva haladhat az ember a szédítő mélység felett ; másik kerülő út, melyen szekérrel kell víz ellenében a patakon felhajtani, s akkor a meredek Nagymái bérezre felkapaszkodva, felülről ereszkedni le a barlang szájához. Az első útról kénytelenek voltunk visszatérni, mert azt a Vargyas megáradása ketté vágta, 8 újra kellett kezdeni a kevésbbé veszélyest, de annál fáradságosabbat.

Az emberi kezektől soha nem irtott ős erdőn keresztül haladtunk felfelé, míg az ormot elérve, ott egy hegyvágányban valami vad vízmosási út nyilt elénk nyolczszáz lábnyi magasban a völgy felett. Az út omló kövekkel s porhanyó földdel, nyirkos falevéllel fedve, sehol egy fa vagy egy bokor, melybe meglehessen kapaszkodni, csak egy bukás, egy elszédülés, s az ember menthetetle- nül veszve van, alant a tajtékzó folyam ordít.

9]

Fórfiszív megdöbbenne ily szédítő tépben látva maga előtt a halált, ha háta mögött vidám, ne- vető jókedvű hölgyek hangjait nem hallaná, kik mulatságot csinálnak a veszélyből, s kaczagva fogódznak kezeinkbe, míg lábaik alatt sikamlik az éktelen mélységbe levezető ösvény.

Végre lejutva a szikla párkányzatára, egy bérez mögül kitűnve előttünk áll a barlang rop- pant nyílása, még azon módon félig befalazva, a hogy azt a székely menekvők hagyták. Egy hat öles gerendákból tákolt hágcsó vezet fel e nyilasig, melyen ég és föld között lebegve kell felkapasz- kodni, úgyszólván kézről kézre adva a gyengébb nemet, s akkor előttünk áll a históriai nevű üreg.

Legelébb egy templomszerű tágas terembe lépünk, melyet még az Isten napja világít, innen egy mellékterem tárul elénk, mely a barlang ab- lakát mutatja, másfelől kezdődik a többi üregek sorozata, melyek négyszáz ölnyi hosszúságban elnyúlva föld alatt, tizenöt egymástól szabályosan elvált szobát képeznek, minden szoba bejárása a tisztelt mérnök úr buzgalmából számokkal levén megjegyezve, hogy a bejárók el ne tévedhessenek.

A harmadik terem volt a székely nők fek- helye, itt aludtak a veszély idején gyermekeikkel együtt ; a negyedik teremben állanak a kőhom- bárok, mikben gabonáikat tárták eltéve ; az ötö- dikben áll a szónokszék, melyről papjaik az Isten igéit hirdetek, a hatodik stalaktit barlangot mu- tat, a falak gót boltozata ezüstporral s kristály csapokkal látszik takarva, mik oly csodásan ra- gyognak a fáklyafényben ; a hetedik barlangnál titáni kőfokok vezetnek fel néhány ölnyi ma-

Dí

gasba, hol a nyolczadik terem feltárulva előt- tünk, ennek poros padlatán halom csontok van- nak lerakva, ó-világi ismeretlen állatok agyaras állkapczái, roppant medvefők s különösen egy gömbölyű halomban olyszerű csontok, mint az embereké, csakhogy sokkal kisebb arányúak. — A néphit azt tartja a felöl, hogy a barlangot troglodythok lakják, vagy mint Almáson neve- zik, majomemberek, kik ott élnek, szaporodnak, leskelődnek odvaik mélyéből, s ha az emberek közeledését veszik észre, hirtelen elbújnak is- mét; lábaik nyomát ott látni a porondon, mintha apró gyermekek jártak volna lábujjhegyen. Évek előtt, a monda szerint, egy almási székely ember rá lesett ez apró lényekre s egyet elfogott közü- lök, azt haza vitte, magához szoktatta ; a kisded alak hasonlított valami szőrtelen majomhoz, durva kérgű bőrrel és nagy fülekkel, s annyira megszokta már a falut, hogy ma egyik, holnap másik háznál ebédelt, míg egy éjjel társai érte jötték s magukkal vitték. Van-e valami lényeges 6 mesében ? sem állítani, sem megczáfolni nem érzem magamat elég erősnek ; a természettudo- mányok emlékeznek valami barlangé félember- fajról, 8 e csonthalom itt e barlangban gyanítni engedi, hogy sok van még a föld alatt, a miről a bölcsek semmit sem tudnak. A kilenczedik terem közepéről látni egy roppant nagy lefüggő követ, mely mint egy óriási csillár, vagy szőlőfürt, a meredekből csügg alá; a tizedik terem szurok fe- keteségű sárral van tele, mely a terem padlatáról rajonkint egymásba kapaszkodó denevérek ma- radványaiból hegyekké tornyosult, s már szinte

Ö3

bezárja a tizenkettedik terem bejárását; itt volt az emlékezetes vasajtó, melyet a székelyek máig is keresnek : a terem ajtaja már oly alacsony, hogy meg kell görnyedni az átmenetkor, s a követ- kező teremből ismét szűkebb nyilason át csúsz- hatni a tizenharmadikba, melyben elszórva terem az achat és carniol ; a tizenötödik teremben van felírva Wesselényi Miklós neve.

Itt hallatszanak csodálatos hangok, mintha a földfeletti kutyák ugatása és kakas kukorikolása hallatszanék ide alá, mit a föld alatt elzúgó patak tombolása s a bak denevérek viaskodása okoz, mely érzékcsalódás azt hiteti el a lakókkal, hogy e helyen a csiki kutyák és kakasok szavát lehet már hallani.

V.

SZENT ANNA TAYA.

Erdély legköltőibb helyét láttam.

Vannak nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látmányok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a szent Anna tava.

A legrégibb időktől a legújabbig szüntelen val- lásos eszmék Sion-köde lebegett e táj fölött, ez volt a rajongók, az ihlettek Libanonja, a mi Izraelnek az olajfák hegye, a hindunak a gangesi szent völgy, az északi skandinavnakaz Igdrazill árnyéka alatti magány, s a hellén költészet arany árnyképeinek a Tempe : az Erdélynek a szent Anna tava.

A mint a tusnádi regényes fürdők jóltevő nymphájától búcsút veszünk, balra napkelet felé óriási bérezek birodalma terjeszkedik elénk, melynek utolsó pontjai messze Kézdivásárhely- nél végződnek ; a térkép nem mutat e helyen sem falvat, sem majort, ős rengeteggel koszorú- zott hegyek feküsznek egymáson, miket mind- két felől elkerül az országút, vadász ösvények-

95

nek hagyva az ős vadont, mely most járatlanabb, mint volt azelőtt kilenczszáz évvel, mikor még azoknak a váraknak urai éltek, miken most az a vad fa terem, melyet a vihar vet s a vihar tép le.

Egyikén e vadon ösvényeknek megindulva két meredek bérez között haladunk szüntelen felfelé, miknek aljában tajtékozó hegyi folyam tombol ; szédület letekinteni rá.

Félóra múlva elhagynak bennünket a szelí- debb éghajlati fák, a bükk és tölgy, s kezdődik a fenyvesek országa. Óriási szálfák nőnek elő a szirt meredekéből, földig eresztve sötétzöldlomb- palástjukat, s ott a hol a sötétzöld a földet éri, körülnőve kék havasi nofelejtssel ; mindig odább, mindig feljebb még vadonabb lesz a vidék, em- beri kéz soha nem irtja itt a fát, a mint a Nemere szele töveikből kifacsarva, egymásra döntögette a roppant faderekakat, azon módon ott rohad- nak, benőve futóvirággal és csodaalakú gombák- kal; egy-egy roppant szálfa keresztül bukott a hegyvágáson, s míg töve az egyik hegyormon maradt, hegye a másik hegy ormára feküdt, e úgy képez veszélyes hidat az üvöltő hegyi folyam felett.

A tavaszt itt a nyár kezdi s az ősz végzi be, a hó még ott van a sötétebb fák árnyéka alatt, míg a verőfényjárta helyeken dúsan tűnik elő a havasi flóra; más virágok ezek, mint mik oda alant tenyésznek, a fenyőerdők balzsamillatában, a gyantával itatott sziklás földben ; a szárazabb helyeken a törpe rózsa és a rózsaszínű gyopár virul, nedvesebb helyen egy neme a legpompá-

oe

sabb ranuculusnak, mely nagy összehajló szir- maival annyira hasonlit a rózsához, hogy mél- tán hivja a köznép pünkösdi sárga rózsának. Néhol pompás tarka orchisok tűnnek elő, egy neme az epipactisnak akkor kezdett virítani, melynek minden virága oly alakú, mintha egy- egy madár ülne benne ; de legkedvesebb talál- mány volt egy szép példány czipöczím (Cypripe- dium calceolus), melyet vezetőnk lelt, a virág négyes szétálló szirma sötétveres, s a messze ki- nyúló papucs-alakú vitorla aranyszín. Bármely kertnek díszére válnék.

Végre mintegy négyezer lábnyi magasba kapaszkodva fel, sík tér nyilik meg előttünk, mintha egyenesre vágták volna a hegy tetejét, s egy lapály tűnik elénk, melynek első látásra oly szomorú, oly aggasztó tekintete van, az ember megdöbben, maga sem tudja miért?

Az egész tért valami zöldesbarna sűrű moha fedi, melyből csoportonkint állnakelő a csáténemű sötétzöld füvek zsombékjai, az áfonya és medve- szőlő itt-ott berekét képez, melyekből húsz, har- mincz lépésnyire áll ki egy-egy csenevésző szo- morú luczfenyő.

E helyet hivja a köznép a kokojczásnak, és azon aggály, azon borzalom, mely az első te- kintetre meglepi az embert, közös minden ember- rel, minden állattal, mert e hely halálos veszély helye ; alatta feneketlen víz van, ha ember vagy állat ez ingadozó mohos felszínre lép, a moha lesüpped alatta, és őt elnyelik az ismeretlen szö- vevények. Ösztönszerű irtózattal haladtunk végig ez elátkozott hely partján, s midőn a fölötte álló

97

hegytetőre jutva, még egyszer visszatekintónk rá, tündéri látvány állt viszont előttünk : két- háromszáz apróbb, nagyobb gömbölyű tenger- szem, mint megannyi csillag ragyog a veszélyes bérezi ingoványon, miknek hatása leirhatatlan. Az ember a tündéreket véli látni, kik tenger- szemeikből feljőnek, hogy a halandót a vészes sikra csalják.

E bérczen túl fekszik a Szent Anna tó.

Háromezer lábnyi magasban a tengerszín felett, köröskörül ezerkétszáz lábnyira feljebb emelkedő bérezek által képzett medenczében, vad erdők árnyában terül egy gömbölyű nagy- szerű tengerszem, melynek körülete egy negyed- rész mérföldet meghalad. Sima tükörlapja sötét- zöld a bele néző erdős bérczektől, a legnagyobb vihar sem ingatja azt meg, hab sem fordul rajta. A körülfekvő bérezek ide forduló oldalát cser és bükk fedi, míg a tó partján körül roppant fenyők emelkednek, mintegy sötét rámába fogva az ércz- világú vízlapot.

Az ünnepélyes csend, mely a szívre száll, midőn e völgybe lépünk, érzelmekre tanít ben- nünket, melyeket nem érezénk soha, melyeket talán tagadtunk. Itt e szent magányban, távol minden emberhangtól, oly közel érezzük magun- kat Istenhez. Semmi zaj sem hallik ide ; örök béke, örök csend uralkodik e kiválasztott völgy- ben, a körül fekvő bérezek elvonják róla a ziva- tart: míg saját kiáltásunkat oly csodásan adja vissza a völgy gyűrűjében körülfutó viszhang, mindig feljebb emelve a hangot, míg csaknem egy octávával magasabban halljuk azt hátunk

Jókai. Magyarhon szépségei. '

98

mögött enyészetfcsen elzengeni, mint a harang- zúgást, mely oly soká cseng a légben, midőn már rég megszűnt szólani.

Letelepedtünk a fűben, székely vezetőnk a lobogó tűzhöz ülve elmondja, hogy ama kisded rom ott a halmon egykor kápolna volt, melyet kegyes szűz építtetett, kinek álmában szűz Máriá- nak anyja megjelent; és sokáig állt a kápolna, látogatva ájtatos lelkektől, míg egyszer szentelt faJait földi szerelem fertözteté meg, akkor villám csapott bele s porig leégett ; sokáig jártak azután a környék leányai e romokat könnyeikkel áztatni, ott elsírtak reggeltől estig, siratva az Isten lakát mely így elpusztult előlük, míg e században egy püspök újra felépítteté azt, s ismét népes búcsú- járásokkal élénkült meg a völgy: összejártak a Székelyföld minden buzgó népei, elhozták tem- plomi zászlóikat, körüljárták a csendes tó vizét, zsolozsmáikat együtt énekelte velők a bérez, a templom előtt kis faház volt haranglábbal, abban lakott a zarándok.

Újabb időben elpusztult mindez, — a tem- plom, harangok és ének ; csak Isten lelke maradt a táj felett, mert még most is, ki ide leereszkedett, meghatva érzi magát azon magas sejtelmektől, miknek áhítat a neve.

Ez alatt fenn a havasi hegytetőn megszólal a méla pásztorkürt elragadó hangja, a lélek gyö- nyörtől áradoz e fájdalmas édes zenétől, mely- nek ugyan oly csodás hatása van, mint a harang- szónak ; míg ez Istent imádni hív, amaz hazát imádni készt, hogy arczczal borulsz a földre, és sírsz és nem bírsz megválni attól.

fía e hangokat haliad, csak akkor érted, miért szereti a tyroli és a székely oly igen azt a földet, a melyen született ! ?

Visszaemlékezünk mi is a história mondáira, és kölesönben elmondjuk vezetőnknek, hogy ama romok helyén állt az ősi tűzhalom, melyen Bálványos vár lakói áldozatot hoztak a had- istennek, midőn az ősi vallást rejtegetve, csak e völgy volt még övék és az a vár, melynek háza a fenyvesek mögött sötétlik : itt esküdtek véres harczot éjszakánkint a székely rhabonbánok vérvilágló fáklyafénynél, s ősi híre van e helynek.

Most nem lakik ember e tájon és semmi állat a tóban. Habja tiszta, mint a kristály, sem belőle, sem bele víz nem folyik és nincs benne egy hal, egy kígyó, egy béka vagy kagyló sehol ; laktalan az, ámbár iható, mint a forrásvíz.

Gyakran azt regélik, hogy a tó tört hajók darabjait hányja ki a felszínre, mely a tengerrel van összeköttetésben : ez rege, mit féltudós em- berek gondoltak ki.

Egy órányi távolra innen van Erdély másik nevezetessége : a torjai kénes barlang, melynek üregéből halálos kéngáz lobog ki, oly fojtó, hogy a fölötte elrepülő madár holtan hull le a légből, belső falai sárga kénvirággal vannak lepve.

Belépni nagy gyönyör, de nagy istenkísér- tés, a kénszesz csiklandó kéjt idéz elő a test érzékeiben, de egy lehellet belőle, és az élet ott végződött.

Átellenében a meredek Bálványos vár falai, hajdan az Apor-család őseinek megdönthetetlen

7*

100

sasfészke, most még csak azt sem tudhatni, merre vezetett hozzá az út? — Köröskörül minden ol- dalról uratlan rengeteg, melyben egy napi járat- ban, bármely irányban indulva, sem találni egy gunyhót is.

A VAG VÖLGYE.

Pozsonytól felfelé haladva, elénk tárul az el- ragadó szép vágvölgy. Minden fordulata egy-egy új, megkapó, festői panorámát mutat elénk. Egy szeszélyesen kanyargó folyóvíz örökké változó mederrel, a mit hol elhagy, hol visszafoglal ; két oldalán erdőpalásttal fedett hegyhátak ; egyike az uralkodó folyóknak; partjain az ország leg- ódonszerűbb városai, — egész középkori jelleg- gel, némelyik még kőfallal kerítve, a lombfedte hegyoldalokban ősi várkastélyok, kívül sánoz- művektől körülvéve, s benn franezia ízlésű pom- pával berendezve : körülöttük csodaszép parkok, hattyús tavakkal, tündéri grottákkal, vízesések- kel, dámvad- csordákkal. Távolabb az aranyködbe burkolt hegyek ormain emelkedő roppant vár- romok. A büszke Csejthe vár düledékei, melynek árnyékos bolthajtásában a világ szép asszonya, Báthori Erzsébet emléke kisért. Ifjú leányok vé- rében szeretett fürdeni : attól lett oly fehér. Még bejárható a pincze, a hová háromszáz áldozatát eltemette.

102

Amott hajlik ki a folyam fölé egy magányo- san álló bérez, melynek tetején egy bolond sza- vára emeltette Beczkó várát egy még nagyobb bolond. Ott látszik az orom, melyről a vén Stibor vajda alábukott, ott a kerti kőpad, melyen aludt, mikor a vipera szemeit kimarta. Azután ismét más rom jön felénk : nem vár, egész város, Tren- csén; itten uralkodott féi Magyarország fölött a vidék ura, Csák, ki vitássá tette Eóbert Kái-olynak a koronát s barczolt vele az uralomért, mintha maga is király lett volna. Olyan hatalma volt, hogy tudott háborút viselni egyszerre két király, a magyar és cseh ellen b ketten se birtak vele. A túlparti hegyeken átellenben fehérlik a büszke Oroszlánkő, s a völgy szoros vágánya közül ki- magaslik a hírneves Temetvényi sasfészek, a szilaj Bercsényi ősi vára, s a merre a Vág kanya- rodik, mindenütt előtűnik egy-egy várrommal koronázott hegytető.

Ez a romokban gazdag vidék volt a magyar függetlenségi harcz legzajosabb küzdőtere. Várait minden időben hatalmas dynasták lakták, birto- kaikra nézve kis királyok a felföldön. Itt vetették meg lábaikat a nemzeti fejedelmek, ide vették be magukat a trónkövetelők, itt szövék terveiket, itt gyüjték össze hadaikat, itt halmozták fel had- szereiket, itt vívták meg döntő csatáikat. Ott látni még a «Kurucz-sánczot», melyben Rákóczi lova elbotlott a végzetes ütközetben, s e bukás- sal vége lett az egész fényes álomnak; mikor már annak kilencz-tized része való volt.

És ez mind elmúlt ; elmúltak a kis királyok, romba dőltek a hatalmas várlakok, darabokra

103

hulltak a nagy földbirtokok. Csak kettő marad megörökülteu : a szálfa és a kis emberek.

Olyan vén faóriásokat sehol az országban nem találni másutt. — S azokhoz is annyi emlék van kötve. Az a tölgyfa, mely a rovnyei kis templo- mot egészen betakarja, Lorántfy Zsuzsannáról suttog; amottan Rákóczi hársfái hullatják a földre hajdani gazdájok izenetét sárgult falevél- ben ; amottan az útfélen áll egy terepély hárs a vetés közepett, mely egy nagy családnak czíme- rét ékesíti. A megmaradt vén faóriások őrzik el- múlt gazdáik emlékét.

És azután megmaradt a nép. Csodálatos egy népfaj, a mihez foghatót nem találni ebben az országban.

Szegényebb és szaporább, minthogy megél- hessen az istenadta földből: kénytelen szétván- dorolni a széles világba. De nem koldulni jár, nem szolgálatba állni, hanem dolgozni, keres- kedni. A világ minden nagy városában övé — az útcza, kész szállása — a házküszöb. Ismeri e vándorlakokat Paris úgy, mint Sztambul ; az egyik tudja az utat Londonig, a másik Teheránig, meg Asztrakánig. — A mi pénzt összeszereznek idegen országban, azt haza hozzák az ősi zsúp- tető alá s javítnak vele a sors mostohaságán. A nagyvilágban szerteszét bolyongva, megtanul- nak angolul, francziául, németül, törökül, perzsául annyit, a mennyiben a bejárt országban érthetővé tudják magukat tenni. És épen annyit tudnak a saját országuk úrnak való nyelvéből is. Ez a tótok népe. Hanem azért az ő apáik harczoltak Eákóczival végső csatái alkonyáig, s az ő fiaik

t04

ostromolták meg 1818-ban a legelső eánczot. Szent-Tamás első mogrohanásánáL Beszélni nem tudnak magyarul, hanem érezni a haza szerel- mét, azt nagyon jól tudják s vérezni is tudnak érte. Még többet is : tűrni és dolgozni is tudnak érte.

Tájképünket az ő krumpli- és pohánka-föl- deik, az ő szilvásaik, káposztás kertjeik, kender- és lentáblácskáik, az ö pirosvirágú paszulylyal, selyem tökkel befuttatott zsúpfödelű házikók egészítik ki. Tengeri és szőlő ott már nem tenyész, ezen a földön tiszta búzát nem aratnak már. j

Azért mégis víg dal hangzik a mezőn,

NEMET IVIA^YABOK.

1710 Sylvester napján a szokottnál is nagyobb vásár volt Lőcse piaczán.

A tágas négyszögű tért minden oldalról eme- letes paloták sorai foglalják rámába, barokk stylben épült homlokzatokkal, kőből kifaragott czimerekkel a kapuív felett, latin emlékmonda- tokkal a párkányzaton, az egész piacznégyszöget mind patricziuBok lakják, a kik nemességüket Ulászló, Corvin, Mátyás, Zsigmond, IV. Béla ki- rályokig fel tudják vinni. Hanem azért e nemesi paloták mindegyikének az elejét a földszint hosszában árúcsarnokok foglalják el. Ezekben a csarnokokban van felhalmozva a világ kereske- delmének és iparának minden közszükségre és úri fényűzésre szolgáló czikke. Lőcse város a közvetítő a kelet és nyugot között. Karavánjai Smyrnától Danczkáig járnak szakadatlanul. A sza- raczén sheikekkel épen úgy egyezségük van, hogy őket rablótörzseik ellen védelmezzék a pusztában, mint a hajdemákok harámbasáival, a kik a Kár- pátok közt uralkodnak. Három világrész termékfj

106

és gazdagsága váltakozik e csarnokok alatt. A mel- lett a saját ipara is versenyez a külföldével. — Hirhedettek a harangjai, mik a legkisebb csenge- tyűkig sorba állítva láthatók a bazár árkádjai alatt; a posztó és len kelmének halmaza, a mik- nek nevei hosszú sorban olvashatók felírva a bolt tábláján az áraikkal együtt. Itt alkudozás nincs, az árakat a tanács állapítja meg ; s az árak mellé ki van az is függesztve, hogy melyik kel- mét szabad viselni a nemes, a polgár, a paraszt férfinak, asszonynak a ruházati rendszabály sze- rint ! Ott láthatni a mesterséges óraműveket, mi- ket lőcsei művészek alkottak; egész boltok ragyog- nak a felhalmozott ezüst ötvösmunkáktól ; arany- műveseik magyar zománcz munkáját meg épen nem is tudják utánozni a külföldön. A drága prémek halommal állnak a kis szekereken ; fel- aggatva a fogasokra sokféle subák, a legkereset- tebb árúczikkek a téli évadban.

Újesztendő napján minden ember siet bevásá- rolni; az oszlopcsarnokok alatt rajzik a nép, zsinó- ros mentékben, sarkantyús csizmában ; a férfiak- nak hegyesre kipödrött bajuszai, vállaikra omló hajuk nyuszt kalpaggal leszorítva, a nők fátyol- lal lekötött aranycsípkés főkötökben, a hajadonok gyöngyös pártával a fejükön, leeresztett pántli- kás hajjal, bogláros palástokkal a vállukon, mik- nek gallérjai drága csipkékkel vannak díszítve.

S ez a sok mindenféle tarkabarka nép, a mely külső viseletére nézve Árpád és Tuhutum ivadékai- hoz hasonlít, csupa merő német. Még az első ma- gyar királyok alatt telepedtek ide. Nyelvüket meg- tartották, minden más egyébben magyarokká let-

107

tek. Előkelőik nem nyárspolgárok, hanem magyar nemes urak, kik magukat tekintik a tősgyökeres aristokrátiának, s félvállról néznek le a « kivétel- képen)) közéjük települt egynehány magyar ne- mes úrra. S a kis polgárság sem az, a mi más né- met városok alsóbbrendű népe. Ez egy harczban edzett, fegyverhordó osztály, mind a harmincz- nyolcz czéhnek a czéhmestere egyúttal hadnagya is; s az első ágyúszóra mindenik czéh tudja, me- lyik toronyban kell megjelennie fegyverestül.

Soha még ellenség az ő kap uj okon be nem tört. Még a nagy tatárdulás keserves korszaká- ban is ez az egy hely daczolt Batu khán minden csordáival. Itt volt a Lapis refugii, mely oltalmul szolgált az egész ország bujdosóinak. Annak a kövei vannak beleépítve ezekbe a templomokba, palotákba.

Annyi viszontagságos századok során át azok a német-magyarok mindig a legtántoríthatatla- nabb hivei voltak a nemzeti szabadság ügyének. Nem hajlongtak soha se a török császár, se a né- met császár előtt.

II. Rákóczi Ferencz korszakában Lőcse fon- tosságát az is emelte, hogy itt volt a fejedelem- nek ágyúöntő műhelye. Ha egy elvesztett csatá- ban ott maradtak ágyúi a kuruczoknak: a lőcseiek rögtön előállították az ujakat s Antseusnak megint vissza lett adva az elvesztett ereje. Aztán, ha sza- kadóban volt a hadsereg mundérja, csak Lőcsére kellett izenni : onnan előkerült az új.

Nagyon is megbecsülték ezt a várost mind a fejedelem, mind a vezére. Ebben az esztendőben is egy egész dandár őrzi azt, a legvitézebb kurucz

108

vezérek alatt. Hanem azért, hogy kurucz sereg tanyázik a városban, még sem vegyül magyar be- széd a népsokaság zsibongása közé. Ezek itt szt- pességi hajdúk, meczenzéfi huszárok; üstökbe font hajuk, felcsavart bajuszuk, farkasbőr kaczagányuk azt hirdeti, hogy kuruczok, hanem azért néme- tek ; német kuruczok. Rákóczi Ferencz legjobb kaVDnái.

A TORDAI HASADÉK.

Á tordai hasadék a természet egyik legbámu- latosabo remeke ; itt egy hegyláncz tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó haj- lásai, megtörései mindenütt egyenközűek marad- nak csak itt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaörlö idő görgeteg kőzuhatagokká porlasztotta a bérczfalat ; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építés pillérei állnak el a falaktól.

A Magyarpeterd felőli bejáratát egy óriási csúcsíves sziklakapu alkotja, több száz lábnyi magas, a világ legnagyobb diadalíve.

Az átelleni bércztetőről az egész sziklacsar- nokot végiglátni, mely megragadó szépségével az isteni némaságot egyesíti.

S e felséges táj nem volt mindig ilyen csen- des. Egy darab világtörténet ment itt végbe. A római műveltség egyik előre tolt központja volt itten. Túl a hasadékon volt a tartomány leg- nevezetesebb városa: Salinopolis s a fensíkon

lö

mellette megerősített táborhely; lánczolata a véd- műveknek, honnan az uralkodó Eóma az éjszaki barbároknak parancsait osztá. A kétezer év előtt vájt sóbányák tanúi ez életnek, és a roppant kő- koczkák 8 a romok alól napfényre kerülő arany ékszerek, pénzek, fegyverek, hamvvedrek, sír- emlékek 8 művészi alkotású istenszobrok töre- dékei hirdetik, hogy itt hajdan egy darab Eóma volt. A hatalmas Traján-út még most is ott dom- borodik a zöld szántóföldek között, hosszú, egye- nes vonalban. Azután más lakók jöttek. — A le- telepedett magyar népnek egyik szent királya : László, itt vívta döntő harczát a kunok ellen. A legende azt meséli, hogy az ő imádságára ha- sadt ketté a bérez, hogy ellenségeit visszatartsa ; átszökellő lova patkójának nyomát ma is muto- gatják a szikla ormán s azon helyen kápolnát építettek a szent harcz emlékére. Azt a kápolnát megint Dzsingisz kán fiának mongol hordái pusz- títák el s akkor a sziklafolyosóban védte magát a nép az egész mongol tábor ellen. Majd a szabad- ság és vallásháború alatt volt itt menedéke Eákóczi portyázó vezéreinek, kik még a harcz bevégezte után is innen folytattak egy mesebeli küzdelmet százan egy egész világ ellen. Azontúl csak az emlék maradt meg s az elrejtett kincsekről szóló mondák. A szent László kápolnája helyén -egy faépület húzódott meg keleti hitű kalugyerek számára: mely még nem rég állott. Ma már azt sem találjuk ott, csak egy alacsony kőkereszt jelöli — a kalugyerek egykori temetőjének he- lyét ...

A kétnyüatú sziklakapun áthaladva, a tíz-

íll

húsz ölnyi távolra szétnyílt két sziklafal odafenn csak egy keskeny szalagját engedi látni az égnek: csak a déli sziklákon megtört verőfény tanúsítja, hogy nappal van.

A hegyrepedés, egy óra járásnyi távolban a Hesdád völgytől, annyira összeszűkül, hogy a két átellenes fal nem esik egymástól távolabb bárom ölnél. Ha csak egy kissé meg van is áradva a Hesdád patakja, a két fal medre között csak neki vetkőzve és nagy elszántsággal lehet keresztül hatolni. Azért a tordai hasadék túlsó kapuját na- gyon kevés ember látta testi szemeivel.

Ez a szoros igazán kapu.

Még nagyon jól kivehető a két horony zat, a mi a kirúgó sziklafalba van vágva ; e rovátkokba bocsáták le a vár lakói a nehéz tölgyfakaput, maly aztán zsilipként zárta el a patakot. E kapu- nak legalább tizenöt láb magasságúnak kellett lenni : a mit világosan jeleznek a vízmosás nyo- mai a sziklában, egész üregeket, gömbölyű döbö- röket vájt a bezárt hullám a kapu felett. E be- vágáson túl látszik a nyoma a vasrostélynak, me- lyet kerekes lánczczal vontattak fel, mikor a zsilipet megnyitották. Olyankor azután a szikla- folyosó felső részébe felszorított víztömeg, mint a Fáraó népét elseprő tenger, omlott az alsó mederbe s ha ostromló sereget talált benne, azt tisztára kiseperte, ha ezernyi ezer is volt.

E vasrács és zsilip védte a két barlangvárat, mely a szűkülésen túl egymással szembenéz, úgy hogy egyiknek kapujából a másikához nyíllal, puskával át lehet lőni. A néphagyomány e ter- mészeti erősséget utolsó véderejéről Balyika-várá-

Il2

nak nevezi. Két egymásra néző barlang az a két sziklafalban, a patak medre fölött egyforma ma- gasságban, mely hetven lábnyi lehet. Az északi oldal barlangjához csak szikláról-sziklára mászva lehet feljutni; tágas szája annak is be volt falazva 9 a fal bejárata is oly magasan volt, hogy oda való- színűleg csak lábtón jutottak, a kik benne laktak.

A déli oldalon levő barlangvár azonban való- ságos erődítmény. Tágas boltív alakú száját a bejáratnál széles tömör kőfal zárja el: óriások rendszerében alkotott sziklabástya, mintegy tizenöt láb magasan, s azonfelül még egyszer olyan magas a barlang kapuívezete, de az első falon túl jön egy második, mely a barlangot egész magasságban elzárja, ezen ajtók és ablaksorok látszanak, tanúságul annak, hogy ez kellőképen berendezett otthona volt valakinek.

Ehhez a barlanghoz egy öblös völgytekno vezet föl. E völgyecske a vadon virágos kertje. Még késő őszszel is tele zöldelő cserjével s az őszi virágok ritka fajaival.

Szenvedélyes füvészek nagyon jól ismerik e helyet. Hogy Torda felől hozzá lehessen jutni, egy osztrák tábornok puskaporral vetteté szét a szik- lákat s úgy vágatott egy merész utat a szikla- oldalba; ezt az utat most egy magyar főpapról nevezték el, ki tekintély és Mecénás a botanikus világban s maga is gyakran látogatja e helyet.

I

A BEFAGYOTT BALATON.

I. NAPFELKELTE.

A befagyott Balaton megragadó látvány, ki- vált az első napokban.

Az óriási tó nem úgy szokott befagyni, mint a folyamok, mikor töredékes jégtorlaszok csopor- tosulnak össze : ez egy csendes pillanatában a víztükörnek egyszerre áll meg, mint a kristály s reggelre ott van az egész vizén a sírna, tündöklő tükör. — Ezüst tükör, mikor a hold fénye be- világítja. Nincs rajxa semmi törés : egy darabból van öntve. — Csak a szekérútak látszanak meg rajta, a mint a két part sűrűn fekvő falvaiból átvonulnak, egymást keresztezik, mint ha mér- tani vonalak volnának egy üvegtáblán. .

A tihanyi hegyfok kettős tornyú templomával oly tisztán látszik most meg a tükörben, tornyai- val lefelé fordítva, mint maga a valóság.

Ha virradni kezd, a hold elsápad s az egész hosszában rózsaszínű kezd lenni, akkor az óriási jégtükör is csodálatos színt változtat, mintha élesen kétfelé volna osztva, az egyik rész violaszín

Jókai : Magyarhon szépségei: 8

íU

és rézvörös fénj't vesz föl, míg a Eapkelet felé eső, tehát a rózsaszín éggel érintkező fele azúr- kék marad.

A tünemény pompája növekedik, a míg az ég egyre világosul ; a bíbor, az arany az égen megkétszereződik a tiszta tükörben, s mikor a nap fénytelen izzó gömbje feljön a látkör viola- barna ködéi közül, tűzszinű páráktól körülra- gyogva 8 letekint a ragyogó jéglapra : ilyen va- rázsképet semmi tenger nem mutat, semmi mozgó hullámtükör; mert az olyan, mintha két igazi nap kelne fel egyszerre két igazi égen.

Egyszerre szétlő velli a nap sugarait, a mint a barna ködök közül kiemelkedett.. .

Mikor a beállott Balaton jegére legelőször rá- süt a nap, először valami csodálatos zengés tá- mad a jégben : mintha ezer meg ezernyi ércz- húrok pattognának el egy tündéri hárfáról ; emlé- keztet az egyiptomi zengő Memnon szobrokra, csak hogy ez nem hagyja abba. A titkos zing- zöngés egyre hangosabb lesz, a tündérek ott a víz alatt már tele marokkal ragadnak hárfáik húrjaiba, éles pattanások kezdenek hangzani, melyek folyton emelkedő erővel a lövések hang- jáig fokozódnak; és minden pattanásnál, minden durranásnál egy-egy csillámló repedés támad az eddig üvegmódra átlátszó jég tömegében : min- den irányban össze-vissza pattog az egész óriási jégtábla^ míg utóbb olyanná válik, mintha apró koczkák, ötszögek és minden alakú idomok mil- liárdjaival volna egy óriási mozaikká összetömö- rítve, melynek felszíne tükör.

Ez okozza ama hangokat.

115

A ki azokat először hallja, a szíve heveseb- ben kezd dobogni.

Az egész jéglap szól, beszól, zeng lábai alatt. Mennydörgést és cziterapengést hall összekeverve. Egy-egy pattanás az ágyúdörejhez hasonlít és mérföldekre elhangzik.

S a halászok njmgodtan látnak hálóik szét- bontásához a mennydörgő jég hátán ; s a távol- ban szénás szekereket látni, a mint a jégen csen- desen végig haladnak négy ökörrel. Itt már em- ber és állat megbarátkozott a jég haragos perle- kedésével, mely azután folytonosan tart, míg a nap ismét le nem áldozik.

Most egyszerre egy olyan rettentő dördülés hangzik, mintha száz ágyút sütöttek volna el. Az egész jégtábla megrendül és összerázkódik. S a dördülés munkája iszonyú; a füredi parttól rézsút egész Tihanyig, háromezer lépésnyi hosz- szúságban végig repedt a jégtábla, és kétfelé nyilt tömeg között egy ölnyi széles tátongó nyi- las maradt.

((A rianás! A rianás!)) kiáltoznak a halászok, B otthagyva hálóikat, szaladnak arra felé.

Ennek a támadt résnek a neve a nép ajkán «rianás)), mely szót sehol másutt nem ismernek ; ez nagy veszedelem a keresztülutazókra nézve, és ez be nem fagy soha, mert a víz szüntelen hullámzik közte; azért ilyenkor a legelső dolguk a halászoknak azokra a helyekre, a hol útnyomok szelték át a rianást, a két veszélyes partra póz- nákat tűzni 'ki a jégbe, azokra szalmacsutakot téve keresztbe, hogy a jövő-menők jókor meg- lássák a veszélyt.

8*

116

II. HALÁSZAT ÉS VIHAR.

A halászat a Balaton jege alatt igen tiszta munka. Először is abban az öbölben, melybe a halászok tapasztalatai nyomán a halak ez idő- tájban seregestül össze szoktak gyűlni, kivágnak egymástól ötven ölnyi távolban két ölnyi át- mérőjű lyukat, azután egy négyszögöt alakítanak apróbb, két láb átmérőjű lyukakból, úgy hogy a két nagy nyilas a négyszög két átellenes szög- letét képezi.

Minden jéglapot, melyet e négyszöglyukakból kivágtak, oda támasztanak fel élével a lyuk elé, hogy a jégen járók észrevegyék azt és bele ne botoljanak a veszedelembe.

Mikor aztán a nap rásüt ezekre a nagv jég- tükrön mindenfelé elszórt jégkoczkákra, az olyan, mintha ezernyi gyémánt-óriás ragyogna szét a messze távolba.

A halászok a hosszú erős hálót a tó belseje felé eső öreg lékhez viszik s akkor a két végét szétbontva, rákötik azokat két hosszú póznára. Mindkét pózna harmadfél öles. Egy halászlegény elkezdi azt a jég alatt előbbre tolni a rákötött hálóval együtt, a másik ott várja azt a kisebb léknél, 8 a mint a pózna vége oda érkezik, megint odább tolja azt a harmadik lékhez, a hol a harmadik legény áll, s ugyanezt az utat teszi meg a négyszög második oldalán a másik rúd a háló túlsó szárnyaival, míg mind a két rúd s mind a két hálóvég összeérkezik a part felőli nagy léknél.

117

Ekkor a háló, melyet az alsó végén levő ón- súlyok a fenekére búzva, s a felső piritye a jég lapjáig emelve tart, egy tökéletes börtön mind- azokra nézve, a kik e négyszögben benszorultak.

Pedig ilyenkor sokan szoktak ott lenni. A fo- gas, a süllő, a harcsa elhagyja mély iszaplakását 8 feljön a vágott lékhez levegőt színi.

A jég csak vesztükre szolgál most.

Mikor észreveszik, hogy a háló összébb szorítja őket, nincs hová menekülniük. Kiugrani nem lehet, mert a jég nem engedi. A megszorult fogas- nak nincs módja többé szokott ravaszságával befúrni magát izmos farkával az iszapba, hogy a háló alatt elosonhasson, mert társainak vicz- kándó tömege magával sodorja.

A halászok pedig odafenn húszan belekapasz- kodva a háló kötelébe, csendesen vontatják azt kifelé.

Húsz embernek megfeszített erőlködése mu- tatja, minő terhet vontatnak fel onnan alulról. Súlyáról Ítélve, több száz mázsára lehet azt be- csülni.

A nagy lék szája lassankint megelevenüL A nyugtalanított, összeszorított haltömeg törek- szik az egyedüli nyilas felé. Az a halála.

Mindenféle alakú szájak és fejek bukdácsol- nak fel a vízből, átlátszó úszószárnyak, halfarkak, pikkelyes, kék-zöld, ezüstszínű hátak merülnek fel egymást törtetve, s közülök ki-kibámul egy- szer-egyszer a Balaton czápája, a mázsányi harcsa, tátongó nagy szájával, patkányfark baju- szával, s megint visszairamodik fejtetővel lefelé, mintha volna odalenn menekülés.

U8

Több halászlegény az öreg halászmesterrel nagy nyeles hálóval lapátolja ki a lék szájára tolt eleven tömeget, kihányva azt egyenesen a jégre, a hol egymás hegyén-hátán ficzkándozva tánczol öreg-apraja. Onnan nincs hová mene- külni, mert a lékek mind be vannak már téve a beleillő jégkoczkákkal.

Ez után a boszorkánytáncz 1

Tátott szájú pontyok félöles szökéssel pecz- kelik magukat szerteszét, a kétségbeesett csuka kígyóként kúszik a sügérek, kárászok bizsergő tömege közepett. Egy-egy hatalmas harcsát rán- tanak ki kopoltyújánál fogva s kilökik a jégre, a hol aztán az idomtalan test meztelen fejét lom- hán lefektetve, izmos farkcsapással söpri maga körül szét fogolytársait.

A jéglap a négyszög körül már messze terítve van halakkal. A potyka úgy nyargal azon, mint a eziezkány. Senki sem kergeti : nem szökhetik el. A lomhább halak egész határral hevernek a lék két oldalán.

Nagy öröm a halászok közt, ha a « fogas-ki- rály* kerül hálóba, ha egy roppant nagyságú fő, mint egy ezüst krokodil nyomul fel a vizből; tiszta ezüst-fehér az egész, szétnyitott torkában két sor éles fog, mint a krokodilusnak, de azon- kívül négy egymásba fogódó görbe agyar, minő a tigrisé.

Mintha a tőrbe jutott fejedelem egyszerre ki- adta volna oda alant a rendeletet maradék test- örseregének, hogy a végső tusában keresztül kell magukat törniök, oly veszedelmes rugdalódzás keletkezik akkor a hálóban. Csukák, potykák.

119

Larcsák nyargaló csapatja rohan fejjel a feszes hálónak, a felmerülő góliátokat bunkóval kell agyba-főbe verni, hogy leküzdessenek. A hal tűzbe jön, a hidegvér hősi gerj elemre képes, 8 fellázad a bitorló ellenség ellen. Az ütközet ugyan mind a hal veszedelmével végződik. A harcsák főbe verreten rántatnak ki a jégre, a háló önti a felszínre szorított szép fehér fogaso- kat, süllöket; hanem a fogas-király nem egy könnyen kerül elő. De a legénység teljes erejéből rárántja a kötelet s egyszerre csak a hátramaradt haltömeg csak kifordul a hálóval együtt. Ott a fogaskirály is. Gyönyörű példánya fajának. Több az negyven fontosnál, a minőt csak minden húsz évben fognak egyszer. Erős fejével nem egyszer keresztül szakítja a hálót; hanem tüskés úszó- szárnyaival beleakad a bogokba ós nem tud el- menekülni.

Ennek az egynek a kézrekerítése nagyobb öröm a halászok közt, mint az egész gazdag fo- gás. Az a rossz szokása, hogy csak a saját nem- zetbelit szereti megenni. Azért ő fogas-király. Olyan vastag a hája, mint a süldőnek ; gyönyörű aranyszínű, s a húsa fehér, mint a gyolcs.

Mire a fogással készen vannak, a rövid téli napnak is vége van már, de csak az égen, nem a jégen.

A jégen most kezdődik még az élet.

A szomszéd falvakból, Siófokról, Szántódról, Zamárdiból, Füredről, Arácsról, Csopakról jön a népség szekerekkel a jégre, kosárral, tarisznyá- val, kulacscsal ; a kulacsban bor, a tarisznyában malaczpecsenye, a kosár halat vinni való.

120

Mire a halászok hozzákezdenek a kifogott zsákmány osztályozásához, egész vásár támad körülöttük.

Ha lement a nap, nádból fáklyát csinálnak, tüzet raknak a jégen ; vásárt ütnek a halra. Potyka, csuka, harcsa, kárász, mind szegény embernek való. Bécsbe, Pestre, csak a fogast meg a süllőt viszik, a mit drágán megfizetnek : a töb- bit potom áron adják. Még így is nyereségük van. Egy húzással néha valami háromszáz má- zsa halat rántanak ki.

A mi halat most el nem hordanak, azt kosa- rakba garmadolva, beviszik a raktárba, s onnan hordják el majd szekereken a veszprémi vásárba.

Egy roppant, akónyi bográcsba beleaprítják a kiválogatott halat, a minek nem szabad sem kövérnek, sem szálkásnak lenni; nem jön abba egyéb, mint a halnak a saját vére, paprika marokszámra meg vöröshagyma. Hanem azután van annak a keverésmódjában valami mesterség, a mit csak az ért, a kinek tudománya van hozzá, hogy azt utána csinálni sem lehet.

S a hol jó bor foly és halászlé készül, ugyan a czigány hogy maradna el onnan?

Egyszer csak ott terem egy barna sereg, helyet csinál egy kosár tetején a czimbalmának s rárántja az uraság nótáját :

Jaj, de szakad ez a húr; Majd megfizet ez az úr 1

S a hol czigány van, virgoncz menyecske és tüzes legények, a táncz hogy maradna el onnan? A jég hátán egyszerre csak oly dáridó támad,

121

hogy két falura szól. A nádtüzek mellett nyalka párok rikkongatva járják a szent Dávid tánezát.

De vége a mulatságnak, ha jön a vihar ! Gyak- ran a Balatonvidéken, mikor legcsendesebb a lég, minden előjel nélkül felzúdul ez a sajátszerű orkán ; a halászoknak, kik meghallják a fák zú- gását a távolban, már nincs annyi idejük, hogy a zalai partra visszasiessenek ! nyáron a szélcsapás egyszerre felforgatja a hullámot s a csónakokat beragadja a Balatonba és kihányja a túlsó partra. S néha félóra múlva vége van a viharnak : a Bzélmenyasszony csak egy fordulót akart tán- czolni. S azután ismét csendes lesz minden.

A hegyek mögül rohanó zivatar egy hófelhőt korbácsol előre. Abból olyan élesen, mint a tű hegye, vág alá a szitáló hókristály. A felhő maga sem nagyobb, mint hogy a nagy panoráma felét eltakarja, sötétségbe burkolva a tihanyi tájképet sziklafokos félszigetével, komor templomával, míg a keleti agyagpartok tündökölnek a holdvi- lágban.

A vihar harsogva üvölt alá az arácsi völgy ős fáinak sudarai között. A nyári kastélyok szélvi- torlái nyikorognak, mintha elkárhozott szellemek simának földi emlékeikért, s mikor az erős szé] végigsöpör a Balaton jegén, az ott felállított jég- lapokon valami olyan túlvilági zenehangot idéz elő, hogy az ember látni véli a szellemeket, a kik így sírnak, egymást kergetik s röptükben nagyo- kat sikoltanak. Egy-egy haragosan bömböl kö- zöttük. Az űzi tán a többit? . . .

És ismét hangzik a távolból az a kísértetiesen harsogó orgonaszó, a mit az éjjeli futó vihar küld

maga előtt ; mikor az erdők sudarai fölött végig- rohan, a süvöltő vihadarban, mely a jéglapokon megtörik, úgy sírnak, sikoltanak azok a láthatat- len szellemek, úgy zúg közöttük némelyik ; a kisértetek énekkara folyvást magasabbra emeli hangját.

E3 újra hangzik az egész jégegyetemen végig az a túlvilági zengés, mintha ezernyi hárfa húrja szakadna szét ott alant, míg a zengés fokozato- san átmegy a rivalgó harsogásba: még feljebb, mintha villámok száguldanának oda alant a vi- zekben, bűbájos kábító melódiát keltve a hang- adó hullámban : a jég alatt a mennydörgés or- gonaszava bömböl felségesen s az Istenkiáltás rettentő roppanása közben reszketve mozdul meg az álló jégegyetem, s a szörnyű légnyomásra a rianás hasadéka ismét összecsukódik.

A VASKAPU.

Egy hegyláücz, közepén kevesztül törve, tete jétöl talpjáig, négy mértföldnyi messzeségben ; két oldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas egyenes szikla- falak, közepett az ó világ óriás folyama, az Ister : a Duna.

A ránehezülő víztömeg törte-e magának e kaput, vagy a földalatti tűz repesztó kétfelé a hegylánczot? Neptun alkotta-e ezt, vagy Vul- cán? vagy ketten együtt? A mű istené.! Ahhoz hasonlót még a mai istenutánzó kor vaskezű emberei sem birnak alkotni.

Az egyik isten keze nyomait hirdetik a Fruska Gora hegytetején elszórt tengercsigák kövületei, a Veterani barlang ásatag tengerlakó saurusai : a másik istenről beszélnek a bazaltok a Fiatra Detonatán ; a harmadikat, a vaskezű embert, hirdeti a sziklába vágott hosszá padmaly part, egy országút, melynek boltozata is van ; az óriási kőhíd oszlopmaradványai, az emléktábla a szikla oldalába dombormüként vésve s a me-

m

der közepébe vágott száz lábnyi Bzéles csatorna, melyen nagyobb hajók járhatnak.

A vaskapunak kétezer éves históriája van, s négy nemzet nyelvén nevezik azt.

Mintha egy templom közelednék felénk, me- lyet óriások építettek, pillérekkel, melyek kőszá- lak és oszlopokkal, melyek toronymagasak, csodá- latos kolosz alakokat emelve a felmagasió pár- kányokra, mikben a képzelem szentek szobrait látja 8 e templom csarnoka négy mértföldnyi távolba mélyed, fordul, kanyarodik, új templo- mot mutat, más falcsoportokkal, más csodaala- kokkal; egyik fal sima, mint a csiszolt gránit, vörös és fehér erek czikáznak végig rajta: rej- telmes istenirás betűi : másutt rozsdavörös az egész hegylap, mintha igazán vasból volna, né- hol a gránit rézsút dűlt rétegei mutogatják a ti- tánok merész éj^ítkezés -módját : s az új forduló- nál már egy góth templom porticusa jö elénk, hegyes toronycsúcsaival, karcsú egymáshoz tö- mött bazalt pilléreivel, a kormos fal közepéből egy-egy aranysárga folt világit ki, mint a frigy- láda lapja ; ott a kén virágzik. Erczvirág az. De élő virággal is díszlenek a falak; párkányaikról repedéseikben mintha kegyeletes kezek zöld ko- szorúi függnének alá. Azok óriási lombfák, fe- nyők, miknek komor tömegét az őszi dér csípte bokrok sárga és piros füzérei tarkítják.

Egyszer-egyszer megszakítja a végtelen, a szédületes kettős falazatot egy benyíló völgyke- bel, melyen keresztül egy rejtett, emberlaktalan paradicsomba látni. Itt a két sziklafal között mély komoly árny borong s a nappali sötétbe

125

mint valami tündérvilág mosolyg be a napsütötte völgy képe, vadszőlő erdejével, melynek érett apró piros bogyói színt adaak a fáknak ; tarka leveleik szőnyeget vonnak rájuk. Emberlak nem látszik a völgyben, keskeny patak kanyarog tisz- tásán végig, abból gyanútlan szarvasok isznak ; a patak aztán mint egy ezüst sugár omlik alá a sziklapartról. Ezerén és ezerén elhaladnak e völgy előtt, s mindenki azt gondolja magában : vájjon mi lakhatik ebben ?

Aztán elmarad a völgy s ismét más templomi kép következik : a többinél még nagyobb, még rettenetesebb: a két fal száznegyven ölnyire közeledik már egymáshoz s háromezer lábnyira az éghez; az a messzekiáltó szikla a tetőn a Gropa lui Petro a szent Péter sírja, mellette két- felől a másik két titáni kőalak két apostoltársa.

S e két fal között foly alant a kőmederben a Duna.

A nagy, fenséges folyam-ős mely megszokta a magyar síklapályon ezer ölnyi mederben haladni méltóságos csenddel, pártjain a bele- hajló fűzfákkal enyelegni, kilátogatni a szép virágos mezőkre s csendesen kelepelő malmokkal beszélgetni ! itt összeszorítva száznegyven ölnyi sziklagátba, hah, mily haraggal tör rajta keresz- tül ! A kik idáig jöttek vele, nem ösmernek reá. Az ősz óriás szilaj hőssé ifjul, hullámai szökell- nek a sziklás meder felett, egy-egy roppant bérez - tömeg ül ki néhol medre közepén, mint valami rémoltár; az óriási Babagáj, a koronás Kaszán szikla ; azokat fenséges haraggal ostromolja ; rá- juk zúdulva elől, s mély forgatagokat örvényítve

m

mögöttük, feneketlen árkot vájva A sziklameder- nek ; 8 aztán csattogva, zúgva rohan alá a kőlép- csőkön, mik egyik sziklafaltól a másikig nyúl- nak keresztül.

Néhol már legyőzte az útját álló torlaszt s a széttört sziklákon keresztül ömlik tajtékozva, másutt megtorlik a kanyarodó szoros bérczfalá- nál 8 a ráhajló szikla alá ásta magát Örök hab- jaival. Néhol szigeteket rakott le a legyőzhetet- len sziklák mögé, új földalkotásokat, mik semmi régi térképen nincsenek; azokat benőtte vad fa és bokor, azok nem tartoznak semmi államhoz, sem magyarhoz, törökhöz, sem szerbhez ; a senki or- szág az, adót nem fizető, urat nem ismerő, vilá- gon kívül eső, meg nem nevezett föld! másunnan meg elhordta a kikezdett szigetet bokraival, er- dőivel, kunyhóival együtt, s letörülte alakjaikat a térképről.

A sziklák, a szigetek több ágra osztják a folyamot, mely Ogradina és Plaviczovicza között már óránként iíz mértföldnyi sebességgel rohan, s a szűk folyamágakat ismerni kell a hajósnak ; mert az emberi vaskéz csak egy csatornát vágott a meder sziklapadjaiban, melyen nagyobb hajók járhatnak, a parthoz közel csak apró hajók szá- mára van út.

Az apróbb szigetek mentében, a szűkebb Dunaágak között sajátszerű emberi művek sza- kítják félbe a természet nagyszerű alkotását: kettős czölöpzetek erős fatörzsekből, mik V betű alakban mennek össze, nyilt öbleikkel vízmenté- nek fordulva. Ezek a vizafogók. A tenger vendé- gíi felfelé úsznak a folyón: fejüket vakartatják

127

ár vízzel, csiklandó parasytok miatt; aztán bele- jutnak a kelepczékbe ; visszafordulni nem szoká- suk, mindig előbbre haladnak a szűkülő fogdá- ban ; míg a legvégén belejutnak a ((halottas kamarába », a honnan nincs menekülésük.

S e fenséges helynek hangja is oly isteni. Egy örökkétartó egyetemes zúgás, mely hasonlít a némasághoz, oly egyforma, s az Isten Szavá- hoz : oly érthető. A mint az óriás folyam a kő- zátonyokon végighömpölyög, a hogy a sziklafalat korbácsolja, a hogy a szigetoltárokra harsogva rohan, a hogy az örvényekben fuldokolva elme- rül, a hogy a zuhatagok hanglépcsőin végigját- szik, 8 a hogy ez örök hullámcsattogást az örök visszhang e kettős fal között a túlvilági zene fel- ségig emeli, mely csupa orgona és harangszó és elhaló mennydörgés, az ember elnémul és saját szavát meghallni retteg e titáni zengés közepett. A hajósok csak jelekkel integetnek, a halászok babonás hite tiltja e helyt a szót : a veszély tudata mindenkit magában imádkozásra készt.

Mert valóban, a ki itt végighalad, a míg e sö- tét falakat látja itt maga mellett kétfelől, mintha saját kriptája falai között evezne végig.

Kivált mikor még a hajósok félelme, a Bóra megjelen.

A kitartó hetes vihar. — Ez járhatatlanná teszi a Dunát a Vaskapu között.

Ha csak egy bérczfal volna, az védne ellene ; de e kettő között megszoruló légnyomás oly sze- szélyessé válik, mint egy nagy város utczáiban kódorgó szél ; majd elől, majd hátul támad, min- den kanyarodónál más irányból tör ki: egyszer-

egyszer tökéletesen megszűnik, aztán megint egy- szerre valamely völgyzugolyból, mint a lesből rohan elő, megkapja a hajót; kicsavarja a kor- mányt, dolgot ád minden kéznek, belerántja az egész vontató lócsapatot az alattságnál fogva a vizbe : aztán megint egyet fordul s oly sebesen tolja előre a megkapott faalkotmányt, mintha az vizmentében úsznék; a hullám úgy porzik előtte, mint az országút, mikor végig söpör rajta,

A templomi zengés oly Ítéletnapi zajjá maga- sodik fel ilyenkor, hogy az elmerülő halálki- áltása nem hallik ki belőle.

TISZAI MOCSAE.

Gyönyörű valami egy mocsár, minő például a Bélabora.

Álljunk csak ide a közepébe. Oh nem kell azért sárba lépni : kellemes zöld dombra fogunk állani, honnan az egésznek széle-hossza belát- ható. Maga e domb süpped ugyan egy kissé; a soha le nem kaszált fű úgy tesz, mintha vizre volna épülve, pedig hajdan e helyütt, hol állunk, óriási bükk- és égerfák rengetege díszlett. Mesz- szebb szürke gránittömegek szegik be az egálját, hosszú véres és kék erekkel átjárva, tetejökön fekete bazaltoszlopok vonulnak végig, homloku- kat zöld moha nőtte be, lejtösebb oldaluk szőlő- vel van beültetve, melynek világos színe nyája- san virul ki a sötét iharfák erdeiből.

Nyugatról a kanyargó Tiszában vész el az ég, mely csendes és sima, mint a tükör, és félivkónt keríti a parttalan mocsárt, melynek területét nád- tenger borítja, vastag buzogányos fejét ingatva a rajta hullámokat verő szélben; itt-ott tágasabb tükröt képez benne a mélyebb víz, melynek színén

Jvhai Maqyarhun szépségei. J

130

a vizi nymphák fényes kövér levelei lebegneft, sárga húsos viráguk korsó-alakú dinnyéjük saját- ságos kellemes szagot terjesztenek magok körül.

A mély vízfenék világos zöld ; rajta a hosszú hínár között a tórongy és elekcze narancsvirág nyílik, örülve a fenékreható napvilágnak; köz- tük aranyszemű kékzöld vízi bogarak ezrei fut- károznak, 8 csodás veresbajuszú gadóczák, tarka vízi borjúk, hasas pióczák s veresszemű és kék- taréjú vízi kígyók seregei űzik és kerülik egy- mást.

Zöldes fügyökerekből álló kis úszó szigeteken csodás nagyságú fűzöld békák hajókáznak, be- berántva fejőket egy-egy vízi kígyó kacsintásai elől.

A kakásban úszó madarak falkái lubiczkel- nak.

Az egész tájékon sajátszerű rejtelmes susogás uralkodik, melyet a nádleveleken átsuhanó szél támaszt, melyhez a kecskebékák brekegése, az ungok bánatos ümmögése, a hattyúk horkolása, a bujár jajgatása s a szúnyogok döngése együtt és összevéve oly jeles harmóniát kerekítenek, minő csak emberi és állati hangokból telhetik ki.

Olykor a hallgató éjben egy mély, erős, su- hogó hang zúdul fel, többször egymás atán, va- lami középhang a szélzúgás és a kivert bika bő- gése között : ezt a bölömbika adja, egy kicsiny, jelentéktelen madárka. — Az emberek között is a legcsekélyebbek szoktak a legnagyobb hanggal lenni.

Ezen vízi birodalom széléből több ezer lépés- nyire nyúlik be egy partos nyelv, süppedékes

ISI

bürűje hajlik a ritkán látogató vadászok éa csi- kaszok léptei alatt ; széleiben rózsavirágú pom- pás réti fűrények, szivárványozott sásliliomok virulnak, összefonódva a különnemű folyókák hálóival. — A tiszta vízben egy-egy özvegy gém, vagy fekete szárnyú gólya mutatja magát, a mo- csárlakók eviczkélő seregével ; — itt-ott vízi pat- kányok gyémánt szemei csilámlanak a fű kö- zött.

A nap lemenőben van ; narancsvirágú tá- nyérja félig a Tiszába sülyedt ; képe tűzoszlop- ként vonul végig a folyam habtükrén; túlsó ol- dalról pedig a hold emelkedik, a tele hold ezüst világával, a hegyek mögül, s egyetlen egy csillag ragyog az alkonyodó égen, mint olvadó aranyba vetett gyémánt — a hajnalcsillag.

9^

A HORTOBÁGY.

I. UT A HORTOBAGTRA.

Mi az a Hortobágyi puszta?

Egy ismeretlen sziget a szárazföldön.

(•Szigeti), mert körül van véve a czivilizált világ tengere által : partjai népes városok, tanyák- kal megrakott, jól mívelt gabonaosztó földek, dohánytelepek, ültetett erdők, kertek; maga pedig egy ős puszta, a mit ekevas föl nem hasogatott soha.

flismeretlennek)) is méltán nevezhetem; mert a kik a hire miatt idejönnek mulatni, mind ott telepesznek meg a hortobágyi vendéglőben, onnan visszatérnek ; az évenkinti két nagy marhavásárt is ott tartják meg a Hortobágyparti nagy bid előtti sikságon ; de bele a puszta végtelen útvesz- tőjébe ritkán vetődik el valaki; jártas kalauz nélkül meg se is próbálja.

Az egész terület nem való másnak, mint legelőnek : tavaszszal sok a vize, nyáron kevés, a hol nem «totyogÓ8», ott szikkadt : termő szik ós vak szik váltogatja egymást ; amannak a növény-

133

zete buja, emezó kúszó porosfüvön ós székifüvön kívül semmi.

A régi leírásokban nádasokat, tavakat talá- lunk : azoknak most már hire sincsen ; elvitte a Tiszaszabályozás. Az áradáskor csónakkal járták 6 pusztát; a Hortobágyon két kerekű malom volt, mely a város számára őrölt. Kutby Lajos leírásá- ban még vadkanok jelennek meg. Kégente hires volt a vidéken a kócsagvadászat : most már cso- dának ha látni egyet. Ezelőtt negyven esztendő- vel, mikor a muszkák elöl menekültem a fegyver- lerakás után a Hortobágyon át, egy csikósbojtár vezette a szekerünket félnapi nádason keresztül tengelyig érő vízben; a nádas közepén volt egy tó, annak a partját körülszegélyezték a gémek, kócsagok. Ma már se nádas, se tó nincs. Legelő az egész terület három óra járásnyira széltében, hosszában.

Tavaszszal legérdekesebb a Hortobágyot meg- tekinteni, a mikor még minden üdezöld s még nem vették át az uralkodást a legyek, bögölyök, szúnyogok és musliczák billiói.

A « Vérvölgyön » és a kadarcsi csárdán túl következik a «Kő-út». Ez már kezdete a Horto- bágynak. Itt vannak a birkanyirók. A juhnyájakat, melyeket előtte való nap a Hortobágy vizébe épített mesterséges usztatón megmostak, ide tere- lik fel, s aztán asszonyok roppant nagy pajták- ban szabadítják meg hegyes ollóikkal gazdag bundáiktól. Az egyik pajta körül a nemes merinó birkákat látjuk, a másik mellett az őseredeti magyar juhot, mely hosszú fürtös fehér, vagy fekete gyapjával, vadkecske fejével, kacskaringó-

I3i

san megtekert felálló szarvaival valóságos vad- állatot mutat.

Még egy csárdát érünk útközben, mialatt a látóhatáron folyvást kisér bennünket az újvárosi templom tornya. Két nagy tehéncsorda marad el mellettünk, mindegyik ezerén feljül álló gyönyörű czimeres szarvú állatok! Birkanyájak, sertéskon- dák; de még semmi ménes. Azok túl vannak nagyobb részt a Hortobágy folyón.

Azt mondja a csikós : «Az úr Isten is azért teremtette a Hortobágy vizét, hogy elválaszsza a derék állatot a birkától 1 Túl a Hortobágy vizén már nem szabad birkának, juhásznak a pofáját mutatni : disznórul pedig szó se lehet ! Az csak a karám mellett húzhatja meg magát, mint halálra Ítélt gonosztevő.

Egyszer aztán csak elmarad nyugatnak ai újvárosi torony, s csak hébehóba bukkanik fel megint, mikor a délibáb felkapja a levegőbe. Előttünk áll a hirheclt hortobágyi csárda. Derék kőépület, künn az országúton, soha kerítéssel körül nem volt véve. Mellette egy rengeteg kocsi- szín. Jó bora, jó konyhája, kényelmes vendég- szobái : uraknak való étterme s pásztorok, kocsi- sok számára tágas ivószobája. Valamikor neveze- tes szállás, mikor ezen az úton jártak a kalmárok Budapestre 8 talán megint az lesz, ha a debre- czen-füzesabonyi vasút megvalósul, s gőzmoz- dony fujtat végig a Hortobágyon. Most csak hivott vendégek által népesült meg.

A vendéglőnek most már kertje is van, annak a tövében folydogál nagy lassúsággal a Hortobágy folyó, szélessége olyan, mint a Garam rendes

139

időben. A vidék nevezetessége a rajta átvezető roppant nagy kőhíd, kilencz boltozatos oszlop- zaton nyugvó. Az a monda róla, hogy építésekor a hozzá való meszet tejjel ojtották meg, azért olyan tartós.

Ez a híd a pusztán a legnagyobb magaslat.

U, DÉLIBÁB.

Az idő kitisztul, a felhők eloszolnak, semmi szél nem leng már; s ekkor egyszerre elkezdi a délibáb a maga tündérjátékait, A szemhatáron tenger terül széjjel, mely sebesen futó hullámo- kat látszik hányni, s a futó hab tetejéből sötét- zöld erdők, szigetek emelkednek elő. Az elhagyott karám, melyet az imént láttunk, egyszerre eme- letes palotává magasodik fel s az újvárosi tem- plom felkap az égbe s bazilikává nő meg. Majd egy szép hosszú várost láttunk fehér házak sorai- val : nem város ez, hanem legelésző ökrök. A tenger lassankint elnyeli a távolt; úgy, hogy az ökrök a szemhatáron látszanak állani, s a látástani csalódás mammutokba nagyítja az alak- jaikat. Az optikának minden szabálya fel van forgatva. A távol álló tárgy lesz nagyobb, a köze- lebb álló kisebb. Elénk támad egy emberi óriás a látóhatáron, a ki úgy látszik, hogy apró sertése- ket hajt maga előtt ; mikor közelebb érnek, akkor látjuk, hogy az óriás egy szimpla gulyásbojtár, az apró állatsereg pedig kétszáz fiatal bika egy csoportban. Majd megint egy gályákból álló hajó- had látszik vitorlázni : rájövünk, hogy azok lege-

136

lésző lovak. Mikor közelebb megyünk hozzájok, hogy kijönnek a délibábból, egyszerre úgy eltör- pülnek, hogy alig látjuk őket.

Néha a délibáb felkapja a látóhatár alatt mélyen fekvő helységek rajzait a szemünk elé s olyan közel hozza, hogy az utczákon szaladgáló ebeket ki lehet venni : a Hortobágy egyszerre tele le&z városokkal. Ezt különösen reggelenkint látri. Az sem tart sokáig. Máskor meg azt látjuk, hogy két ménes legel egymás fölött, az egyik a földön, a másik a levegőben. A házaknak, tornyoknak viszképe úgy látszik meg a délibábban, mintha csendes tó tükréből verődnék vissza, de azt is megteszi, a délibáb, mikor jó kedve van, hogy a házat és a viszképét a tetejével, a tornyot a he- gyével megfordítva ragasztja össze.

S ez a tündéri játék így folyik napestig : men- tül égetőbb a napsütés, annál tüneményesebben.

Azt hiszem, hogy ha ide a Hortobágyra egy várost építenének, ott senki sem dolgoznék soha : ninden ember az ablakában ülne, s a délibábot nézné egész nap, a hogy nézi most a puszták pásztor népe.

ni. NAPFBLKOLTE.

A pusztai élet azt kívánja, hogy korán feküd- jünk, mert korán kel a nap. Pedig a mit meg kell látni, az a napfelkölte a Hortobágyi pusztán.

A legelső kakas szóra: éjfél után két órakor felébresztenek bennünket; «reggeledik» már.

137

A hortobágyi pusztán a legelső szürkületet úgy hívják, hogy «hajnalperczeiiés».

A derült ég tele van még csillagokkal : ottan ragyog a « kaszás csillag* az « Isten szemével ». A csoportos «íiastyúk», a lefelé forduló «gönczöl szekere)). A csillagsereg között a fogytán levő hold ezüst sarlója világít; a keleti szemhatáron pedig már világosodik az ég.

A sápadt hold és a sápadt hajnal kettős derű- jében minden emberalak valami tündéries meg- világítást nyer, minden alakot két árnyék követ keresztben. A síkságot még sötétség lepi. Nagy távolban csillámlik egy pásztortűz a mezőn.

A csárdában kész már kora hajnalban a jó meleg reggeli ; mire az elkel, előállnak a fogatok.

Letérünk az országútról délirányba s benne vagyunk az igazi pusztában, a «zámi» határban. A csárda, a mátai dombos liget, a Hortobágy fűzfái lassankint elmaradoznak mögöttünk s fél- órai vágtatás után sík mezőkön át, sasos tocsogó- kat keresztül vágva, ott vagyunk hajnali három óra tájon a puszta közepén. Itt van az igazi puszta,

A végtelen messzeségben, a mennyire szem. lát, nincs egy halom, egy élő fa, egy karám, egy nádkúp, még egy kútgém sincs, mely irányt ad- hatna : nincs semmi más, mint fenn a még min- dig csillagos ég, alant a sima bársonyzölddel be- vont föld, a mit egy vakandturás se zavar meg. Az ember úgy érzi magát itt, mint a szélcsendes tenger közepén. Semmi élő állat, se távol, se közel ; se repülő madár, se dongó bogár, se futó

128

nyúl, se fonó ürge, se bókászó gólya. A teljes hatalmú « semmi » uralkodik itten.

A végtelen kerek síkságon nem vezet egy ösvény, nem egy kocsinyom: a ki itt járatlan, eltévedhet benne, mint egy őserdőben, köröskörül nem lát semmit, a mi tájékozna, a mi barango- lásának előre vagy hátra irányt adna. Mikor köd van a pusztán, magok az ittlakók is elbódulnak benne.

Orahosszant, vágtató futamban eltart a felsé- ges kép s csak azután tűnik fel előttünk a szem- határon valami sötét folt : az első ültetett erdő a zámi pusztán, melynek akáczfái között rejtőzik a csikós karám, s ezzel egjádejűleg kezdenek ki- emelkedni a föld hátáról egyes púpok : egy maga- sabb domb, három alacsonyabb ; tatárhalmok a nép nyelvén, irtó csaták emlékei: a hol meg- bontják a domb zöld pázsitját, mindenütt csontok jönnek a napfényre. Egész helység volt itt haj- dan. Most úgy hívják, hogy «zámi puszta*. A csonthalmokon kívül egy templom kőmarad- ványai beszélnek a rég elmúlt életről. Egy sárfal- ból készült karám, egy nádból épült vasalót : egy deszka szélfogó és egy csordakút a hajdani piacz egész ékessége. A három kútgém, keresztbe álló gerendáival úgy tűnik fel a távolból, mint & valóságos Golgota.

A mi a puszta nevezetességét teszi, az a «nagy gulya)). Ezerötszáz tehén, idei borjúval, nagy számú bikákkal egy tömegben.

Mikor megérkezünk, még alszik az egész tábor; nem a zöld mezőn hevernek: szeretik a kényelmet, van egy feketére lehevert nagy szérű,

139

a hova éjszakázni járnak. Még valamennyi fek- szik : az ezernyi czímeres nagy szarvak erdőként magasra emelve, csak a legvénebb bika, egy ele- fántnyi állat, fekete kormos fejével, pupotvető nyakával áll magasan a csorda között.

Napfelkölte előtt megtekintjük még a kará- mot, melynek belsejében szép sorban vannak fel- akasztva a bojtárok összegöngyölt bundái : aztán meg a « magyar wertheim-kassza». Ez egy fiatal borjúnak a bőre, melynek mind a négy lába meg van hagyva körmöstül ; a nyakán a nyílás, a mi lakatra jár ; ebben tartja a bojtár a maga kincseit, pipáját, dohányát, só-, paprika-tartóját, meg a szerződését. Pénz nincsen benne. Mire való vohaa a pénz itt a pusztán?

Ez alatt a talyigás, egy értelmes okos beszédű legényke, kék ingben, gatyában; az ing pirossal kihímezve tarkán; megfőzi bográcsban a reggelire való fltésztás kását » ; legelőbb minket kinál meg vele: jó izű eledel; többet ér a kávénál, meg a pálinkánál ; aztán a bojtárok ülik körül a bográ- csot, hozzálátva hosszúnyelű gömbölyű ezinkana- laikkal.

«Most kél a nap !»

Meleg reggel van, a lég ózonnal tele, a nap képe mint egy nagy tűzhalom tolakodik elő az égtől élesen elvált földhatár mögül. Fél első perez múlva a domborulat kicsúcsosodik s a napkép gúla alakot vesz föl, — másik fél percz- ben anap ötszögletűvé lesz, — azután elhagyja a szemhatárt s félperczig olyan lesz mint egy fekvő tojás. Akkor elkezd alul összeszűkülni, felül dom- borulni, míg egy tökéletes gomba alakját veszi

1^

föl. Az ember kaczagni szeretne rajta : ha olyan fönséges tünemény nem volna. A gomba nyele lassankint összecsücsösödik, úgy hogy a nap-kép alul ezitromot utánoz, majd elmúlik az alsó csücske, de helyette a napkép felső részen támad összeszűkülés. S az alatt nincs semmi fénye, puszta szemmel lehet bele nézni : mintha valami isten- rokon tündér csinálna játékot a felséges tűzgolyó- val a halandók gyönyörködtetésére. A « hajnal délibábjának*) lehetne ezt nevezni.

A debreczeni urak azt mondák, hogy ez ren- des látvány itt a zárni pusztán.

De ez a tünemény maga megérdemelné, hogy a világ minden természettudósai ide vándorol- janak és ennek a titkát találgassák.

Egyszerre aztán véget vet az isteni játéknak az igazi nap, szerte szét lövellő fény-minden- ségével.

Eddig csak a pacsirták éneke zengett; de a mint a fényes napsugár szétlövelt a pusztán, egyszerre felzendül a barmok zenéje. Egy tömeg- ben feláll a tábornyi, szarvemelő sokaság s a maga hangjával üdvözli a hajnalt s indul a zöld mezőnek a kolompos vezetése mellett.

Ez aztán a kardal !

A LEGVITÉZEBB HUSZÁR.

A LEGVITÉZEBB HUSZÁR.

Magam is megdöbbenek, a mikor ezt a czimet leirom; hisz ez a szó « huszár » már maga is annyit jelent, mint « legvitézebb » ; ki érdemeli meg azt, hogy a történet által, a költök nyelvén s a köznép danáiban « hősök hősének)) neveztessék?

Pedig mégis igazam van.

Volt egy férfi — nem is olyan régen halt meg^ — ■ a ki a mellett, hogy tökéletes eszményképe lehet egy, csupán a költök agyában született, középkori lovaghősnek; valódi élő mintája marad egy tetőtől talpig magyar vitéznek : annak is pe- dig huszárnak ; olyan huszárnak, a kiről azután a többit szabják.

Ez a férfi volt Simonyi József ezredes.

Ni, hogy villognak az öregek szemei, mikor ezt a nevet hallják! Ismerik öt jól mind azok, a kiknél az őszhaj és az emlékezet még anno 1800 ból ered. Látták bátor tekintetét, hallották csodadolgait, bámulták, büszkék voltak rá és az- után — megsiratták. Hallgasd meg te is ifjú nem- zedék: ki volt ő, mi volt ő? és tanuld meg, hogy az előtt is voltak ám derék emberei a magyar- nak ! Ezután is lesznek, ha Isten úgy akarja.

144

I. A FIATAL DIÁIt.

Tekintetes Szabolcs vármegyének Nagy-Kálló városában született ez előtt jó nyolczvan eszten- dővel ; épen a három hetesben (1777) történetünk hőse; ki hogy legott hősnek született, bebizonyítá az által, hogy már csecsemő korában nem maradt meg tőle épkézláb csésze és tányér, a mi a kezébe akadt, mikoron pedig a hatodik esztendejét be- töltötte volna, nem volt az a jegenyefa, a melynek a tetejéről ő a szarkafészket le ne szedte volna, sem olyan magas toronytető, a hol őt csiripoló verebek, mint harczias ellenséget megjelenni ne látták volna. Sőt annyira ment már vakmerősé- gében, hogy a szomszéd becsületes eezetfőző és pipacsináló izraelita kereskedők folyamodást kény- teleníttetének tenni a jó öreg Simonyi Pál uram- hoz, tiltaná meg rettenetes gyermekének, misze- rint az ő szakállaikat ne czibálná meg az utczán, a ki mia't már a templomba sem merek majd járni 1 A szomszédasszonyok pedig azért, hogy ártatlan csirkéiket mind elhajigálja, ablakaikat beveri ; a pásztorok a mezőről pedig a miatt, hogy József urii miüd agyonnyargalja a lovaikat. Csak egy kendermadzagot vesz elő, a mit a zsebében hord, a ló fejére veti s le nem lehet róla terem- teni sem embernek, sem lónak.

Még akkor Jóska nem volt idősebb hét évesnél.

Áldott szülei sóhajtozva gondoltak rá: mi lesz ebből a fiúból, a ki már eddig is annyi gonosz

145

csinyt követett el? Vagy nagy úr lesz, vagy a tömlöczben hal meg.

Pedig jó édes anyja úgy szerette volna, ha derék tudományos férfiú vált volna belőle, a ki egykor tán Nagy-Kálló városában senatori hiva- talt viselend ; vagy még inkább, ha nagytiszteletű pap válna belőle, talán kanonok, prépost vagy apát-úr.

Nem is múlt rajtok semmi üdvös szándék, el- küldték tanulni Jóskát Mária-Pócsra, mikor már nem birtak vele ; onnan Debreczenbe, a hol ka- nállal mérik az ifjúságba a tudományokat.

Már hiszen Jóska úrfi ott is csak kitett ma- gáért.

Ö pápista diák volt, Debreczen pedig a kálvi- nista Jeruzsálem.

Még az én időmben meg volt az a jeles szokás, hogy e két felekezet iskolásgyerekei, mikor va- lami jó mulatságot akartak maguknak csinálni, összecsoportosultak s jól elverték egymást. Botot nem lévén szabad viselni kicsi diákoknak, az egész harcz ököllel és lineával, meg szijra kötött köny- vekkel harczoltatott meg, hanem azért karmolt pofát 8 beütött orrt vihetett belőle haza, a ki otthon újra meg akarta veretni magát.

Simonyi Jóska hirhedett legény volt az ilyen csatákban, négy-öt ellenségtől még csak meg sem szaladt s ha botra vagy kőre talált, egész sereggel szembe nézett.

Már pedig a Péterfia-utczából, a hol lakott, a piaristákig ballagva, sokszor kellett túlnyomó ellenféllel találkoznia, a kik aztán megkerítették. A mi hősünk e miatt mindenütt a kerítések alatt,

Jókai: MagyarUou szépségei. *U

1i6

kapuk szögletében, a hol senki sem sejtette, du- gaszban tartott botokat, köveket, azokat rántotta elő, ha hirtelen megszorították. Ilyen hadi for- télylyal kellett mindennap keresztülvágnia ma- gát az iskoláig. Ezek voltak legelső tanulmányai a hadviselésben.

Kegyes oktatói nem helyeslék ezt a rakon- czátlanságot s fenyegették szörnyen, ördöggel, po- kollal, mig a vakmerő fiu egyszer megharagudott az annyiszor emlegetett ördögre s két pajtásával összebeszélt, hogy majd fölkeresi ö maga azt az ördögöt, a kivel olyan nagyon fenyegetik s kapta magát éjfél órájában, kiment velők a keresztútra s ott holmi bolondos diák szavak emlegetésével akarta kényszeríteni ezt a földalatti nagyurat, hogy idézésre jelenjen meg ; a holott is addig kiabáltak az úrfiak, a mig csakugyan megjelent a hátuk mögött — nem egészen az ördög, ha- nem csak az őr, a ki a csendháborítás miatt úgy eldöngeté a hátaikat, hogy az ugyan a po- kolba is beillett volna mulatságnak.

Ilyen ördöngös történet után nem lehetett Jóskának Debreczenben megmaradni, a tréfának híre futott, szülei is megtudták s erre elhatáro- zák magukban, hogy finomabb erkölcsök tanulása végett felküldik őt Pestre, az ország fővárosába; itt idegen nj'elvekre, zongorára hegedűre tanít- tatták, sőt még az anatómiai leczkékre is járat- ták, melynek mind igen sok hasznát vette ő későbben, mert igen sok földet bejárván, olyan jól megértette magát mindenféle nemzetekkel, hogy még a mit nem kért is, odaadták neki s a2ük])an a nagy hangversenyekben, a hol ágyúk-

147

kai zongoráznak és kardokkal hegedűlnek, sok- szor produkálta magát mint solo -virtuóz; ami pedig az emberi tagok bonczolását illeti, már ahhoz remekül értett.

II. AZ UJONOZ.

Már biz azt meg kell vallani, hogy a mi a tudományokat illeti, azokért nem sok hajaszála hullott ki a jó Simonyinak.

Egészen más forgott az ő fejében, mint csen- desen ülni naphosszant az Íróasztal mellett és doktorrá lenni, sokkal inkább vágyott embereket beteggé tenni, mint őket gyógyítani.

Menni messze — messze, keresni bajt, küz- deni veszedelmekkel ; regényes kalandok közt szerezni hirt, dicsőséget, ez dagasztá az ő keblét, ennek ábrándjaival volt tele a szive, lelke s fázott belül, ha poros könyveire tekintett, a miket ő nála különös alkalma volt belepni a pornak.

Hiszen nem is lehet minden ember tudós. Kinek-kinek megvan a maga hivatása. A jó katona rossz verset ír, a poéta rossz háborút csinál ; a jó mesterember lehetne rossz földmives s a legderekabb gazdával felfordulna a világ, ha a kathedrába kellene neki menni, hogy ott prédi- káljon.

Hegedülhetett Jóska fülébe három zenemes- ter, beszélhetett a fejéhez tizenhárom tanár ; csak az lett belőle, hogy a mint egyszer Budán meg- látott egy toborzó huszárcsapatot, elfeledte, hogy iskolába várják, elbámulta órahosszat a tarsolyos

148

vitézkötéses legényeket, a mint olyan vígan tán- czoltak az utcza mentében, úgy pörgettek taréjos sarkantyúikat, úgy csörtettek kardjaikkal, olyan délczeg, gyönyörű fink voltak egytől egyig.

Jóska elkísérte őket utczáról-utczára, elólál- kodott körülöttük, mikor egy-egy parasztlegényt itallal kínáltak a vidám katonák, bevonták kö- rükbe, markába veregettek, fejébe nyomtak vitéz- kötéses csákót, úgy mentek vele dalolva, össze- ölelkezve odább. Jóska úgy irigj'^lette. hogy más- sal így bánnak, őt csak meg nem látják.

Alig volt még tizennégy éves a fiu, inkább lehetett volna leánynak felöltöztetni, mint hu- szárnak.

Végre megpróbálta mégis, odasomfordált a toborzó őrmesterhez s megkérdezte tőle, ha nem volna-e még olyan tele a regement, hogy ő el ne férhetne benne?

Az őrmester előre köpött, hátranézett s azt monda a gyereknek :

— Tán én szoptassalak?

Ez azonban addig alkalmatlankodott neki, míg a huszár boszújában belecsapott a markába, 8 megszorítá a fiu kezét teljes erejéből. Ropogtak a porczikái, de csak meg se szisszent bele. A hu- szárnak megtetszett a legényke. Nem bánta hát, jöjjön vele. Nyomott a fejébe akkora süveget, hogy a fülei tartották meg karimáját s adott rá valami mentét, a mi a térdeit verte ; a kard pedig épen a földön szánkázott utána.

De ki volt azért büszkébb, mint Jóska az új ruhában ?

A mi után oly rég vágyott, a miről annyit

149

álmodott : kard csörömpölt az oldalán, paripa ágaskodott alatta !

Hiába is váltották ki megrémült szülői, újra katonává lett megint, sem az apa átka, sem az anya könye vissza nem tarthatá, neki menni kellett, merre sorsa vitte.

Szelid képű gyerek volt még, mennyit csú- folták arczáért, hogy oly fehér és bajusztalan ; pedig óra hosszant kiállt a forró napra fedetlen fővel, hogy jobban elbarnuljon s azt a pelyhet ott az ajkán suvikszszal mázolta, hogy kezdjen ha- sonlítani a bajuszhoz.

Épen a török háború volt, az ujoneznak a tábor- élettel kellett megkezdeni a katonaságot; mi- előtt ráértek volna megtanítani, hogy fogja a kardot? már az volta jelszó: ((üsdvágd!)) mi- előtt megunhatta volna a komisz -kenyeret, már azon kellett sóhajtania, hogy bár csak volna hát egy kis darab !

Pancsovánál, a mocsár mellett, húsz napi esőszakadás után azt mondták a huszároknak, hogy itt meg kell telepedni.

Csülökig érő dagadt sár közepén, hideg havas eső alatt, olyan helyen, a hol hire nincsen emberi hajléknak, lóháton ülve éjjel-nappal, és koplalva éjjel úgy, mint nappal.

— Keress fát ! — kiálta a fiatal ujonczra a vén János káplár s Simonyinak ugrani kellett fát keresni.

Talált is eleget, elhozta egy híd karfáját. Mi- nem is a hidra karfa '? ezt csak a részeg emberek kedveért találták fel.

— Vágd fel, ha hoztad ! mordult a káplár újra.

150

Simonyi hordott baltát is magával, felaprí- totta a fát, tüzet is rakott belőle ; akkor a vén katonák körül ülték a tüzet szépen s Jóskának csak a hátuk mögül jutott a melegből, pedig a ruha is csonttá volt fagyva rajta.

A vén János káplár hozzáfogott a főzéshez. Szép kis főzés. Egy elesett ló szügyéböl aprítot- tak gulyáshúst a bográcsba, a mit ökörnyomból merítettek tele vízzel ; közé hányták a hatnapos prófuntot is, hogy kissé megdagadjon : nem volt sem só, sem paprika, de volt puskapor elég, ezzel fűszerezték meg az ételt, úgy hogy a ki evett belőle, mind úgy nézett ki, mintha suvicz- kos katulyákat nyalt volna ki.

De mégis boldog volt, a ki a bográcshoz fér- hetett. A vén katonák úgy körülfogták azt, hogy Jóska öcsénknek nézni sem lehetett bele.

Végre a vén János káplár, mikor már maga megelégelte a puskaport, megszánta a fiút.

— Ejnye öcsém, te is itt vagy ; szinte el is feledtelek. Tartsd a markodat szaporán.

Azzal kivett a számára egy darab főtt kenye- ret és lóhúst s átnyújtotta neki a többiek vállán ; de mielőtt a fiu elkaphatta volna, mintha vélet- lenül tenné, leejté azt a nagy sárba.

— ütczu, biz ez leesett; ne bánd öcsém: annál egészségesebb léssz, lásd a kacsa is homo- kot eszik az ételhez, hogy jobban emészszen.

Jóska sem nézte most : hova tálalták az ételt? felette azon mód s midőn vacsora után kiada- tott a rendelet, hogy három óra hosszat^szabad aludni, nézte, hogy hová feküdjék le?

Nem volt más vetett ágy, mint csupán csak

151

a jó púba sár. Simonyi sajnálta szép zsinóros mentéjét betollazni vele, hát csak egyéb után törte a fejét. Hová feküdjék le? Hátha állva is lehetne alunni úgy van ; a mint egy kötél ki volt fe- szítve két karóra, a hova a lovakat pányvázták, azt választá ki éjjeli szállásul, ráborult szépen, a kötelet hóna alá fogva s mint a száradni te- rített gúnya, lógott rajta és elaludt.

Elaludt és azt álmodta, hogy odahaza dúsan terített asztal előtt áll, az ételek oly szívesen párolognak a szép sávolyos abroszról, édes anyja puha ágyat vetett számára s nyakába borulva gyönge karjaival átölelve vállát úgy kéri, úgy könyörög: « ne menj el, ne hagyj itt. Nézd, apád is meghal bánatában.* — wElmegyek, elmegyek, feleié a fiu, katonává leszek.)) — ((Fázni, éhezni fogsz, nyomorúságba jutsz, ne hagyj itt, ne menj el.» • — ((Elmegyek, elmegyek.)) — ((Megölnek, le- vágnak, véredet kiontják; az aggodalomtól meg- szakad a szivem : ne menj el, ne hagyj itt ! . . . . )>

.... Trombitáltak ébredőre .... A fölserkenő ujoncz még akkor is rebegte : elmegyek, elmegyek.

Azután kitörülte szemeiből az álmot, előke- reste csákóját, felugrott lovára s örült a szive, hogy itt lehet!

III. AZ ELSŐ VÉE.

Jön a török, jön a török ! Megfújják a trom- bitákat ; a vitézek alatt tánczol a paripa. Lóra katona, itt az ellenség!

Jóska vitéz is kihúzta szablyáját s odafura- kodott az első sorba.

152

— Visszamégy te tintás szájú ! — rivalkoclott rá az öreg János. Azt gondolod examenre me- gyünk? Takarodol a hátulsó sorba!

Szegény fiúnak bátra kellett állni — de nem sokáig volt hátul, a mi hátul : — mert rohammal támadt a török lovasság s egy pillanat alatt összekeveredett a két nemzet népe, ütve, vágva egymást, ki hol emberére talált. Hadsornak, csatarendnek hire sem volt többé; törökség, huszárság, turbánok és csákók összekeveredve dulakodtak alá s fel a mezőn.

Jóska paripája elvadult e zajra, elkapta a tiut, s mire urává tudott lenni a lónak, csak azt vévé észre, hogy egy csoport fényes, bogláros török úr közelít feléje, a kik közül egyik olyan goromba volt, hogy hegyes dzsidájával nekirugaszkodott az ártatlan fiúnak, Jóska sem volt hát rest, kirántá a kapából mind a két pisztolyát s rásüté bátran a törökre. Nem is czélozgatott ; gondolta magában: neki csak durrantani kell ; — az azután a golyó dolga, hogy embert találjon. A törökben nem tett kárt a lövés. Jóska nem tudott lőni, de tudott hajítani. Mikor már emelte a török a dár- dát feléje, úgy hajítá főbe az üres pisztolylyal, hogy menten lefordult a lóról. Meglátta ezt egy másik nagy csojtáros szarácsi, nagy haraggal nekinyargal a fiúnak s görbe kardjával jobb felől a nyakához vág nagy dühösen.

Jóska gondolta magában, hogy hisz az ő ke- zében is kard van s ha ő azt oda tartja, a hova a másik vág, semmi baja sem eshetik. Ámde a gonosz bancsokós nem oda vágott a hova nézett, hanem a helyett balfelől csapott a legény fejére;

Í5á

kétfelé repedt a csákó, fele jobbra, fele balra hullott s egy bosszú seb a homlokon végig el- borítá vérrel az ifjú szemeit. Talán örökre is elborította volna azokat a halál sötétsége, ha az öreg János-káplár ott nem termett volna.

— Uyenatta tarja ! — szólt ez káromkodva. —

Nem látod, hogy ez még diák, nem tudja a vágást.

De tudta az öreg s hogy jól meg is felelt,

arról a török úr bizonyságot tehet — valahol

a paradicsomban.

ISÍaga a császár is látta ezt a tusát egy közeli dombról s a sebesült ifjúra kiálta ; a mitöl az aztán jobban megijedt, mint magától a töröktói, 8 örült, hogy elvitték onnan a kórházba.

Egy hosszú deszkaépület volt elkészítve a sebesültek számára, melynek sártapasztékán ujj- nyi vastagon állt a dér; egy-egy vaskemencze melegített ott, a hol állt, az ablakról pedig csügg- tek a jégcsapok.

A jámbor ujoncznak rossz volt ez a helyzet, rossz a hideglelés, a mit a sebtől kapott, rossz a szűk eledel, a haldoklók éjjeli nyögése, a kínos műtétei, és a mindennél rosszabb orvosság.

Nem akarta az orvosságot venni, soha sem szerette ő azt. Nem való az katonának.

Egy jó öreg orvos mégis rábeszélte, hogy vegye be, a mit rendelt neki, a míg ez elszánta

rá magát. ,-,.,, i • i

Jóska mellett feküdt egy maródi baka, a kinek az volt a baja, hogy megvesszőzték; az orvos annak is rendelt valami vastag irt, a mivel a

hátát bekenjék. i +-i i

Az ostoba orvossegéd, hogy az ördögök tilol-

1^4

ják meg, Összetévesztette a két orvosságot ; a baka hátát bekente a decoctummal ; szegény Jóskával meg megitatta a másik hátára kenendő valamit, a mitől ez azután igazán olyan rosszul lett, hogy többé meg sem tudott mozdulni.

Néhány nap múlva új főorvos vette keze alá a betegeket. Mikor Simonyira került a sor, ke- resztet vetett rá :

— Nem kell ennek több orvosság. Holnap el lehet temetni.

Jóska hallotta, hogy mit beszélnek róla s bo- szankodott rajta.

Alig forditottak neki hátat az orvosok, föl- kelt, felöltözött, a tarsolyában talált egy darab száraz kenj^eret, azt megette s azután kiült a napra.

— Majd meglátom én, hogy meghalok- e, ha nem akarom?

Harmadnapra semmi baja sem volt, csak az a hosszú vágás ott a homlokán végig, a mi még jobban illett neki.

De ne is közelített légyen hozzá többet orvos, mert ha le kellett neki feküdnie valami baj miatt, mindig maga mellé tette az ágyba a baltáját s megesküdött, hogy ha valaki azzal a szóval jön hozzá, hogy ("mutassa a nyelvét", majd megmu- tatja ö annak a tulajdon fülét.

IV. AZ ELSŐ ÉRDEMREND.

A törökök elpihentek. Azt mondták a magyar- nak : «kend is jó katona, én is jó katona; — ne bántsuk egymást ». Ezek helyett támadt ve- szedelem nagy Francziaországból, a honnan szokott jönni minden egyéb divat.

Ekkor az volt a módi, hogy az emberek be- verjék egymásnak a fejét.

Simonyi már ekkor nagyravitte dolgát; vice- káplárrá lett, Metz és Thionville városok között tizenhat legénynyel állt az előőrsön.

Egyszer lát messziről szembe közeledni hat- van kék ruhás huszárt, szép tollas kokárdákkal, piros zsinóros övekkel.

Gondolta magában, a ki egyszer huszár, az nem lehet más mint magyar ; arra nem is gondolt, hogy más nemzetnek is van annyi embersége, hogy a legvitézebb embereit kiválogatja s ma- gyarnak öltözteti. Messziről is kiáltott már rajok :

— Pálinkás jó reggelt pajtás uraimék ! Hát honnan és hová?

Erre a francziák, a kik máskülönben udva- rias népek, olyan illetlenül feleltek, hogy lovaik fejére lehajolva, kurta karabélyaikból rálőttek egyszerre Simonyi vitézeire.

— Ejnye ilyenatta ! — kiáltott a vicekáplár, — ez-e az emberség? Eajta magyar!

Azzal nekivágott tizenhat emberével a fran- ezia szakasznak, ki-ki választott belőle magának egyet; Simonyi magát az ellenfél kapitányát: nem kérdezve : illik-e, nem illik-e, egy vicekáp-

166

lárnak egy kapitánynyal verekedni ? s minden vivási tudomány ellenére az első vágással úgy leüté a lóról, bogy az föl sem kívánkozott töb- bet. Vezérük elestén az ujoncz francziák szana- szét futottak. Hasztalan kiabált utánuk Simo- nyi, hogy maradjanak még egy kicsit, eztán jön a java; nem akarták megérteni.

Mire a magyar huszárság zöme odaért a lár- mára, Simonyi előőrsi csapatja már vissza is tért, tizenhárom elfogott lovat czepelve gazdástul.

E kis tréfa után felhivatták Simonyit a tábor- nokok, a nagy ősz vitézek, azokkal az arany hajtókás molnárszin kábátokkal, odamentek a piruló legényhez, megveregették a vállait, hal- kan mondogatták egymásnak: ((derek fiu, bátor ficzkó ; ha valami adja elő magát, a hová me- rész szív kell, ezt kell küldeni. »

És Simonyi jól lelkébe vette mind azt, a mit hallott. — — Utoljára pedig maga az ezred tábornoka tüze fel mellére a vitézség ezüst érdempénzét ; azt mondva neki, hogy szerezzen hozzá többet is.

Ha mondta, nem is rosszul mondta.

V. HUSZARTREFA.

A ki valaha látott tekeasztalt (billíárdot), sok- szor tapasztalhatá, hogy mikor két golyó össze- ütődik, az egyik jobbra, a másik balra szalad s egyik sem fut a másik után. Nevezik ezt kávé- házi nyelven rekuzénak.

Még többször fordul elő a háborúban az ilyen

157

rekuzé. Két tábor nagy sietséggel tör egymásra, megütköznek s akkor látják, hogy «jaj» a másik is erős ám s ütközet után egyik jobbra, másik balra szalad vissza, a honnan jött.

Egyszer a többek között Melas osztrák tábor- nok is visszafordult a francziák előtt, azok pedig ö tőle fordultak vissza és mind a kettő azt hitte, hogy a másik üldözi őt.

Melasnak mégis volt annyi esze, hogy meg akarta tudni, vájjon jönnek-e utána s két svadron lovasságot akart kémszemléletre küldeni Hum- burg felé.

Ugyan minek az? mondták neki, elég lesz oda Simonyi tizenhat emberével, meg tudja ő a dol- gokat emberül.

Úgy lett. Simonyi káplár megkapta a paran- csot, éjszaka rögtön megindult, nyugodt lélekkel pipára gynjtott s ballagott szépen az országúton.

Akkora volt a köd, hogy a hátul jövök már nem látták az elülmenöket s csak a beszélgetés- ből tudták, hogy együtt vannak.

Egyszer Simonyi lát maga előtt valami tar- kát a ködön keresztül. Nézi: mi lehet az? egy csoport franczia vértes lovag; rezes sisakjaikról, lelógó lófarkas bojtjaikról megismerte őket.

Azok ceak ballagtak nyugodt lélekkel előttük, nem gyanítva semmi rosszat s hátra sem tekintve.

Simonyi megörüJt e jó tréfának. Csendesen kihúzta kardját, inte társainak, hogy figyeljenek s azzal egyszerre elordíták magukat :

— Eajta magyar, rajta! — s kézbe a kardot, sarkantyúba a paripát, neki a francziáknak.

Azok a jámborok el nem tudták vélni : égből

158

cseppent ide, vagy a tűzokádó vetette ezt az ádáz csoportot ; nem vették tréfára, nyargaltak be a városba ; utánuk Simonyi, ütve vágva őket hátul, csak úgy kongott a rézsisak a huszárkar- doktul.

Homburg városában tizenkétezernyi franczia tanyázott, a visszavonuló sereg utóhada, melynek vezérei, tudva azt, hogy Melas is visszafelé vonul, átadták magukat az édes nyugalomnak, az utczá- kon összerakott szuronyos fegyverek álltak, a tereken leszerszámozott ágyúk, lenyergelt lovak, a tisztek a paplanos ágyakban, a katonák a pad- láson aludtak szép csendességgel ; a mikor rohan be a kapun az üldözött vértes csoport, ordítva veszettül, hogy itt van az ellenség!

A. tizenhat huszár mindenütt nyomukban ; a vértesek végig nyargaltak a hosszú föutczán, a huszárok oda is utánuk; be a piacz közepére, ott összefogtak vagy ötven kipányvázott lovat, felkutattak néhány podgyászos szekeret, futó tiszturak óráit elszedték s lekaszabolták, a ki ellenállott.

Az egész városban fenékkel fordult fel min- den jó rend. Az alvó katonák ugráltak ki az ágyból, az őrök lövöldöztek, rendetlen csapatok futottak egymással szemközt ; elszabadult lo^ ak iramodtak a zűrzavar közé ; trombita harsogott, lárma dob pörgött s összevissza kiabálás hang- zott minden utczán.

Simonyi ekkor vette észre magát, hogy be csak lehetett jönni, de jó volna már most ki is jutni a városból.

— Már most tisztuljunk innen legények.

159

Azzal kiki három elfogott paripát a lova fe- jéhez kötve, a kis csapat elkezdett ismét visz- szafelé a kapunak tartani, mielőtt a jó franczia szemeiből kimenne az álom.

A mint így nyargalnának kifelé a felriasz- tott városból, egyszer csak egy utczaszögletnél szemközt kanyarodik rájuk egy csapat (ki tudná mennyi) franczia lovasság.

— No most, káplár uram, itt hagyjuk a fo- gunkat! — szólt egyik közlegény.

— Ejnye, dehogy hagyjuk ! — kiált rá a má- sik — levágjuk őket mind!

Szűk is volt az utcza, egyszerre valamennyi franczia nem jöhetett a csatába, a huszároknak meg nagyon sürgetős volt a dolguk, nem értek rá megvárni, mig azok mind eljönnek, kiki vágott jobbra, balra, a mig embert látott maga előtt, Simonyi és kis csapatja minden zsákmányával együtt keresztülvágta magát, azzal ki a kapun ! A sorompóié volt bocsátva előttünk; azt minde- nestül átugratták, olyan szépen, mint akár a mű- lovasok 8 mikor egyszer kívül voltak, üthették aztán bottal a nyomukat.

Sokáig hire volt aztán a homburgi riadalnak, hol egy huszárkáplár tizenheted magával a város közepén verekedett az ellenség tábora közt.

Ha huszár nem tette volnak, sok ember azt mondaná rá: « régen volt, talán nem is igaz)>.

Pedig bizony megtörtént az.

160

VI. A SZÜRKE LO ES LOVAGJA.

Alig került fordult az év, már az egész tábo- rozás helyén, a Rajna vizétől a cseh határhegye- kig, hire volt a szürke lónak és a lovasnak, a ki rajta szokott ülni.

Némely tábornagy nevét nem tanulták meg oly hamar, mint Simonyiét s innen is, túl is száz meg száz csoda adomát tudtak felöle re- gélni, jóbarátok úgy mint ellenség.

Hogy fogta el tizenhat huszárjával a Zwei- brücki herczeg kastélyában pusztító 20 francziát lisztestől együtt:^ bogy vigadott a trieri dáridóban az uri kisasszonyokkal, hogy húzta fel a legszebb leány ujjára legszebb gyémántos gyűrűjét, hány csókot is kapott érte '? örömében megivott rá hu- szonnégy csésze feketekávét. Más halandót a guta ütött volna meg bele. neki semmi baja sem lett.

Aztán szörnyűködve emlegették a francziák oda át, hogyan vágta térdben ketté egy harczo- suk lábát, bizonyosan fejszével szokott hada- kozni. Hogy köszöntött be egy éjjel a zürchi plé- bánoshoz, kinél négy franczia tiszt volt szálláson, ott vacsorát főzetett magának, legényeinek s együtt vacsorálva a holtra ijedt francziákkal, az- tán szabadon bocsátá őket. Máskor ismét, hogy bújt be lovával együtt a zürcbi bástya alatt kifolyó Mózel vize boltozatos alagútján s míg Melas tábornok a bezárt kapukat ostromolta, ö lóháton nyitott be a legszebb palotába s felnyar- galv# a lépcsőn, bekiáltott: «ki van ide haza?» A rémszóra három szép teremtés, három uri-

161

kisasszony rohant ki eléje a tükrös szobákból, s rémülve borultak lábaihoz, kegyelmet kérve öreg atyjuk számára, s aranynyal kínálva a rémületes hőst. Nem vett ö aranyat ilyen szép kezekből, de igen egy pár csókot a maga számára s egy ital bort vitéz társainak s békén hagyta a síró delnőket.

Mikor a tábornagyok valami bizonyosat akar- tak megtudni az ellenség hadállása felől, csak Simonyinak szóltak, hogy menjen ki, fogjon nekik egy francziát. Menten hozott nekik egyet a mező- ről. A rút deczemberi időben farkasszemet nézett egymással a két ellenség, nappal mindig a kéz a kantárszáron, a fölnyergelt paripa mellett, éjjel mindig a nyeregben, a kéz a karabinon.

Éjjel is volt, köd is volt, az ember nem látta, nem ismerte egymást. Minden ló szürke volt ezúttal, mert belepte a dér.

Simonyi előőrsön állt három emberével, ötven lépésnyi távolban tőle a szakasz, azon túl az egész svadron. Egyszer csak jön a felváltó őrjárat három embere, szépen szemközt állnak és kérdezik :

— Qui vive?

— Nem jó helyen jártok, pajtás, szól nekik Simonyi, ez a mi táborunk : amarra van a tietek.

A jámbor francziák ekkor vették észre, hogy a nagy ködben az ellenfél előőrsét j öttek felváltani.

— Megálljatok, szólt Simonyi francziául, majd haza vezetlek, hogy el ne tévedjetek megint,

S azzal szép csendesen elvezette őket a túlsó őrállásokhoz : ő tudta jól a ködben is a járást, ott egyet ittak egymás kulacsából s elváltak kezet szorítva.

A franczia tiszt megígérte, hogy majd holnap

Jókai : Maijyarlion szi-pséijei, ^ *

16á

reggel, mikor mind a ketten szolgálaton kivül lesznek, eljön egy kis találkozóra. Simonyi Ígérte, hogy ott lesz.

Reggelre szépen feltisztult a nagy köd, a fran- czia kilovagolt a két táborvonal közé s átkiál- tott, hogy hol van a szürke lovas?

— Itt vagyok I — kiálta Simonyi, s kiugratott a kérdező elé.

A két bajnok ott a két sereg szeme láttára összecsapott egy szál karddal. Simonyi félrevágta a franczia egyenes spádéj át s olyat ütött a sisak- jára, hogy az ember, sisak és nyereg egj^szerre lehullt a lóról. Most azonban a franczia gyalog rohant Simonyinak: két vágás egy pillanatban! Simonyi a bal karjára kapott sebet; a franczia holtan terült el a havas mezőn.

A szürke lovasról ilyen mondákat beszéltek. Egész hősköltemény volna, ha azt összeszedné valaki, a mit a hir akkor beszélt róla ; érczerős karjáról, bátor, hős szivéről, nemes lelkéről a védtelenek iránt s nagy szerencséjéről minden férfi ellen, minden asszony ellen.

Amott félelemmel, itten szerelemmel gondolt rá mindenki, a ki egyszer a szürke lovas vil- lámló szemeibe nézett.

VII. A GARDA-TÓ MELLETTI HŐSTETT.

Bajnokunk eddigelé csak apró csetepatékban, portyázó kósza járatokban tünteté ki magát. A merre ő járt, valami derekas ütközetre nem igen került a dolog.

163

Aztán meg a derekas ütközetekben sem igen sok dicsőség termett az innenső félen ; a mint tudjuk, az a gonosz Napóleon nagyon csúnyául bánt mindenütt a hadvezérekkel, akármilyen jók voltak is ezeknek a katonáik.

A franczia nadrágtalan sereg előtt, bizony szégyen megvallani — majd olyan gyorsan utaz- tak medvebörös gránátosaink, mintha vasúton szállították volna őket. Hiába, a tudomány, a lángész több, mint akármi erő a világon.

Egyszer Napóleon az olasz havasok alatt oly véletlen csapott Wurmser táborára, hogy annak megállni sem maradt ideje. Futottunk, a merre láttunk, Mántováig meg sem álltunk.

Egy része a hadseregnek, melyet Gozdano- vics tábornagy vezényelt, a Garda-tónak lőn szorítva s a dühös rohamban nemcsak a csata- rendet, de harmincz ágyuját is elveszte.

A francziák egyszerre nekifordíták az elfo- gott ágyúkat az összezavart tömegben menekvő hadseregnek s elkezdték azt saját ágyúinkkal borzasztón lövetni.

Az üldözött seregben mindenki elveszte a fejét, gyalogok, lovasok egymást gázolták el, nem hallgatott senki többé vezényszóra; elhányták fegyvereiket s a rémes ordítás közé egyre bőgött az elfogott harmincz ágyú halálos ítélete, sötét golyóival egész véres utczákat seperve a bom- lott tömeg között.

E rémes csatában csak egy kisded lovagcsa- pat látszott még küzdeni az ellenség győzelmes hadsorai között, egy fiatal hadnagy vezérlete mellett

104

E hadnagy volt Simonyi.

A maroknyi huszárság keresztülvágta magát az őket mindenütt körülözönlö franczia gyalog- ság közül s bizton fölmenekült egy dombra az orszíígút mellett.

Itt megállítá pár százra menő kis dandárát Simonyi s visszatekintett a csata helyére.

Látta, mint szórja a halált a harmincz tulaj- don ágyú a rokon hadseregre, látta, hogy az egész hadnak ott kell elveszni és nem mentheti azt meg senki.

Ekkor egy merész gondolat támadt szivében. Sokkal merészebb, minthogy az észtől tanácsot lehetett volna kérni, ha kivihető e az vagy sem?

— Vissza vitézek. Vegyük el az ellenségtől ágyúinkat !

Egy perez múlva hosszú sorban elosztva kis- ded csapatját, mint a sebes áradat fordult vissza a dombtetőről a győzelmes ellenségre s kétség- beesett viadallal utat tört magának az ágyúkig az eléje meredő szuron5'erdőn keresztül; ott egy pillanat alatt leapríták az ellenség tüzéreit, lo- vakat fogtak a megmentett ágyúk elé, s elkezd- tek velők vágtatni kifelé.

Simonyi hirtelen két podgyászos szekeret for- díttatott fel az úton, s két ágyút megtöltetve, utat lövetett menekvő csapatjai előtt, míg két felől halálra elszánt huszárjai harczoltak az ágyúk mellett, hogy a mindenünnen rohanó harczi né- pek árja el ne borithassa őket.

Egy forró küzdelmes óra után meg volt mentve minden ágyú, meg a vesztének indult

165

hadsereg ; az egész tábori podgyász ; és meg volt mentve a magyar név dicsősége.

A jelen volt tábornokok bizonyságlevelet ad- tak a magyar vitéznek e hihetetlenséggel hatá- ros hőstette felöl, melyben néhány századmagá- val az egész diadalt kicsikarta a győztes ellen kezéből, melyet elolvasva, bátran az a kérdés támadhat bennünk, hogy hát a többiek miért nem segítettek nekik?

Hanem hiszen azok nem voltak huszárok.

VIII. VISSZAADOTT LECZKE.

Később, az 1800-ik évben az itt tanult leczkét javított kiadásban adta vissza Simonyi a fran- cziáknak, mert a mint azok egyszer véletlenül megkerülve Gyulay hadtestét, azt a főhadsevegtöl el akarták szakítani, ö maga hirtelen hírt nem adhatva a fenyegetett tábornoknak, lesbe vonult egy erdő mellett, s midőn a franczia hadtest gya- nútlanul elvonult előtte, hirtelen megtámadta annak utócsapatjait, elvett két ágyút tőlük s azokból dühösen kezdett el lövöldöztetni rajok.

Az ellenség a váratlan ágyúzásra zavarba jött s késledezett, míg Gyulai megtudá róla a veszélyt s idején csatlakozott a főhadsereghez.

Mire aztán az ellenség eszére tért, már ak- korra Simonyi árkon-bokron túl volt vitéz hu- szárjaival, az elfogott ágyúkkal s minden keze ügyébe akadt emberrel és lóval.

Ugyanez év nyarán Ulmenhain alatt a fran- czia vörös huszárokkal volt egj' leghíresebb csa-

166

tája, hol egy több óráig tartott lovassági ütkö- zetben ötszöri újra kezdett barczczal visszafog- lalta hadteste táborszereit s akkor visszacsapva az ellenségre, elvette minden ágyúját és 150 lőporos szekerét.

Néhány nap múlva új munka várta fáradhat- lan hősre. A mi seregünk Neuburgnál a Duna mel- lett áthúzódott a fel nem tartható ellenség elől. Egy kis csapat maradt hátul, melynek a vissza- vonulást kellett fedeznie. Az ellenség legvitézebb gyalogsága a hírhedett gránátosok, kik közt szol- gált a históriai nevű Auvergnei Latour, egykor tábornok a királyság alatt, a köztársaságban közkatona, ki semmi más czimet nem fogadott el, mint: «a francziák első gránátosa ».

A védsereg már-már elhanyatlott a francziák dühe alatt, mikor megjelent Simonyi.

Egy perez alatt megfordult a csata, az üldö- zőkből üldözöttek váltak, a szép gránátos sereg- nek szine java elhullt s a mének vő hadtest biz- ton vonulhatott át a Dunán.

E csatában esett el Simonyinak legkedvesebb testvéröcscse, ki ekkor már hírhedett bátyja alatt mint hadapród szolgált. József nem birta őt a végzetes golyótól megőrizni, mely életét kioltá ; 8 alig maradt rá ideje, hogy holttestét meg- mentse a csataviadal zivatarából.

De elesett a francziák legjobb vitéze is, az első gránátos, Auvergnei Latour. Drágán volt megfizetve Simonyi vesztesége.

E harczok után nyeré Simonyi József a Mária Terézia-rend arany keresztjét; és nemsokára századossá neveztetett ki.

167

IX. A HŐS MINT DIPLOMATA.

Öt évig tartott a béke. Simonyi ez alatt pi- hent szomorkodva a nagy nyugalomban. Tanult festegetni, nyelveket tanult, regényeket olvasott ; elővette, a mit tanult a furulyán. De mind nem töltötte ez be az ő lelkét. Mert bár mindenütt igen jó szívvel fogadták urak és asszonyságok, s bár a stuttgardi udvari dáridóban azon rendkívüli szerencse érte, hogy a vestpháli királynéval tán- czolhatta a skót tánczot (écossaise), csak jobban tetszett neki az olyan mulatság, a hol rosszul fo- gadják az embert s lőporral fűtik a tánczvigalom terét.

Végre valahára kitört a háború ; mint valami rosszul gyógyított belső nyavalya, melyet csak el- fojtottak a hanyag orvosok, újult méreggel ütött ki a harczok fekélye Európa testén.

Napóleon újra győzött az ulmi nagy ütközet- ben s Simonyinak ismét az a sors jutott, hogy ütközet után keresse a babérokat, a melyet ott nem lelhetett.

A franczia fő hadvezér egyenesen Bécsnek tartott, elhagyva a szétvert apróbb hadtesteket,